Choo

Nagyon nagyon köszönöm a látogatószámlálós segítséget és a kommenteléseket is, imádlak titeket:) Remélem ez a rész is tetszeni fog, várom a véleményeket, óhajokat, sóhajokat, már ha vannak :D tsók

28. rész

Ahogy teltek a hetek, egyre jobban belerázódtam az oxfordi életbe. Heti 2-szer bulizni mentünk, plusz előfordultak spontán összejövetelek is, esetenként 7-8 emberrel is a lakásban. Tracy továbbra is úgy nézett rám, mint egy marék hernyóra és minden alkalmat megragadott, hogy földbe döngöljön vagy híresztelje, hogy ki is a barátom. Nem egyszer összeszólalkoztunk a nyílt utcán is, aminek legutóbb a vége az lett, hogy Pamira vonszolt haza, ahol kitört belőlem a sírás.
-Nyugi, ne foglalkozz velük. Csak féltékenyek – vígasztalt a kanapén
- Tudom, hogy nem kéne figyelnem rájuk, de már annyira… annyira hiányzik és a suli miatt is kimerültem, ezért tört el a mécses – szipogtam összegörnyedve
- Megértelek, hidd el. Sírj nyugodtan, itt maradok veled, ha akarod – ajánlotta fel kedvesen, amire hálás tekintettel bólintottam és az ölébe hajtottam a fejem.

Reggel a kanapén ébredtem, gondosan betakargatva. Ásítozva ültem fel és megláttam, hogy Pami a konyhában tevékenykedik.
-Jó reggelt! Köszönöm, hogy itt maradtál velem
- Ez a legkevesebb! Jobban vagy?
- Igen, sokkal. Már nem látom olyan tragikusan a dolgokat – feleltem mosolyogva
- Akkor jó. Ne haragudj, de rohannom kell, mert Daniel-lel talizok még suli előtt és le kell tusolnom
- Oké, menj csak. Majd hívlak! Szia!
- Rendben! Pá
Kicsoszogtam a konyhába egy kávéért, utána pedig gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és bementem az egyetemre. Csucsu ugyanolyan nagy mosollyal fogadott, mint minden reggel, ráadásul ugyanazzal a kéréssel is.

-Légyszi, légyszi, légysziii!! – kérlelt századjára is
- Barátja van – feleltem már újra és újra
- Az nem gond, majd elcsábítom
- Nem kellene szétbarmolnod az új kapcsolatát. Pamira és Daniel nem rég jöttek össze és nagyon jól megvannak.
- Majd óvatos leszek. Akkor este bemutatsz neki? És addig is mesélj rólam csupa szépet és jót – mondta angyali tekintettel
- Oké, meglátom mit tehetek… Akkor 8-kor a klub előtt! Szólj a többieknek
- Oké és imádlak!

A hangulatom a régi volt, és ezen még az ebédlőben Tracy egyik barátnője által rám mért gyilkos pillantás sem tudott változtatni. Nevetgélve ettem tovább a krumplipüré-párolt bab –sült hús ebédemet és az estét terveztem a többiekkel, főleg Giorgia, az olasz lány volt nagyon izgatott. Egyik bulizós esténk után megkérdeztem tőle, hogy egészen véletlenül nem tetszik-e neki Paolo, csak mert olyan imádattal néz rá, hogy azt egy szent is megirigyelné. Erre csak zavarodottan lesütötte a szemét és a fejét rázta, ergó igennel felelt. Mivel láttam, hogy Paolo sem közömbös iránta, finoman rákérdeztem a dologra és zöld jelzést kapott a románc. Amint ezt elmondtam Giorgiának, levakarhatatlan mosoly jelent meg az arcán. Annyira jó volt nézni őket, ahogyan még bátortalanul egymásra tekintgetnek, de nem ülnek le a másik mellé, mert az „nyilván mindenkinek feltűnne”. A bulikban már kicsit bátrabbak, de még messze a vége. Ma azonban Giorgia elhatározta, hogy megteszi az első igazi lépést.
Este 6-ra vártam, hogy kiválasszuk a ruháját és, hogy megcsináljuk egymás haját, sminkjét miegymás.
Éppen Rob-bal beszéltem a skype-on, amikor csöngetett.
-Itt van Giorgia, mert este be akarja cserkészni Paolót és segítek neki ruhát választani meg ilyenek. Mindjárt jövök, csak beengedem – hadartam gyorsan, majd megnyomtam a beengedő gombot és kinyitottam az ajtót
- Menj nyugodtan, hagylak titeket készülődni! Szerintem én pihenni fogok végre egy kicsit. Este csörögj rám, amikor hazaértél, rendben?
- Persze, hívlak. Szeretlek!
- Én is téged! Csók!
- Szia! – köszöntem el, majd kiléptem a programból
- Na, megjöttem – lépett be Giorgia
-Szia! Elhoztad az egész ruhásszekrényedet? – kérdeztem nevetve
- Ne is mond! Szinte csak a pizsamámat és az otthoni cuccaimat hagytam ott.
- Az szép! Én gyorsan elszaladok tusolni, addig te tegyél ki minden olyan ruhát a kanapéra, amikben nem érzed kényelmetlenül magad. A laptopot tedd el nyugodtan
- Még mindig annyira fura, hogy Rob a barátod – jegyezte meg a háttérképemet nézegetve, ami még Párizsban készült
- Hidd el, hogy nekem is
- Már első nap felismertelek, de nem igazán érdekeltél, mert Robert se tartozik a kedvenceim közé és azt hittem, hogy te is olyan lehetsz
- Miért nem szimpi neked? – kérdeztem kíváncsian
- Nem tudom pontosan megmondani. Talán a stílusa miatt. Nem igazán szeretem az angolokat, ráadásul olyan megjátszottnak tűnt minden mozdulata és nyilatkozata
- Nem az a megjátszós fajta, de lehet, hogy a képernyőről más jön le. Eléggé torkig van a körülötte lévő felhajtással
- Ez mondjuk érthető. 2 éve volt egy barátom, Fabrizio, aki egy olasz szappanoperában játszott, viszonylag nagy sikerrel, úgyhogy nekem is kijutott egy kicsit a paparazzikból és a mocskolódó cikkekből
- Tényleg? És hogy kezelted a dolgot?
- Az elején nagyon rosszul. Szakítottam is vele, mert úgy éreztem nem bírom. Aztán kiderült, hogy nélküle még rosszabb, úgyhogy kibékültünk. 1,5 évig voltunk együtt, és gyakorlatilag mindenhova követtek minket, vagyis őt. Így tudtam meg, hogy szédít egy másik lányt, akivel éppen összebújva sétálgatott egy parkban, amikor lefotózták – mesélte szomorúan
- Uhh… Nem lettem volna a helyedben…
- Természetesen a legtöbb újság címlapján én voltam másnap, olyan címekkel, mint „Vajon mióta nézte hülyének barátnőjét Fabrizio” és „Ki lehet a titokzatos csábító?”. Gusztustalan volt az egész.
- És mi lett a vége?
- Látni sem akartam Fabriziót, aki azonban éjjel-nappal hívogatott, hogy engem szeret bla-bla-bla. Az egyik ilyen hívása alkalmával jól kiosztottam, megmondtam, hogy ennek vége és ne keressen többet
- Gondolom tovább bombázott a hívásaival
- Kicsit én is meglepődtem, de nem. Azt mondta, hogy tudomásul veszi, hogy vele nem lehetek boldog, ezért elenged. Elég közhelyesen hangzott, de igaz volt
- És a sajtó meddig csámcsogott még a dolgon?
- 1-2 hét után már leginkább csak vele foglalkozott, engem békén hagytak
- Akkor még valamennyire szerencséd volt, nem?
- De igen. Ő rosszabbul járt. Na mind egy is, menj gyorsan tusolni, aztán belevetjük magunkat – mondta már mosolyogva
Giorgia buli miatti izgatottsága szép lassan rám is átragadt, énekelve mostam meg a hajam, miközben hálát adtam az égnek, hogy engem nem fotóztak még le akár Paolóval, akár Zac-kel sétálgatva. Miután készen lett, megszárítottam a hajam és belebújtam a köntösömbe, mivel még én se tudtam, hogy mit veszek fel.
-Itt van minden, amit szívesen felvennék – mutatott a kanapéra Giorgia
- Húha, van ám választék – jegyeztem meg elámulva
A négy farmernadrág mellett két szoknya is helyet kapott, plusz rengeteg felső és egy miniruha.
-Ha Milánó mellett élsz, akkor nem igen tudod elkerülni ezt. A cipőket még nem is láttad – tette hozzá izgatottan
- Arra is sort kerítünk, de először döntsük el, hogy szoknya vagy nadrág. Azzal a felsők választéka is szűkül
- Inkább nadrág szerintem. Elég hűvös van, ráadásul kicsit kurvásak – mutatta fel a kétségtelenül elég provokatív darabot
- Azt hiszem ez a jó szó rá… Akkor legyen ez a fekete farmer és mondjuk… ez a sárga felső – választottam végül
- Elszaladok felpróbálni
Természetesen az első párosítás nem volt jó, de még a hetedik sem. Kisebb hiszti rohama után sikerült megállapodnunk egy krém színű, virágos felsőben, ami nem a legkihívóbb darab volt ugyan, de nagyon jól áll neki.

- Mivel te már kész vagy, ezért én is keresek valamit
Én lepődtem meg a legjobban, amikor a második elővett felsőt tökéletesnek ítéltem meg. Minden egyes buli alkalmával csak azt tartottam szem előtt, hogy magamnak tetsszen a ruha. Mivel Rob nem volt velem, ezért nem igen érdekelt, hogy a többi srác mit gondol rólam. Robert előtt ez sem így volt…
- Na, hogy tetszem? – kérdeztem a nappaliba piruettezve
- Hú, nagyon jó a felsőd! Van hozzá egy arany szandálom, ha érdekel…
- Naná, hogy érdekel!
- Ott van a bőröndben, addig én el kezdek sminkelni
Odarohantam a táskához és szinte feltéptem a tetejét, annyira kíváncsi voltam. Vagy 7 pár cipő volt egymás hegyén-hátán, szebbnél-szebb darabok, köztük az én esti arany topánkám.
-Erre a Jimmy Choo-ra gondolsz? – kérdeztem döbbenettel vegyes izgalommal a hangomban
- Igen. Tetszik?
- Hogy tetszik-e? Még csak nem is láttam soha ilyen márkájú cipőt, nem hogy a lábamon legyen! Imádlak a cipővel együtt – harsogtam boldogan és azonnal fel is vettem. Kicsit nagy volt ugyan és fifty-fifty volt az esélye, hogy kitöröm benne a nyakam, de egyértelmű volt, hogy abban megyek.
- Ha találsz egy krémszínűt, akkor azt is vedd ki légyszi, mert az lesz az enyém.
- Az is Jimmy Choo? – kérdeztem nevetve
- Nem, az Dior – felelte a legnagyobb természetességgel, amire nekem szimplán leesett az állam
- Ja, bocs – mondtam nevetve
- Milánóval magyarázok mindent – mentegetőzött vigyorogva
- Hú, ez is nagyon dögös! Paolo oda lesz érted!
Nyilván késésben voltunk, úgyhogy ő a fürdőben én pedig az előszoba tükre előtt sminkeltem. Éppen a fél szemem volt kész, amikor valaki csöngetett
-Igen?
- Mi vagyunk! Gondoltuk meglepünk titeket! – mondta valaki, de a hangzavartól nem voltam benne biztos benne, hogy kicsoda
- Kik azok a mi? – kérdeztem óvatosan
- Hát én, Csucsu. Meg Paolo, Zac, Ben, Reka, Amy, Refik, Ana – hallottam a nevek tulajdonosaitól, bár nem ismertem mindegyiküket
- Oké, gyertek fel
Berohantam a fürdőbe, hogy felkészítsem Giorgiát Paolóra és a többiekre. Nagyjából ő is ugyanúgy állt, mint én, úgyhogy még idegesebb lett, mint volt. Én gyorsan lemostam a félkész szememet és mosolyogva nyitottam ajtót a barátaimnak (és a 2 még idegennek).
-Nem úgy volt, hogy ott találkozunk?
- Hát eredetileg de, csak aztán így lett – közölt vigyorogva Zac
- Látom hoztatok ellátmányt is – néztem a sok üveg piára
- Még szép kislány! Ez a minimum. Beteszek valami zenét
Nagyon otthonosan mozgott már nálam, úgyhogy leült Paolo mellé a kanapéra és a laptopommal kezdett babrálni.
-Hé, srácok! Pamira miért nem jött?
- Uhh…basszus, elfelejtettünk szólni neki – csapott a homlokára Csucsu
- Na ne viccelj! Pont te? Mi történt hirtelen?
- Semmi csak… szóval délután felhívott a volt barátnőm, hogy szeretné újrakezdeni és jövő héten meglátogatna, hogy átbeszéljük a dolgokat
- Ez komoly? – kérdeztem döbbenten
- Igen. Iderepül Vietnamból – mondta büszkén
- Hát jól van, így legalább nem rondítasz bele Pami szerelmi életébe – mondtam nevetve
Gyorsan felhívtam, hogy változott a program és jöjjön át, ha van kedve, utána pedig idejét éreztem, hogy megismerjem 2 ismeretlen vendégem. Ben-ről kiderült, hogy Zac egyik legjobb haverja, Ana pedig az unokatesója. Kicsit csodálkoztam, hogy Reka és Refik is eljött, ők voltak ugyanis a török diákok, bár nem tudom, hogy hol hagyták 3. barátjukat…
Az üvegek gyorsan ürültek és a hangulat is egyre jobb lett, a mi nagyban köszönhető volt Zac zeneválasztásainak. Bár amennyi vodkát megivott már, csodálkoztam, hogy még eltalálja a billentyűket…
Bennem nem volt annyi alkohol, de így is hatalmas mosollyal az arcomon néztem körbe a barátimon. Paolo és Giorgia végre egymásra találtak, Reka és Refik is próbált vegyülni, Amy Ben-nel és Ana-val viháncolt, Zac pedig… Zac mi a fenét csinál?? Vigyorogva integet a laptopom kamerájába és nagyon magyaráz valamit.
-Zac te mi a frászt csinálsz? – kérdeztem a már felé futva, mert nagyon rossz előérzetem volt
- Hé kislány, nagyon dögös vagy ma este! Gyere ülj le mellém,éppen vámpíroddal beszélgetek – válaszolta keresztbeálló szemekkel

Zita és Giorgia esti szerelése