Zac?!

És már meg is érkezett a 25. rész, soksok képpel:) Zac jól sikerült karakternek látszik, mivel szinte az összes kommentben szerepel:D Továbbra is várom a véleményeket! köszipuszi

25. rész

Másnap reggel hosszasan tanulmányoztam az órarendemet és megpróbáltam kisilabizálni, hogy merre lehet a szükséges épület, folyosó és legvégül a terem. 10-kor kezdődött az első előadásom, de már 9-kor menetkész voltam, hogy biztosan odataláljak. Térképpel a kezemben indultam el egy park mellett, reményeim szerint a B épület felé, ám mint kiderült pont az ellenkező irányba. Nagy vörös téglás épület helyett egy padokkal körülvett tó előtt találtam magam, ami a térkép szerint is teljesen más irányban volt, ezért csináltam egy gyors hátraarcot. Ahogy baktattam vissza a köves járdán, észrevettem, hogy balra tőlem egy indiai külsejű lány is a térképét bogarássza.
-Szia! Te is külföldi diák vagy? – kérdeztem reménykedve
- Szia! Igen, Pamira vagyok – felelte megkönnyebbült sóhajjal
- Zita. Nagyon örülök. Épp a B épületet keresem, van fogalmad róla, hogy merre menjek?
- Én is azt keresem, és elvileg arra van – mutatott a szerintem is helyes irányba
Vidáman sétáltunk át a parkon, miközben magunkról meséltünk. Megtudtam, hogy Pamira tényleg indiai, jogot tanul és nagyon nem szimpi neki a mentora…
-Mert? Mi történt?
- Semmi. Éppen ez az. Tegnap találkoztunk a regisztráció után, kb 2. percre. Azt mondta, hogy csak kijelölték erre a mentor dologra, aztán elmutatott egy irányba, mondván, hogy arra van a koli. Erre mondtam, hogy tudom, onnan jövök.
- Ez milyen hülye… Szerencsémre az enyém nagyon jó – mondtam mosolyogva
- Mázlid van… Na itt is vagyunk
- Hú, de jó. Direkt hamarabb indultam, hogy biztos ideérjek – feleltem megnyugodva
- Szép napot, majd beszélünk!
- Rendben. Jössz az esti buliba?
- Milyen buliba?
- Olyan nyitó buli féle. Hozzám 8-ra jön Zac, a mentorom és együtt megyünk. Találkozunk a klub előtt?
- Igen, persze. Már alig várom! – ujjongott mosolyogva
- Én is! Akkor este. Szia!
- Szia!
Nagyon örültem, hogy sikerült egy „sors-társsal” megismerkednem, pláne, hogy imádtam a külföldieket. Izgatottan sétáltam be a terembe, ahol csak 7 ember ült, mindegyikük külön padban. Beültem egy mediterrán kinézetű srác mögé és intenzív várakozásba kezdtem…
Kb. 10 perc után jött be a prof, majd szinte minden bevezetés nélkül belefogott az anyagba. Szélsebesen járt a tollam a papíromon, de még így is rengeteg mindent kihagytam, bár elnézve az előttem lévő srác füzetét, az enyém roppant részletes volt. Óramű pontossággal fejezte be az előadást a prof, de én még minimum 1 percig körmöltem.
-Hogy tudtál ennyi mindent megérteni? – kérdezte őszinte csodálattal egy hang
- Pillanat – emeltem fel a szabad ujjam és leírtam az utolsó emlékezetemben maradt szavakat is. - Ok, várok
- Itt voltam egész nyáron, szóval már megértek egyet s mást – feleltem mosolyogva miután végeztem
- Értem. Egyébként Paolo vagyok
- Én pedig Zita. Örülök, hogy megismertelek. Bocs, hogy így megkérdezem, de spanyol vagy?
- Portugál. És te? Szinte semmi akcentusod nincs…
- Ohh, hát köszi. Egyébként magyar vagyok, csak London mellett dolgoztam egész nyáron
- Hány éves vagy?
- 19, de te idősebbnek nézel ki…
- Hát idősebb is vagyok, mert ez a 3. diplomám. 26 vagyok egyébként
- 3. diploma? Az szép – bólogattam elismerően
- Lehetne egy pimasz kérésem? – kérdezte angyali ábrázattal
- Már így az elején? Halljuk! – mondtam nevetve
- Elkérhetném a füzetedet?
- Ja, csak ennyi? Persze
- Köszi. Holnapra visszahozom
- Ok, ráér. Lassan mennünk kéne a következő előadásra
- Ja igen, igazad van
A nap további részét Paolóval töltöttem, mellette ültem az előadásokon és vele is ebédeltem. Az ebédlőben találkoztam Zac-kel is.
-Hello kislány, mi újság? – kérdezte hetykén pár barátja körében
- Szia! Minden ok. Öhmm… ő Paolo egyébként, az első csoporttársam, akit ismerek – mutattam be mosolyogva
- Hello. Zac, nagyon örülök. – mondta egykedvűen - Na, most lépek, este megyek érted!
-OK, szia! – motyogtam már csak a hátának. Ő is olyan srác volt, aki a haverjai körében totál megváltozik…
4-kor értek véget az óráim, majd miután Paolóval is megbeszéltem az estét, fáradtan indultam haza. Rögtön célba vettem a fürdőszobát és elmerültem egy kád forró vízben. Kellemest a kellemessel kötöttem össze, mert felhívtam Rob-ot is
-Szia Kicsi – szóltam bele nevetve a telefonba
- Kinyuvasztom Lacey-t – vágta rá, majd elnevette magát- Egyébként mi újság? Milyen volt az első napod?
- Egészen jó. Kicsit nehezen indult, de aztán összebarátkoztam egy indiai lánnyal, aztán pedig az egyik csoporttársammal, Paolóval is
- Paolo? – kérdezte hidegen
- Igen, Paolo. 26 éves és ez a 3. diplomája – meséltem rendületlen vidámsággal
- Értem…
- Nem tán féltékeny valaki?
- Nem vagyok féltékeny – mondta durcásan
- Akkor jó. Tudod, hogy nincs rá semmi okod
- Persze, ne haragudj, csak nagyon hiányzol
- Te is nekem! Alig várom, hogy haza gyere végre! Imádni fogod a lakást!
- Ha te velem vagy, akkor egy barlangban is eléldegélnék – mondta mosollyal a hangjában
Olyan sokáig beszélgettünk, hogy egészen kihűlt a víz, az óra pedig már 6 órát mutatott. Fájó szívvel ugyan, de elköszöntem Robert-től, aki jó bulizást kívánt majd visszament forgatni. Gyorsan megmostam még a hajamat, majd nekiláttam készülődni. Nem tudtam pontosan, hogy milyen bulira számítsak, egyben viszont biztos voltam. Nem akartam feltűnő lenni. Éppen ezért egy egyszerű szürkés farmer és egy fekete trikó mellett döntöttem. Már az utolsó simításokat végeztem a hajamon, amikor Zac csengetett.
-Nem vagyok még kész, gyere fel – hadartam a kaputelefonba és résnyire nyitottam az ajtót
Visszarohantam a fürdőbe a tükör elé és tovább igazgattam magam.
-Hahó! Zita! Fogjul ejtett a hajvasalód? – kérdezte nevetve
- Délután eléggé összevesztünk, úgyhogy nem tárgyaltam vele. Mindjárt megyek, addig érezd magad otthon
- Ezeket a madarakat te festetted? – kiabált az előszobából
- Igen én. Fel akartam dobni azt az üres falat valamivel
- Jól néz ki – dicsérte meg
Gyorsan megigazítottam a sminkemet, aztán befújtam magam a kedvenc Pink Sugar nevű parfümömmel, majd kilibbentem a nappaliba
-Jó leszek így? – kérdeztem és körbeforogtam
- Te-teljesen – nyögte ki végül Zac
-Ha becsuktad a szád, akár mehetünk is – csipkelődtem nevetve
- Mi? Ja jó. Igen. Menjünk
- Még megkeresem a táskám és kész vagyok
- Te figyelj, ma odajött hozzám 2 csaj, hogy mi a neve annak a lánynak, akivel az ebédlőben beszéltem – mesélte csodálkozva Zac, amikor már az utcán voltunk
- Ohh, sejtem miért – motyogtam zavartan
- Miután megmondtam a neved, összenéztek és nagyon izgatottak lettek. Szóval… te annak a vámpírsuttyónak vagy a barátnője? – kérdezte gúnyolódva
- Van neve is, Robert és igen, ő a szerelmem – csattantam fel
- Oké, oké, higgadj le. Nem akartalak megbántani csak nem túl szimpi a gyerek
- Miért?
- Nem tom. A film is túl nyálas volt, most meg az összes csaj rá van kattanva – mondta vállvonogatva Zac
- Az csak egy szerep volt, arról meg nem tehet, hogy imádják a lányok
- Téged ez nem zavar?
- Még nem. Nem az a csajozós fajta, ráadásul tudom, hogy soha nem csalna meg – állítottam magabiztosan
- Akkor jó – hagyta rám
- Légyszi ne mond el senkinek. Így is elég hülyén érzem magam, hogy helyenként felismernek
- Hol ismertek még fel?
- A magyarországi reptéren, aztán mint az újságból kiderült, az oxford-in is
- Benne voltál az újságban? – kérdezte vigyorogva
- Igen, csak annyira, hogy megérkeztem és biztos szétmentünk Rob-bal, mivel egyedül jöttem…
- Ez marha jó
- Én is élvezem… - ironizáltam
- Ismerek egy celebet – mondta átszellemült arccal
- Mi? De hülye vagy – feleltem nevetve
- Nem, nem. Ez komoly. Na de majd csak hozzászokok – vigyorodott el
- És akkor ugye…
- Letagadlak, nyugi
- Köszi
- Te vagy az én „védenCelebem” – mondta és idétlenül röhögni kezdett
Miután megnyugodtak az arcizmaim és már ő se fuldoklott a nevetéstől, másra tereltem a szót
- Messze van egyébként ez a hely?
- OXygen-nek hívják, mert ez az egyetemi klub. Még kb. 5 perc
- Hú, még szerencse. Töri a lábam ez a cipő – mondtam nyafogósra véve a hangomat
- Ezt imádom a csajokban, hogy felvesznek csak azért egy tűsarkút, mert jól néznek ki benne, közben meg véresre töri a lábukat
- Szenvedünk a szépségért – feleltem nevetve
- Akkor megemelem a kalapom előtted, hogy még élsz – mondta halkabban

A buliba menet....

...És a várva várt hálószoba:D