Szerelmi fészek

Itt is van a 23. rész! Köszönöm szépen a hozzászólásokat, nagyon örülök, hogy sikerül tetszős részeket írnom:) Evelyn, üdv a "klubban", köszi a sok kommentet, csak így tovább:D

23. rész

Egész út alatt be nem állt a szám. Vagy apának csacsogtam valamiről, vagy énekelgettem, vagy pedig telefonáltam. 2 órával a gép indulása előtt értünk Ferihegyre, úgyhogy már be lehetett csekkolni. Apától is elbúcsúztam, majd izgatottan léptem a pulthoz, hogy átvegyem a beszállókártyámat és leadjam a csomagomat.
-Üdvözlöm! Szabad az útlevelét és a lefoglalt jegy kódját? – kérdezte kedvesen a „pultos” nő
- Természetesen, itt is vannak – feleltem és átnyújtottam a kért dolgokat
A nő hosszasan munkálkodott a számítógépen, majd rátette a matricát a csomagomra és átadta a beszállókártyámat.
-Elnézést, hogy megkérdezem, nem akarok tolakodó lenni, de Mr. Pattinson nem tart önnel? – kérdezte izgatottan
- Te-tessék?
- Ne haragudjon, csak olvastam, hogy magyar barátnője van, és amikor megláttam a nevét az útlevelében, magára ismertem – szabadkozott
- É-értem – válaszoltam még mindig lefagyva, majd lassan megfordultam és elmentem a pulttól.
Úgy sétáltam oda az ellenőrző kapuhoz, mint egy robot. Ráraktam a kézitáskámat a szalagra, a tálcára pedig a mobilom és a beszállókártyás útlevelemet. A dermedtségemből a detektoros kapu éles visítása rántott ki.
-Kérem vegye le az övét, kisasszony! – utasított egy ismeretlen hang
- Mi? Nincs is övem – feleltem szórakozottan
- Akkor az micsoda?
- Ja ez? Igen, ez egy öv – motyogtam már a „valóságban” és sietősen azt is a tálcára tettem
Így már minden rendben volt, úgyhogy sikeresen megérkeztem a zsúfolt váróterembe, ahol rögtön elfoglaltam az utolsó szabad széket. Még mindig sokként éltem meg, hogy valaki felismert és ezt a tudtomra is adta. Köpni-nyelni nem tudtam, szegény pultos nő, pedig csak zavarodottan nézett rám. Nagy szájhős vagyok. Azzal nyugtattam Robertet, hogy én meg tudok birkózni az extra figyelemmel, fotózással, mutogatással, sutyorgással és a többi, de az első, és valljuk be elég light-os alkalommal csúfos kudarcot vallottam. Biztos még hozzá kell szoknom… Utólag elég béna és vicces reakciónak ítéltem meg a „mutatványomat”, amin már nevetni is tudtam. Mindenesetre inkább leengedtem a hajam, hogy kicsit takarásban legyen az arcom, és felvettem a szemüvegemet is. Szépen lassan visszatért belém az izgatottság, úgyhogy fel-alá járkáltam a gép indulásáig.
A repüléshez egészen hozzászoktam, mostanra már élvezni is tudtam a londoninál valamivel hosszabb utat. Szerencsére az állandó félelmem, miszerint elhagyják a csomagomat is alaptalannak bizonyult, úgyhogy vidáman sétáltam ki az ajtón és keresni kezdtem egy nőt, akire illik a Lacey név. Egy „jelöltemre” kedvesen rámosolyogtam, aki furán nézett rám és elfordult, majd a nyakába ugrott egy utas társamnak. Ez nem jött be, szóval újra. Folytattam a tömeg pásztázását, amikor egy integető 30 év körüli, rövid barna hajú nőre lettem figyelmes, aki talán felém tartott. A biztonság kedvéért hátra néztem, de nem találtam potenciális jelöltet, úgyhogy elindultam talán-Lacey felé.

-Szia! Ugye te vagy Zita? Csak a fotók alapján reméltem, hogy felismerlek. Lacey vagyok – csacsogta vidáman
- Szia! Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismertelek – feleltem mosolyogva, eltekintve a fotóktól…
- Szerintem menjünk is, mert sok dolgunk van. Azokon a képeken, amiket a lakásról küldtem, nem látszik minden. Ráfér egy alapos takarítás és egy nagy adag kreativitás, de egyébként szerintem pont jó lesz – darálta kifelé menet
- A képek alapján már beleszerettem, főleg a hálószobába!
- Ó igen, a háló. Igazából az döntötte el a dolgot. Tudtam, hogy Kicsi imádnak fogja
- Kicsi? – kérdeztem értetlenül
- Jajj, bocs. Rob. Szóval Rob imádni fogja. Csak én Kicsinek hívom, ahogy az anyja – mesélte mosolyogva
Ezen én is jót derültem és elhatároztam, hogy legközelebb”bevetem”. Lacey nagyon aranyos volt, egész úton kérdezgetett és együtt tervezgettünk. Kb. fél óra alatt odaértünk a lakáshoz, ami egy 3 emeletes, tégla blokkos társasházban volt.
-Gyere, gyorsan felvisszük a cuccaidat, kicsit kifújjuk magunkat, hogy fel tudd mérni a lakást aztán mehetünk vásárolni – ismertette a programot izgatottan
A lakás valamivel rosszabb állapotban volt, mint vártam, de nem volt vészes. Írtam egy gyors sms-t az otthoniaknak, hogy minden rendben, majd nekifogtunk a vásárolandó dolgok listájának. Elég kellemetlenül éreztem magam, hogy Rob, vagyis most Lacey fizet mindent, annak ellenére, hogy ezt az elején kikötötték mind a ketten.
A szobákon végig sétálva rohamosan szaporodtak a szavak a papírunkon, mivel gyakorlatilag üres volt a lakás. Vennünk kellett egy kanapét, ágyat, pár polcot, szekrényeket, konyhai és fürdőszobai dolgokat valamint egy csomó apróságot még. Félórányi lakás vizit után indultunk el, először egy étterembe ebédelni, majd a bútorboltba. Nem kis győzködés után és kisebb cselekkel ugyan, de sikerült nekem fizetnem az ebédet. Gondoltam, hogy ez a minimum.
Az első utunk az IKEA-ba vezetett, ahol terveink szerint a dolgok 90%-át szerezzük majd be.
-Ok, akkor kezdjük az előszobával. Tekintve, hogy teljesen üres kéne akkor egy fogas, valami cipőtartó és egy kis szőnyeg
- Igen és valami kép a falra. Vagy lehet, hogy én festek majd rá valamit, mint otthon. A szőnyegek pedig arrébb vannak még
- Rendben, akkor marad a többi. Ez milyen? - mutatott egy fehér fém fogasra, amin nagy színes gömbök voltak az akasztók végén
- Tökéletes! Azon agyalok, hogy nem túl nagy az a belépő rész, lehet, hogy nem kéne bezsúfolni egy szekrényt is… Majd eltesszük máshova a cipőket
- Ahogy gondolod. Akkor jöjjön a nagyobb falat, a nappali. Van az a beépített fa rész, amire valami nagy párnás szivacsot kéne vennünk, már ha van ilyen – tette hozzá nevetve
- Tuti találunk valami jót, de addig is… milyen ez a kisasztal?
- Robertet ismerve, lehet, hogy valami strapabíróbb kéne az üveg helyett – felelte Lacey bujkáló mosollyal
- Mondasz valamit… és ez? Még illik is a kanapé keretéhez
- Igen, ez jó lesz. Fel is írom a számát, hogy ki tudják majd keresni
A vásárlás nagyon vidám hangulatban telt, és szerencsére nagyon hasonló volt az ízlésünk is. A nappaliba választottunk még egy csomó párnát a kanapéra és jó néhány virágot is. Mivel a háló kicsit sötét volt a piros fal miatt, ezért egy fehér ágytakaró és díszpárna mellett döntöttünk, amiken volt egy-egy vékony zöld csík. A hatalmas francia ágy mellett választottunk még 2 éjjeliszekrényt lámpákkal, valamint szőnyeget és ágyneműket. Hátra volt még a fürdőszoba és a konyha, amik szerencsére nem igényeltek további bútorokat, csak kiegészítőket és felszereléseket. A konyhai gépeken kívül mindent sikerült beszerezni, úgyhogy elindultunk leadni a bútorok listáját. Szerencsére minden volt raktáron, úgyhogy egy hivatalos bútor-listával állhattunk meg a kasszához. Felpakoltuk a nálunk lévő „apróságokat” , majd hallgattuk a szűnni nem akaró pittyegést. Én rá se mertem nézni a kijelzőre és legszívesebben a fülemet is befogtam volna, amikor az eladó közli a végösszeget.
-Ha ez minden, akkor ez 2765 font lesz. A bútorokat holnap fogják szállítani
Gyors fejszámolás után leesett az állam (közel 870.000. forint), ugyanakkor Lacey szemrebbenés nélkül adta oda hitelkártyáját
-Azt hittem több lesz – mondta mosolyogva egy vállrándítással
- Hát megyünk még konyhai gépekért, úgyhogy lesz ez még több is – motyogtam
- Tényleg, igazad van
Felnyaláboltuk a szatyrokat, majd a csomagtartóba pakolás után célba vettünk egy műszaki áruházat.
-Mi minden kell akkor a konyhába? – kérdezte Lacey majd felemelte a kezét, készen a számolásra
- Huhh, hát kell hűző, kávéfőző, mikró, valami robotgép is kellene, nem?
- De, feltétlenül. Szerencsére a tűzhely és a szagelszívó be van építve, de sütő az nincs. na majd kitalálunk valamit. Ja és kellene egy tv is.
- Jó, hogy mondod, ez ki is ment a fejemből
- Szerintem egy csomó mindent kihagytunk.. Majd ahogy megyünk a boltba rájövünk, hogy ez is, az is kéne még – nevetett fel
- Basszus! Tudod mit felejtettünk el? Székeket venni a konyhai kis asztalhoz – mondtam a fejemre csapva
- Jajj, tényleg. Ha hazamegyünk, majd neten kinézünk valamit az IKEA-ból és gyorsan megrendeljük, hogy azt is ki tudják hozni holnap. Ez így rendben lesz?
- Persze!

Kb. 1 órát válogattunk, majd a kasszánál megegyeztük a másnapi kiszállításban.
-Na, most már indulhatunk! – mondta megkönnyebbülve Lacey
- Végre! Hulla fáradt vagyok
- Egyik ismerősöm elvileg elvitte Rob pár cuccát a lakásba, úgyhogy nagyobb kupi lesz, mint volt - Ok, semmi gond. Szerintem én úgyis lezuhanyozom, és már dőlök is az …Várjunk csak. Hol fogok aludni? – kérdeztem kicsit megijedve
- Erre is gondoltam! Ben hozott egy olyan felfújható alvós matracot is neked.
- Lacey, te vagy az asszisztensek gyöngye! - mondtam neki hálás mosollyal
- Köszönöm! – felelte kislányos zavarral a hangjában
Miután felhordtuk a vásárolt holmit, újdonsült barátnőm elköszönt azzal, hogy reggel jön, és hogy a konyhában van egy kis kaja, ami melegítés nélkül is ehető.
-Most már a hős megmentőm is vagy – mondtam erre nevetve, majd megöleltem
- Ne viccelj, ez természetes. Akit Rob ennyire imád, azt én is
Hálás tekintettel integettem neki egy utolsót az ajtóból, majd birtokba vettem az új lakóhelyem. Felhívtam Robertet is és elújságoltam neki a délutánunkat, majd a lakásról áradoztam neki. 20 perc után, már el-elvesztettem a fonalat, úgyhogy inkább elköszöntem és elmentem tusolni, hogy végül ledőlhessek a felfújhatós ágyamra.

Íme a konyha:)