Felszállt

Nincs még este, de ráérek éppen, szóval titeket boldogítalak az új résszel:) Remélem tetszeni fog, pláne, hogy Rob-os lesz:D Várom a komikat ááám! tsók

32. rész

Másnap órák után a Starbucks felé vettem az irányt, hogy behajtsam Jamie-n a kávémat és felhívjam Lacey-t az utazással kapcsolatban.
-Szia cicafiú! – köszöntem nevetve Jamie-nek
- Szióka! Nagyon csini a frizurád! Jöhet a kávéd?
- Ohh, köszi. Ki ülök addig, rendben?
- Okéka, repülök, amint kész van!
Mosolyogva ültem ki a kerthelyiségbe és tárcsáztam is Lacey számát.
-Szia Lacey, Zita vagyok. Nem zavarlak? Szeretnék megbeszélni veled valamit.
- Szia! Nem zavarsz, mondd csak
- Szóval arról van szó, hogy ki szeretnék repülni pár napra Robert-hez Los Angelesbe, meglepetésként a névnapjára. Lenne ellene valami kifogásod? – tudakoltam illedelmesen, mintha az anyja lenne…
- Teljességgel lehetetlennek tartom, hogy most kimenj hozzá – felelte hidegen
- Te-tessék? – kérdeztem döbbenten
- Nem nyaralni ment ki, hanem dolgozni. És a legutóbbi kis „akciód” miatt is csúsztak pár napot a forgatással
- Miről beszélsz? Nem én hívtam ide
- Tudom, de te nem vetted fel a telefont. Ismerhetnéd már annyira, hogy kinézd belőle, hogy hazautazik emiatt.
- De most nem kéne elutaznia, és nem is zavarnám. Az estéi úgyis szabadok, nappal pedig elfoglalom majd magam. Nem is tudom, hogy miért hívtalak fel. Csak gondoltam szólok – mondtam durcásan és lecsaptam a telefont
-Minden rendben? – kérdezte Jamie, amikor letette elém a cappucino-t
- Persze, vagyis nem. Nem tudom felfogni, hogy miért akar valaki szánt szándékkal keresztbe tenni a másiknak, akivel eddig semmi baja nem volt – feleltem egy szuszra
- Ó jajj, mesélhetnék! Kiről van konkrétan szó?
- Robert asszisztenséről. Kértem tőle valamit, de kerek perec elutasított
- Mit kértél? – kíváncsiskodott tovább
- Nem érdekel. Ő se tud eltántorítani dologtól – folytattam tovább, meg se hallva Jamie-t
- Hahó, szivi! Velem vagy még? – kérdezte az arcom előtt integetve
- Mi? Ja igen, persze. Ne haragudj – mondtam és belekortyoltam a kávémba
- Akkor jó. Most vissza kell mennem dolgozni, de köszönj mielőtt elmész
- Rendben!
Jamie riszálva visszasétált a pult mögé magamra hagyva a gondolataimmal. Nem tudtam mire vélni Lacey reakcióját, pláne azok után, hogy milyen jól kijöttünk egymással. Most viszont attól kell tartanom, hogy elmondja Robert-nek, hogy mit tervezek. Simán kinézem belőle… A tűnődésemből a telefonom hangja zökkentett ki, ami ismeretlen hívót jelzett ki
-Halló?
- Zita? Itt Scott, Rob menedzsere – szólt bele a számomra nem túl szimpatikus férfi
- Oh, szia. Miben segíthetek? – kérdeztem kimérten
- Előbb beszéltem Lacey-vel és elmondta, hogy szeretnéd meglepni Robert-et.
- Igen, amit nem fogadott kitörő lelkesedéssel…
- Erről is hallottam és pont emiatt hívtalak fel. Szóval most magánéleti zűrjei vannak, szerintem ez állhat a háttérben, ezért volt olyan goromba veled. Szerintem viszont jó ötlet és semmi akadálya nincs. Ha megmondod konkrétan, hogy mikor akarsz utazni, akkor lefoglalom a jegyet és mindent elintézek
- Tényleg? Ez nagyon kedves lenne tőled – dadogtam meglepetten. Ő volt az utolsó, akitől ilyen szavakat vártam
- Tudom, hogy voltak nézeteltéréseink, de hidd el, hogy ezek nem feléd irányultak. Ráadásul amióta együtt vagytok, Robert-et kicserélték, jó értelemben persze
- Örülök, hogy ezt mondod. Egyébként úgy tervezem, hogy október 3-án repülök ki. Ashley azt mondta, hogy vár majd rám a reptér parkolójában
- Rendben, akkor megveszem a repülőjegyet és elküldöm holnap. Így rendben lesz?
- Majdnem. Kivéve, hogy én szeretném megvenni a jegyet – mondtam komoly hangon
- Ez teljesen felesleges. Megveszem majd én – erősködött Scott
- Légy szíves! Én találtam ki az egészet és én is szeretném véghezvinni úgymond
- Hát, ha ettől boldogabb leszel. De Rob nem fog neki örülni
- Őt majd én elintézem, a jeggyel együtt
- Rendben. Akkor kell valami másban segíteni?
- Szerintem nem, bőven elég, hogy felhívtál – válaszoltam kedvesen
- Nem tesz semmit. Hívj, ha bármi van. További szép napot! Szia!
- Rendben, köszi szépen. Szia!
Bazsalyogva meredtem magam elé pár percig, majd ígéretemhez híven beszaladtam Jamie-hez elköszönni.
-Te vagy a kávék királya Jamie! – mondtam neki mosolyogva a pulthoz érve
- Királylánya inkább, de elfogadom! Látom, jobb kedved van
- Igen, sokkal. Minden megoldódott, úgyhogy szabad utat kapott a meglepim – feleltem örömittasan
- Szupi! Semmit se árulsz el a dologról?
- Legyen elég annyi, hogy 8 nap múlva elutazok valahova
- Addig úgyis kiszedem belőled – vágta rá karba tett kézzel
- Majd meglátjuk! Na megyek, szia
- Szia szivi!
Miközben hazafelé baktattam azon gondolkodtam, hogy vajon be kéne-e avatni a szüleimet abba, hogy pár napra Amerikába megyek… Két esélyes volt a dolog, úgyhogy nem kockáztattam, viszont abban biztos voltam, hogy Dorinának elmondom. Mivel este Robert-nek sokáig kellett dolgoznia, ezért több órát tudtam beszélgetni a barátnőmmel.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet kimenni hozzá? – kérdezte Dorina miután felvázoltam a terveimet
- Persze. Miért ne lenne az?
- Hát mert a legtöbb pasi… szóval máshogy viselkedik a szerelmével a barátai előtt. Csak nem akarom, hogy csalódj
- Ne aggód, Robert nem olyan. Nem fog szégyellni vagy hasonlók – mondtam magabiztosan, de nyilván bogarat ültetett a fülembe
- Jól van, te tudod. Ha viszont biztos vagy a dolgodban, akkor támogatlak. – váltott át könnyedebb hangnemre
- Köszönöm – motyogtam, de már máshol jártak a gondolataim
A beszélgetés után betettem egy Jamie Winchester számot és agyalni kezdtem Robert barátain és kollégáin. Ashley-vel és Jackson-nal már nagyon régóta szerettem volna találkozni, mert róluk sokat beszélt Robert, viszont a Kristen-Kellan-Nikki triótól tartottam egy kicsit. Az újságcikkeket látva a két lány sokat lógott együtt, ami arra utal, hogy egy hullámhosszon vannak, sokszor pedig Kellan is velük volt. A többi munkatársa leginkább semleges volt számomra, de annak örültem, hogy Ashley-t a „ magam oldalán” tudhattam. Miután kellően belelovalltam magam mindenféle negatív gondolatba és kutattam utánuk a neten, elszenderedtem.
Ahogy teltek a napok egyre izgatottabb lettem. Ashley-vel órákat beszéltem telefonon, majd skype-on. Egyszer éppen bement hozzá Rob a szobába, amikor a gépen keresztül beszéltünk és nyilván felismerte a hangomat. Már azon meglepődött, hogy egyáltalán „ismerjük egymást”, hát még azon, amikor meglátta a képernyőn, hogy több, mint 3 órája beszélgetünk. Ashley szerencsére le tudta szerelni, miközben én koncentráltam, hogy ne nevessek túl hangosan
A maradék 1 hét 1 napnak tűnt csak, ezért kisebb pánik tört rám, amikor tudatosult bennem, hogy már péntek van és este 9-kor indul a repülőm Los Angelesbe. Giorgia megígérte, hogy kikísér a reptérre, plusz segít a csomagolásban, bár szerintem csak ellenőrizni akarta, hogy elviszem-e az együtt vásárolt holmikat. Kétszer annyi cuccal szálltunk fel a reptérre menő buszra, mint amennyire szükségem lett volna, de azt hiszem ez így volt természetes.
- Komolyan irigyellek! – mondta mosolyogva Giorgia
- Neked is ott van Paolo! És ti legalább együtt lehettek minden nap – mutattam rá
- Ebben igazad van, de akkor is. Ez annyira romantikus dolog
- Remélem Rob örülni fog nekem
- Ebben biztos lehetsz! Apropó, hoztam neked valamit, útravalónak
- Igazán nem kellett volna – motyogtam, amíg a táskájában kutatott
- Fotózz le mindent, ami kicsit is érdekel és érezd nagyon jól magadat! – mondta kedvesen és odaadta a fényképezőgépét
- Megígérem! És mindent elmesélek, amint hazajöttem – feleltem és megöleltem
- Még szép! Közben is felhívhatsz ám – kacsintott rám, majd elbúcsúztunk egymástól
Az összes repülésem közül most voltam a legizgatottabb és nem csak azért mert még sosem jártam Amerikában. Szerencsére sikerült titokba tartanom magam és az utazásom, úgyhogy elvegyültem a többi utas között a váróteremben. Páran mintha kicsit megbámultak volna, de lehet, hogy csak beképzeltem a dolgot. A repülőn az ablak mellett ültem egy 45 év körüli üzletasszony kinézetű nővel együtt, akivel hamar beszélgetésbe elegyedtem. Az izgatottság és a boldogság annyira úrrá lett rajtam, hogy töviről-hegyire elmeséltem a nőnek, hogy mire készülök, bár Rob nevét jobbnak láttam nem említeni. Egy idő után úgy láttam, mintha unná a dolgot, úgyhogy a vacsora után elhelyezkedtem a nagy bőrülésben és zenével a fülemben megpróbáltam átaludni az utat.
A narancs minden árnyalatában pompázott az ég, amikor felébredtem. Kipihentem nyújtóztam egyet, majd a reggeli kávém után az előttem lévő csodás napokra gondoltam. Kb. 2 óra múlva meg is kezdtük a leszállást, ami a pulzusom emelkedését jelentette. Miután a pilóta sikeresen letette a gépet és megtapsoltunk, a kijárat felé tódultak az emberek. Miután felvettem a csomagom, tanácstalanul álltam az óriási reptéren. Már éppen segítséget akartam kérni valakitől, amikor ismerős arcot pillantottam meg
-Szia Ashley! Zita vagyok. Hogyhogy mégis bejöttél? – kérdeztem mosolyogva
- Szia! Annyira örülök, hogy itt vagy – felelte és 2 puszit nyomott az arcomra- Azért jöttem be, mert van egy kis gond – mondta és maga után húzott
- Ez rosszul hangzik. Mi történt?
- Rob is meg akart lepni téged a hónapfordulótokon, amit csak most tudtam meg. Elvileg már egy Londonba tartó gépen csücsül – magyarázta aggodalmasan, miközben még mindig rohantunk valahová
- Micsoda??? – torpantam meg lefagyva
- Nyugi, elvileg lehet szólni a gép személyzetének, hogy mondják meg neki, hogy szálljon le, csak sietnünk kell, mert 10 perc múlva indul a repülő
- Mekkora ennek az esélye?! Ezt a pechet!
-Nekem mondod? Na, itt is vagyunk. Maradj itt, addig én beszélek az illetékesekkel
- Rendben! – motyogtam és elpityeredtem
Amíg vártam megpróbáltam felhívni Robert-et de nyilván kikapcsolta már a mobilját… Hosszú percekig bámultam az induló járatokat, és szurkoltam, hogy ne jelenjen meg a „Felszállt” felirat a londoni gép mellett. Ashley már több, mint negyed órája bent volt, amikor a géppel együtt a reményem is elszállt. Szomorúan bámultam a táblát és szidtam magam, amiért nem mondtam el Rob-nak, hogy mire készülök. Lehet, hogy nem durrant volna akkorát a dolog, de legalább találkoztunk volna. Ekkora szívást!
20 perc után végre kinyílt az ajtó és kisétált lefelé görbülő szájjal Ashley.