Puerto Vallarta

Meg is hoztam a folytatást a mexikói kis kalandról :) várom a megjegyzéseket;)
pusz

71. rész

10 perc múlva már a gépen ültünk és úgy vigyorogtunk mint két bedrogozott turista.

-Ez baromi jó volt – örömködött Rob a kezemet szorongatva
Úgy éreztem magam, mint egy anyuka, aki elvitte a gyerekét a vidámparkba és mindenre megengedte, hogy felüljön.
-Milyen filmes dolgokat szeretnél még csinálni?
- Hát valamelyikünknek muszáj lesz whiskey-t rendelnie, plusz van az a dolog a mosdóval… - vette halkabbra a hangját, de a vigyora töretlen maradt

Kellett pár pillanat mire leesett, hogy mire gondol, de reagálni már nem volt időm, mert kigyulladt az öv-becsatolását jelző lámpa, majd felszálltunk. A stewardessek feltűnően sokat keringtek körülöttünk, például muszáj volt 4 részletben odahozni nekünk a takarókat és párnákat, illetve az italokat sem sikerült egy fordulóval. Látszott Rob-on, hogy nem tetszik neki a dolog, egyszer szóvá is tette, hogy ha lehet, akkor a következő 5 órában ne zavarjanak minket, mert pihenni szeretnénk. Szerencsére az mp3-amat beledobtam a táskámba, úgyhogy előhalásztam, majd bedugtam a fülembe és Rob vállára hajtottam a fejem. Már éppen elbóbiskoltam, amikor elhalkult a zene én pedig riadtan néztem fel Rob-ra.

-Hallgathatom én is?
- Persze – motyogtam és kicseréltem a fülhallgatókat, hogy mindkettőnkhöz elérjen
- Nem mondod komolyan, hogy engem hallgatsz? – nézett rám fájdalmasan
- Beállítottam, hogy az össze számot játssza le és most épp te vagy soron

Fanyalgott még pár pillanatig, aztán megadta magát és ő is hallgatni kezdte. Szép lassan mindketten elaludtunk, aztán már sötétben ébredtünk fel, természetesen egy kedves kis stewardess közbenjárásával.
-Elnézést, nem akarom önöket zavarni, de meg kezdtük az ereszkedés, kérem kapcsolják be a biztonsági övet és húzzak fel a sötétítőt!
- Rendben, köszönjük
- És…
- Igen?
- Tudom, hogy nem szabadna ezt tennem, de… Mr. Pattinson, megtenné, hogy aláírja ezt nekem? – nyújtott felé remegő kézzel egy határidőnaplót
- Persze, de kérem ne reklámozza, hogy itt vagyunk
- Természetesen és köszönöm

Egyre izgatottabb lettem Mexikó miatt, úgyhogy be nem állt a szám, amin Rob csak jókat derült. Ahogy földet értünk, azonnal kicsatoltam az övem és vettem is a kabátomat.
-Figyelj csak, arra gondoltam, hogy el kéne mennünk egy másik városba, mert itt nincs tengerpart
- Ohh, én nem tudok sokat Guadalajaráról, úgyhogy követlek - nevettem el magam
- Akkor majd kint mondjuk a taxisnak

Ahogy kiértünk a reptérről, beszálltunk az első taxiba, ahol Rob megtárgyalta a sofőrrel, hogy másfél órára van Puerto Vallarta, aminek van tengerpartja is, úgyhogy odavitettük magunkat, majd egy szállodához.

-Nem mondod komolyan, hogy itt fogunk lakni? – kérdeztem pár perc hápogás után
- Bizony ám. A sofőr szerint ez a legjobb. Gyere, jelentkezzünk be.
Akárhány helyre is fogok eljutni Rob-bal, biztos vagyok benne, hogy az effajta fényűzéshez soha nem fogok hozzászokni. Harmadik szólításra sikerült csak odaadnom az útlevelem, majd felmentünk megnézni a szobát.

-Mi lenne, ha most megfürdenénk, utána bemennék a városba. Mondjuk már 9 óra van, de aludtunk a repülőn
- Jól hangzik
A fürdőszoba még elképesztőbb volt, mint a lakosztályunk többi része. A hatalmas pezsgőfürdős kádat függöny választotta el a fürdő többi részétől, ahol a padlótól a mosdóig minden márvány volt. Mindketten bemásztunk a kádba, ahol Rob azonnal simogatni kezdte a hátamat, mondván, hogy megmossa…
-Így soha nem fogunk bejutni a városba – kacarásztam, mert már csikizni is kezdett
- Van időnk – susogta a fülembe, majd megfordított, hogy szembe legyünk egymással és azonnal magához húzott Jóval akaratosabb volt, mint szokott, de az elmúlt pár napban már hozzászoktam ehhez. Erőszakosan vont magára és egy rövid előjáték után már rá is tért a ’lényegre’. Rövid, szenvedélyes és izgalmas szeretkezés volt.
Miután összeszedtük magunkat már 11 óra is elmúlt, de frissebbek voltunk, mint amikor megérkeztünk. Egy taxival a belvárosba mentünk és andalogva sétálgattunk a belvárosban. Elég késő volt, úgyhogy az éttermeken és bárokon kívül semmi nem volt nyitva, pedig szerettünk volna venni egy fényképező gépet és pár ruhát. Hajnali 2 körül már mindketten elfáradtunk, úgyhogy visszamentünk a szállodába és beestünk az ágyba.
Alig hittem a szememnek, amikor másnap felébredtem. A teraszajtó nyitva volt, a függöny hullámzott a lágy szélben és 100 ágra sütött a nap.
-Tetszik? – kérdezte egy mosolygós hang mellettem
- Elmondhatatlanul
- Gyere, mutatni szeretnék valamit. Voltam vásárolni és vettem neked pár ruhát
- Te? De miért? – fakadtam ki talán túlságosan is
- Azért, hogy amikor felkelsz, örülj neki, hogy van tiszta ruhád és azonnal mehetünk is be a városba. Zárjuk le ezt a témát légy szíves – nézett rám komolyan
- Ezt még visszakapod – eresztettem meg egy kis mosolyt

Kimentünk a nappaliba, ahol tömérdek zacskó állt egy kupacban. Ötletem se volt, hogy hánykor kellett felkelni egy ilyen bevásárló körúthoz, pláne, hogy utál ’shoppingolni’.
-Nézd meg őket, addig rendelek reggelit. Ha valamelyik nem tetszik, vissza lehet vinni
Izgatottan vetettem rá magam a zacskókra, elsőre egy szandált találtam, majd sorra jöttek a felsők,egy szoknya, egy nadrág és egy kis kabát. Az utolsó zacskón a ’Calzedonia’ felirat állt, mire elmosolyogtam magam. Biztos vagyok benne, hogy a fehérnemű vásárlást élvezte legjobban…
Összességében tetszettek a ruhák, egy elképesztően csicsás felsőt kivéve… Magának is vett néhány pólót és inget de nem vitte túlzásba, úgyhogy eldöntöttem, hogy holnap hasonló akciót hajtok végre és veszek neki még pár ruhát. Miután sok-sok puszival megköszöntem neki, megreggeliztünk, felöltöztünk és újra a nyakunkba vettük a várost.

Elég meleg volt, úgyhogy többször beültünk 1-1 bárba valami hideget inni és az ingyen lég-kondi miatt. Ebédre mindketten fajitas-t ettünk aztán lementünk a tengerpartra ejtőzni egy kicsit. Természetesen fürdőruhát is kaptam, úgyhogy átöltöztünk, és amikor már meg tudtunk mozdulni a sok kaja miatt, bementünk fürdeni. Pontosabban Rob felkapott és berohant velem a vízbe, amit én végigsikítottam. Nagyon jól szórakoztunk, gyönyörű volt a tengerpart és senki nem zavart minket. Délután 5 órakor indultunk vissza a szállásra, mert egyikünk se érezte magát túl jól…

Néhány kép a szállodáról, a tengerpartról és a Rob által vett ruhákról:)

Egy kis őrültség

Végre jutott egy kis időm írni, íme a végeredméééény ;)
kommentekért nem harapok ám :D
láv

70. rész

-Mihez lenne ma kedved? – kérdezte reggel Rob az ágyban
- Mi lenne, ha bemennénk a belvárosba és csak mászkálnánk? Amerre akarsz
- Spontán program?
- Úgy valahogy. De nekem mindegy
- Mikor kezdődik a sulid? – kérdezte hirtelen
- Február elején. Miért?
- Mert nekem van még 5 napom veled és arra gondoltam, hogy ha már spontánkodunk, akkor játszunk nagyban – somolygott titokzatosan
- Azaz?
- Mindig is ki akartam próbálni valamit – folytatta
- Ajj, mondd már
- Oké, szóval, felöltözünk, felmegyünk Pestre és azt mondjuk a reptéren, hogy „Két jegyet a leghamarabb induló gépre” – csapott a párnára teátrálisan
- Komolyan beszélsz? – néztem rá megütközve
- Nem úgy tűnik?
- Erre nem válaszolok – nevettem el magam és visszadőltem a párnára
- Na, de most komolyan. Menjünk! Most. Rögtön – kapott a kezem után, hogy felhúzzon
- És anyáék? És a te szüleid?
- Felhívjuk őket a kocsiból. Gyere, csináljunk valami őrültséget! - kérlelt és valami különös fényt láttam a szemében, amivel még jobban elvarázsolt
- Menjünk – ugrottam fel határozottan és futottam is a fürdőbe

Teljesen bezsongtam, 2 perc alatt letusoltam, aztán felkaptam egy kényelmes farmert és egy pulcsit, bedobáltam a táskámba az útlevelem, egy kis pénzt és pár apróságot, de ruhákat nem, mert Rob nem engedte.

-Tudom, hogy téged nem zavar, ha nincs rajtam ruha, de kint tél van életem
- A filmekben se visznek cuccot, hanem ott vesznek pár dolgot –magyarázta a ’mester’
- Hát jó. Akkor mehetünk is
- Remek. Hívsz egy taxit? Annyira nem jó a magyarom – kuncogott a kabátját véve
- Taxival akarsz Pestre menni? – kérdeztem megdöbbenve
- Igen, az a leggyorsabb, nem?
- De, és a legdrágább
- Azzal ne foglalkozz kicsim. Csak élvezzük ezt az egészet – fogta meg a kezem
- Tudod, hogy ezt nem szeretem
- Tudom, de te meg azt értsd meg, hogy engem boldoggá tesz, ha ránk költök. Plusz nevetségesen sok pénzt kapok egy filmért – hajolt le vigyorogva, hogy a szemembe nézzen
- Chajj te! – fordítottam el mosolyogva a fejét
- Na, ezt már szeretem

A kocsiban aztán Rob azt ecsetelte, hogy mennyi előnye is van egy ilyen útnak, kezdve azzal, hogy a paparazzik nem tudnak róla, azzal bezárva, hogy minden bizonytalan… Nem tudom, hogy mi ütött belé, mert soha nem volt ennyire nyüzsgő és izgatott, mint most, de igazából nagyon tetszett és hamar átragadt rám is.
Anyáékat muszáj volt felhívnom, aminek egy kisebb fajta hallás károsodás lett az eredménye. Volt ott minden a ’hogy képzeled, hogy csak így elmész’-től a ’remélem nem mindent a barátocskád fizet’-ig, de nem már nem érdekelt. Direkt Ferihegyhez közel hívtam fel őket, hogy hamar le tudjam tenni az érkezésre hivatkozva.
-Megint ámulatba ejtettél – nézett áhítatosan Rob, amikor elmagyaráztam neki a dolgot
- Az évek – söpörtem ki pár tincset a szememből
- Persze-persze… Na, készen állsz?
- Teljesen. Akarod majd te kérni a jegyeket?
- Persze. Remélem megérti a angolt
- Ennyire nem vagyunk elmaradottak – vágtam be a műdurcit
- Jó, bocs. Csak… na mindegy. Szóval igen

Már a parkolóban keringtünk, úgyhogy Rob elővette a tárcáját és számolgatni kezdte a készpénzét.

-Öhmm… életem. Van nálad forint? – kérdeztem és már majdnem kibukott belőlem a nevetés
- Mi?
- Forint. Nálunk nem font van
- Basszus! Ennyire hülye nem lehetek – csapott a fejére – Oké, akkor…akkor beszaladok és keresek majd egy automatát, addig te itt maradsz
- Nem kell, majd kifizetem én
- Azt te csak hiszed – húzta széles vigyorra a száját és adott egy cuppanós puszit
- Miben sántikál Mr. Pattinson?
- Úgy tűnik tényleg nem vagytok olyan elmaradottak. Nézd csak – mutatott a sebváltó mellé
- Lehet kártyával fizetni? – kérdeztem csodálkozva a sofőrtől
- Hát elvileg igen – dörmögte hátra
- És gyakorlatilag?
- Úgy is
- Remek – nevettem el magam, majd fordítottam Rob-nak is

Elég lassan ugyan, de lebonyolították a dolgot és már száguldottunk is az 1-es terminál felé.

-Mehet?- kérdezte az egyik pult közelében, mire megszorítottam a kezét és bólintottam
-Jó napot! Két jegyet kérnénk a leghamarabb induló gépre. Mindegy hova – tette hozzá a hatás kedvéért

Minden olyan volt, mint a filmekben. A nő először furcsán nézett, aztán pötyögött valamit a gépbe, majd közölte az úticélunkat.

-Fél óra múlva indul egy gép Guadalajarába – mondta unottan
- Mexikó? – néztem kérdőn Robra
- Viva la revolución! – rántotta meg vigyorogva a vállát és adta is a nőnek a kártyáját

A kiruccanás

Köszönöm a sok kreatív blogger címet, imádlak titeket ;) Várom most is a komikat! csók


69. rész

-Mit segítsünk? – kérdeztem miután rendbe szedtük magunkat
- Elő kéne készíteni a holnapi vacsorát, mert nekem dolgoznom kell, este pedig apáddal egy fogadásra vagyunk hivatalosak
- Aha – bólogattam hitetlenül
- Ne flegmázz kislányom, egész nap robotoltam, igazán összerakhatnátok a rakott krumplit
- Oké. Megcsináljuk. Menj, feküdj le
- Rendben. Jóéjt!
- Na mi az? – szólalt meg Rob miután anya elvonult
- Főznünk kell – összegeztem a hallottakat, majd elindultam, hogy összeszedjem a hozzávalókat
- Most??
- Nem konkrétan főzni, hanem összerakni a kaját. Holnap csak bedobjuk a sütőbe
- Nem értem én ezeket a magyarokat – rázta meg a fejét Rob, majd felült a pultra
- Te így segítesz? – vontam fel a szemöldököm és rátenyereltem a combjára
- Pontosan. Egyébként meg ismered a kapcsolatom a konyhával – mosolygott szégyenlősen
- Mondasz valamit – bólogattam majd nyomtam egy csókot a szájára, majd nekifogtam a krumpli pucoláshoz
Rob láb lóbálva nézett végig, néha elmosolyodott, de nem szólt egy szót sem. Párszor mögém jött és ellopott egy karika tojást, vagy a tejföllel idétlenkedett, de összességében jól viselkedett.
-Na, kész is van. Ügyes voltál édesem – karoltam át a nyakát
- Azt hiszem jutalmat érdemlek. Plusz valamit félbe is hagytunk anyukád miatt - susogta a fülembe a szobám felé araszolva
A biztonság kedvéért most bezártam az ajtót, majd ott folytattuk a dolgot, ahol anya mű-programja előtt abbahagytuk

***
-Zita, kicsim – simogatta meg Rob a vállam
- Nem akarok felkelni –motyogtam magyarul
- Anyáék 1 óra múlva ott lesznek, fel kéne kelni – folytatta töretlenül simogatva
- Ahjj – fordultam a hátamra durcásan
- Na mi van? Nem aludt eleget a királylány?
- Nagyon vicces Mr. Pattinson… - löktem rajta egyet
- Ha most felkelsz, főzök neked kávét
- Oké
- Remek. Na mindjárt jövök
Mint aki jól végezte dolgát, visszahúztam magamra a takarót és kényelmesen befészkeltem magam alá.
-Ezt nem mondod komolyan – hallatszott Rob mérges hangja valahonnan a takaró túloldaláról
Hallottam ahogy leteszi a bögrét, majd az ágyam mellé trappol, majd megteszi a legbrutálisabb dolgot, amit az ember reggel el tud képzelni. Lerántotta rólam a takarót.
-Neeeeeeeeeeeem. Kérlek neee – nyafogtam egy kislány módjára
- Kelj fel, különben itthon maradsz – közölte fura hangsúllyal, majd kiment
Döbbentem ültem a puha párnák között, a gőzölgő kávéra meredve, majd felkaptam és kimentem utána. A hideg ellenére kint állt a teraszon és Hubival játszott.
-Mi volt ez az előbb?
- Semmi, ne haragudj. Csak ideges vagyok kicsit az egész napos szülős program miatt – mondta a haját birizgálva
- Ne aggódj emiatt. Majd úgy alakítom a programot, hogy ne legyen ’megterhelő’ – simogattam meg a mellkasát
- Rendben és bocsi
- Semmi baj..Most mi van? – néztem rá, mert hirtelen eltorzult az arca
- A kutyád a combomat nyalogatja – mondta megfeszült arccal, majd szinte arrébbugrott
Próbált szidni Hubcit, de sokkal jobban nevettem, minthogy a kutya komolyan vegyen, úgyhogy inkább visszahúztam a házba, majd engesztelésképpen elhívtam tusolni.
Egész nap Clare-ékkel voltunk, bejártuk az egész várost, és Rob-ot csak 2-szer akarták megkergetni a rajongói. Először egy étterembe menekültünk utána pedig a régi gimimbe, ahol sikerült összefutnunk a régóta utált osztályfőnökömmel. Nagyszerű volt…

-Jajj, gyerekek, köszönjük ezt a napot. Nagyon jól éreztük magunkat – mondta Clare a hotel halljában
- Örülök, hogy tetszett a város és remélem, hogy hamarosan találkozunk
- Én is drágám. Holnap reggel megyünk Pestre, majd Egerbe és Pécsre – olvasta fel egy kis papírról a városok nevét
- Lehet, hogy majd mi is csatlakozunk – mondta Rob
- Mi lennénk a legboldogabbak
- Akkor jó éjszakát és ha bármire szükségeket van, akkor hívjatok nyugodtan – öleltem meg őket, majd hazaindultunk

Átsétáltunk a hídon, majd egy parkon miközben az estét terveztük.
-Vacsora után nem megyünk el még sétálni? A ti környéketeken nem is voltunk még
- Akár el is mehetnénk, vagy…
- Vagy..? – fordított szembe magával Rob
- Vagy mondjuk kihasználhatnánk, hogy anyáék nincsenek itthon – somolyogtam
- Még hogy én vagyok a szex-mániás – nevette el magát
- Még szép, hogy te. Én nem mondtam semmit
- Jajj te! – ölelt szorosan magához, miközben megérkeztünk

Betettem a rakott krumplit a sütőbe, amíg Rob megterített, majd puhatolózni kezdett a terveimet illetően.

-Szóval… mik a terveid velem? – vigyorgott töretlenül
- Szerinted? – helyezkedtem el az ölében
- Ne zavarj össze
- Szeretném, ha egy kicsit… gitároznál nekem – cuppantottam egyet az arcára nevetve, majd visszasazzéztam a sütőhöz
- Hú, de izgi – mondta gúnyosan
- Anya utálja a gitárt, szóval ki kell használni, hogy nincsenek itt. Na, légyszi – kérleltem kedvesen
- Hát jó
Láttam rajta, hogy nagyon nem erre számított, de csak nevettem rajta belül…

Kreatív Blogger

Ez a díj jár néhány kötelezettséggel is:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte--> Köszönöm Freya! :)
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam --> http://freya-floralia.blogspot.com/
4. Írni kell magamról 7 dolgot--> A bemutatkozásomban találjátok ;)
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak --> Baby Angel: http://londonialkony.blogspot.com, NYC_girl:http://iloveyounewyorkcity.blogspot.com/
Szasza: http://rpattinsonfanfiction.blogspot.com/,http://doneversayit.blogspot.com/ Girl Behind The Curtain: http://blossomofmylife.blogspot.com/, Aliz: http://a-dream-of-life.blogspot.com/, Adri: http://edencoven.blogspot.com/
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

A nagy találkozás

Íme az új részecske, várom a komikat!

68. rész

A napok rekord gyorsasággal teltek, és ha a felszínen nem is, de mindenki izgatott volt a Pattinson család érkezése miatt. Rob diszkréten megkért minket, hogy nem híreszteljük, hogy Magyarországra jönnek, ami szerintem teljesen érthető, anya viszont kiakadt, mondván, hogy „Ők nem az angol királyi család”, egyébként meg kinek mondaná el, hogy jön a lánya szerelme és annak családja.

A nagy napon aztán segítettem kitakarítani az egész házat és főztem is anyával. Robert-ék gépe 1-kor landolt Ferihegyen, aztán elfoglalták a szállást és 5 körül értek oda hozzánk.
Izgatottan téptem fel a bejárati ajtót és rohantam a kiskapuhoz beengedni őket. Hubi, a kutyám extázisban volt a sok új embertől, mindenkinek a nyakáig ugrott, nem kicsit zavarba hozva a vendégeket. Rob-nak adtam egy gyors csókot, majd beljebb invitáltam őket, ahol már várták őket apáék. A bemutatkozást követően aztán anya átvette a házigazda szerepét és a nappaliba terelte őket. Hiába volt már itt Rob, láthatóan zavarban volt, pláne amikor arra a bizonyos szőnyegre tévedt a tekintete, amit sikeresen összegyűrtünk az egyik szeretkezésünk alkalmával. Nehéz volt megállni, hogy ne nevessen el magam, jelzésképpen megszorítottam kezét, mire ő is elmosolyogta magát.
-Hogy utaztatok? – törtem meg a lassan kínossá váló csendet
- Nagyon jól, Richard-nak különösen tetszett – tette hozzá Clare somolyogva
- Hogyhogy?
- Nem repültem még olyan sokat, de eddig mindig tapsoltak az emberek, amikor landoltunk, most végre nem. Erre vártam már mióta – sóhajtott fel
- Hát, örülök, hogy pozitív volt az első benyomásod Magyarországról. Egyébként én se szeretem, ha tapsolnak. Végülis a pilóta dolga az, hogy letegye a gépet...
- Pontosan! A szálloda pedig fantasztikus. Rob sajnálhatja, hogy nem ott lakik
- Rob nem sajnálja apa, mert a szerelmével lehet – válaszolta az "érintett"
- Persze, persze kisfiam. Egyébként nagyon szép helyen laktok drágám – fordult hozzám Clare
- Holnap még jobban fog tetszeni, ha már a környéket is láttad
- Kicsim szólnál nekik, hogy kész a vacsora? És azt is mond el, hogy mi micsoda – szólt közbe anya enyhén mézes-mázos hangon
- Kész a vacsora – mondta Rob helyettem, amin már meg se lepődtem

Körbeültük az asztalt, majd apával karöltve ismertettük a kajákat. Anya újfent kitett magáért, a két féle leves mellett 3 főételből és 3 desszertből választhattak Clare-ék. Anyát egyedül az zavarta, hogy ő nem értett semmit ezért néha kicsit bunkóbban közbeszólt, hogy fordítsunk neki is. Ilyenkor aztán egy gyors összefoglaló következett, mialatt Richard-ék megilletődötten ettek tovább. Olyan volt az egész, mintha nem is akarná megismerni őket, egyedül a vacsira koncentrált és nézte a reakciójukat.
-Kicsit lehetnél velük kedvesebb is – tettem szóvá mosogatás közben, mialatt apa lefoglalta őket a nappaliban
- Én mindent megtettem – közölte hidegen
- Jah… A főzést illetően igen, de alig szóltál hozzájuk és ne mondd azt, hogy azért mert nem tudsz angolul. Tudod, hogy fordítunk neked – szúrtam közbe, mert már láttam, hogy szólásra nyitotta a száját
- Jó, majd próbálkozom
- Köszönöm. És most menj oda hozzájuk, én befejezem a mosogatást. Kérlek
- Rendben – mondta fanyalogva és visszadobta a szivacsot a mosogatóba
Csak remélni tudtam, hogy bekapcsolódik a beszélgetésbe, ezért inkább jól megnyitottam a csapot, hogy ne halljam az esetleges csendet.
-Nincs szükséged egy kis segítségre? – súgta Rob a fülembe, amitől végigfutott a hátamon a hideg
- Megijesztettél – dorgáltam le mosolyogva
- Hiányoztál – fordított szembe magával, majd mielőtt bármit is mondhattam volna, a mosogatóhoz szorított és megcsókolt
- Ohh… azt hittem nem tetszik a benti társaság – poénkodtam miután kaptam egy kis levegőt
- Hát… - túrt a hajába
- Csak azt ne mond, hogy anya megint bunkózik
- Nem, semmit nem mond, csak ha összetalálkozik a tekintetünk, akkor utána ránéz ’a’ szőnyegre és olyan izé… olyan „mindent tudok” arcot vág
Pár pillanatig csak néztem a piruló arcát, aztán kitört belőlem a nevetés.
-Tudtam, hogy így fogsz reagálni! – csattant fel
- Hé, most ezen ne húzd fel magad. Ha tudja, akkor tudja, már nem tudom kitörölni az agyából
- De nem érted, hogy ez nekem milyen ciki. Itt ülök a saját és a te szüleiddel, anyukád szemében pedig egy szexmániás vagyok
- Hopáá, bocsi fiatalok, nem akartam megzavarni semmit, csak a mosdót keresem –toppant be Richard, aki az arcából ítélve elcsípte az utolsó mondatot
- Öhmm… jobbra a második ajtó – mondta helyettem Rob
- Szerintem már a te szüleid is szexmániásnak hisznek, szóval mindenki ki van pipálva. Visszamegyünk? – kérdeztem vidáman
- Hogy te milyen gonosz vagy! Totál kikészítesz – rázta meg a fejét, de persze jött utánam a nappaliba
Rob-nak igaza volt anyával kapcsolatban, velem is többször eljátszotta azt a szőnyegre nézős-kikészítős dolgot.

7 óra körül aztán szedelőzködni kezdtek Richard-ék, mivel ragaszkodtak hozzá, hogy egy szállodában akarnak aludni, nem pedig nálunk. Apa kedvesen felajánlotta, hogy elviszi őket, úgyhogy 3-an maradtunk otthon, ami elég „veszélyesnek” ígérkezett.
-Segítsünk még valamit anya?
- Nem kell, menjetek csak…pihenni – mondta fura hangsúllyal
- Oké, akkor jó éjt – hadartam és már mentünk is a szobámba
- Fürdeni még úgyis ki kell mennünk – jegyezte meg Rob
- Ne rontsd már el a kedvem! Legalább nem akart bájcsevegni
- Jah… Én mondjuk kibírom ha nem fürdök – kezdte el magát szagolgatni
- Ne legyél már igénytelen – löktem rajta egyet nevetve
- Jól van, de akkor várjuk meg, hogy elaludjon
- Hát jó… És addig mit csináljunk?
- Tekintve, hogy már így is úgy is szexmániás vagyok a szüleid szemében… - motyogta csibészesen
- Rá akarsz tenni még egy lapáttal?
- Már mindegy – rántotta meg a vállát, majd az ágyra döntött
Éppen kezdtünk „belemelegedni”, amikor kopogtak az ajtón. Dermedten emelkedtem fel Rob mellkasáról , majd sikerült kinyögnöm egy „Ki azt”
-Én vagyok, mégis segítenetek kéne – szólt anya
- Na ez remek
- Mi a baj?
- Anya volt, azt mondta „segítenünk” kell – mutattam macskakörmöt gúnyosan
Rob kipirult arca pillanatok alatt falfehérré vált, majd azonnal felugrott és magára kapkodta a ruháit.
-Kiváncsi vagyok mit talált ki már megint…


Rob szüleinek szobája