Telefon

Megérkezett a remélemnagyonvárt 27. rész is:) Nagyonnagyonszépen köszönöm a hozzászólásokat, a régi olvasóktól és az újjaktól is- Alexxa626, Orsi&Kriszti:) Remélem tetszeni fog a rész, várom a reakciókat! köszipuszi

27. rész

Az első hetem nagyon gyorsan elszállt, főleg a rengeteg újdonságnak és új embernek köszönhetően. Velem együtt 9-en voltunk a csoportban, és sikerült mindenkit megismernem, bár a neveikkel még gondban voltam. Paolón kívül volt még 3 török, 1 vietnami, 2 német és 1 olasz „osztálytársam”. Korábban is ismertem néhány törököt, és a habitusukra a mostaniak sem cáfoltak rá. Elég maguknak valók voltak, leginkább csak egymással lötyögtek. A vietnami srácot nagyon megkedveltem, folyton vigyorgott és mindenben benne volt. Leírta fonetikusan a nevét, de még úgy is gyakran elfelejtettem, ezért én Csucsu-nak becéztem, ami valamelyest hasonlított az igazi nevére. Az olasz lány szintén aranyos volt, viszont a 2 német csaj az őrületbe kergetett. Tipikus német arcuk volt, világos hajjal és szeplőkkel, ők viszont szoláriumban alhattak, mert olyan természetellenesen barnák voltak, hogy az a röhej határát súrolta. Leginkább ők is együtt voltak, vásárolgattak vagy kávéztak délutánonként. Zac nem hazudtolta meg önmagát, rámozdult egyikükre, de a csaj elküldte…

A suli elég nehéz volt, főleg a csütörtök szívott le teljesen, mert akkor volt mindenféle matekot érintő tárgyam, amikkel nem igen voltam kibékülve. Esténként gyakran átjött Pamira és előfordult, hogy nálunk is aludt, mert nagyon jóba lettünk. Furcsálltam, hogy soha nem kérdezte meg, hogy ki a barátom, vagy hogy néz ki, pedig többször beszéltem előtte Rob-bal. Anyáéknak és Dorinának is szorgalmasan írtam az e-maileket, valamint ha tehettem skypeoltam is velük.

Az „első” hétvégére beterveztem egy kis takarítást és vennem kellett egy vasalót állvánnyal együtt. Az valahogy elmaradt. Szombaton 22-ig aludtam, majd egy gyors ebéd után nyakunkba vettük a várost Pami-val. A fontosabb helyeket már ismertük és szerencsére közel laktunk a központhoz, úgyhogy sétáltunk mindenhova. Egy nagyobb áruházban meg is találtunk mindent, amit kerestünk, úgyhogy elégedetten indultunk haza a nagy vasalódeszkával. Éppen az egyetem mellett mentünk, amikor megláttam szemben Tracy-t a 4 fős slepjének gyűrűjében. Szótlanul néztem vele farkasszemet, majd elfordította a fejét és nyilván elmondta a barátnőinek, hogy ki vagyok. Erre mindegyikük nagyra nyitotta a szemét aztán vihogni meg mutogatni kezdtek. Vetettem még rájuk egy lesajnáló pillantást, aztán visszafordultam és Pami kérdő tekintetével találtam szemben magam.

-Mi volt ez? Miért mutogattak rád azok a piszkafák?
Azt gondoltam, hogy vagyunk már annyira jóban és meg bízhatok benne annyira, hogy elmondjak neki mindent, ezért belefogtam
-Azért mutogattak rám, mert felismertek – kezdtem bele
- Hogyhogy felismertek? Szerepeltél valami sorozatban?
- Nem én, hanem a barátom. A Twilight-ban játszott, nem tudom ismered-e – mondtam reménykedve Dorinából kiindulva
- Hogy ismerem-e??!! Imádom! Vagy 50-szer láttam, kívülről fújom az egészet. Komolyan azt mondod, hogy az egyik színésszel jársz? De kivel? Jacob-bal? Vagyis Taylor-ral? - dőltek belőle a kérdések
- Hát nem éppen. Valójában a főszereplővel…
Pami elejtette a kezében lévő szatyrot, ami tompán landolt a földön, valahol az álla mellett… Látszólag nem tudott megmozdulni, hogy felvegye vagy akár levegőt vegyen, úgyhogy utána nyúltam a szabad kezemmel, de megállított.
-Milyen Rob az ágyban? – kérdezte még mindig üveges szemmel
- Tessék? – néztem rá nevetve
- Ne haragudj, csak megpróbálom felfogni és ez ugrott be elsőnek. Rengeteget fantáziáltam róla… - vallotta be szégyenlősen
- Öhmm… erre nem tudok mit felelni – mondtam rákvörösen
- Izé… Bocsi, hogy… szóval… hú de ciki… Menjünk inkább – motyogta zavartan és felkapta a szatyrot. Én is a hónom alá csaptam a vasalódeszkát és utána indultam.
Némán mentünk egymás mellett, pedig láttam a milliónyi kérdőjelet a tekintetében. A lakásban aztán gondoltam megnyitom a kérdés-csapot.

-Figyi nem akarom, hogy emiatt fura legyen köztünk a viszony, úgyhogy kérdezz nyugodtan bármit. Ne légy zavarban, tudom, hogy rengetegen imádják… - tettem hozzá mosolyogva
- Nem tudom felfogni, hogy még csak most kérdeztem rá, és ha nem lettek volna azok a lányok, akkor most se tudnám
- Hát, előbb-utóbb el is mondtam volna
- Hogy jöttetek össze? És mikor? És hol van most? A szüleid és a barátaid mit szóltak hozzá? Mikor jön vis… - kezdte az újabb kérdést, de elharapta és körülnézett
- Igen, ez itt az ő lakása. November közepén jön vissza és itt fogunk lakni – adtam meg a választ a ki nem mondott kérdésére, ami újra kicsapta nála a biztosítékot

Pár percig csak tátogott, aztán újra kérdezett, egészen este 10 –ig. Nem bántam, hogy ilyen kíváncsi, ráadásul teljesen érthető volt. Örültem, hogy elmondhatom valakinek, bár nyilván furcsa volt, hogy rajong a szerelememért. Mielőtt elbúcsúzott megígértette velem, hogy amikor legközelebb beszélek Rob-bal és ő is ott van, akkor átadom neki a telefont. Mosolyogva csuktam be utána az ajtót és egy hosszú Robert-es hívás után eltettem magam másnapra.

A busás ösztöndíjamnak köszönhetően a lakástól eltekintve önálló életet éltem, amit elmondhatatlanul élveztem. A vasárnapom elég eseménytelenül telt, mert a mosáson és vasaláson kívül csak a tv előtt ültem. Pami szerintem még mindig sokkban volt, úgyhogy inkább nem zavartam este. Program híján már 9-kor megfürödtem, majd felhúztam a pizsiként szolgáló apró fekete sort szerűségemet és egy fehér trikót, majd visszaültem a kanapéra és South Parkot néztem a laptopomon. Hangosan nevettem a sokadjára látott részeken is, főleg Butters naiv bénázásai villanyoztak fel.
Már fél 11 körül járt, amikor kopogtak az ajtón. Mást nem tudtam elképzelni, mint hogy átjött valamelyik szomszéd, hogy túl hangos vagyok, mivel lentről senki nem tud bejönni, csak ha csönget. Leállítottam a filmet és az ajtóhoz szökkentem készen a bocsánatkérésre. Egy idős néni helyett azonban Zac állt az ajtóban, kezében egy üveg borral és egy dvd-tokkal.
-Meglepetééés – mondta az összes fogát kivillantva
- Az nem kifejezés – dadogtam zavarodottan és visszafele araszoltam, hogy felvegyek valamit
- Látom, mást vártál kislány – kiáltotta utánam pimaszul, majd becsukta az ajtót
- Senkit nem vártam, téged meg pláne.– vágtam vissza a hálóból
- El is mehetek…
- Maradj, ha már eljöttél, csak máskor szólj ide előbb. – mondtam már a nappaliban
- Megígérem, hogy jó fiú leszek legközelebb – felelte és úgy nézett rám, mint egy megbüntetett kölyökkutya
- Ne nézz így rám – fordítottam el az arcát mosolyogva
- Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. Lent pedig belefutottam egy nőbe, akire szépen rámosolyogtam, ezért felengedett. Nem igen találkoztunk a buli óta és féltem, hogy Tracy meglincselt – magyarázta vigyorogva, majd elterült a kanapén
- Lincselésről nincs szó, bár összefutottam velük tegnap az utcán. Mutogattak, vihorásztak, de ennyi.
- Ó, hidd el, ennek nem lesz ennyivel vége – mondta nagy hozzáértéssel a hangjában
- Épp kérni akartam, hogy paráztassál be jobban
- Neked bármit szivi
- Milyen filmet hoztál? – kérdeztem témaváltás képp
- Nem tudtam, hogy mit szeretsz, úgyhogy hoztam egy horrort és egy „még befogadom” típusú vígjátékot
- A horror nem játszik, úgyhogy marad a másik. Mi a címe?
- Nászajánlat
- Az a Sandra Bullock-os?
- Igen – felelte pajzán vigyorral
- Az jó lesz. Amíg beteszem, addig puszta férfierőddel próbált meg kinyitni a bort, mert bornyitónk az pont nincs
- Remek, akkor gondolom vörösboros poharad sincs
- A csudába, pont fehérborosakat vettünk – vágtam vissza
- Értem. Marad a vizes pohár… elég illúzióromboló
- Ez van
- Jól van…A dugót meg majd benyomom az ujjammal
-Hajrá! Amúgy mi van veled és Tracy-vel? – kérdeztem a konyha felé nézve, ahol a borral szerencsétlenkedett
- Már egy ideje kerülgetjük egymást, de semmi több, bár nem mondanám, hogy nem dönteném meg – mondta elmélázva, majd észbekapott és inkább elterelte a szót- Mit csináltál tegnap?
- Semmi különöset. Pamival vettünk pár dolgot, aztán összefutottunk a „mutogatós lányokkal”, úgyhogy elmondtam mindent neki Rob-ról
- És? Visított? – gúnyolódott Zac
- Nem jött ki hang a torkán… Oda van érte, és megkért, hogy hadd beszélhessen vele legközelebb – meséltem mosolyogva
- Én is, én is, én iiiis! – nyafogott magas hangon, mire elnevettem magam
Az este további részében nem esett szó hasonlókról, csak borozgattunk és jókat derültünk a filmen. Rob felhívott közben, úgyhogy elvonultam a hálóba telefonálni. Elég rosszul éreztem magam a hívás után, mert tudtam ugyan, hogy Zac csak egy haver, mégis úgy éreztem, hogy „tilosban járok”. Gondolataimba merülve ültem vissza a kanapéra, majd annyira úrrá lett rajtam a bűntudat, hogy fáradtsága hivatkozva óvatosan megpróbáltam elküldeni Zac-et.
-Értem én, hogy honnan fúj a tornádó… - mondta miután visszatette a tokba a cd-t
- Tessék?
- Szarul érzed magad amiatt, hogy velem dvd-zel, miközben ő olyan messzire van. Most se mondtad el neki, hogy kivel vagy, és ezért bűntudatod van – foglalta össze röviden
- Így valahogy – motyogtam meglepetten
- Jól van kislány, elmegyek, hogy megnyugtasd magad – mondta, majd megpuszilta a fejem búbját és kisétált
Mélabúsan piszkálgattam a kanapén lévő takaró rojtját, miközben Rob-ra gondoltam és a hiányától szenvedtem. Tényleg lelkiismeret furdalásom volt, amit még csak tetézett, hogy rettegtem attól, hogy megbántom Őt. Úgy döntöttem felhívom, hogy megnyugodjak és elmondjam neki mennyire hiányzik, ami teljesen igaz is volt.
-Szia, ugye nem aludtál még? – kérdeztem halkan miután felvette
- Nem, épp tusolni voltam. Minden rendben? – tudakolta aggodalmasan
- Persze, csak hiányzol és… és megint hallani akartalak
- Te is nagyon hiányzol, pláne, hogy tusolás közben eszembe jutott a párizsi fürdőszobás akciónk – mondta csibészes hangon
- Uhh, de jó is volt
- Annyira vágyom rád! A csókjaidra, az illatodra, az érintésedre – suttogta vágyakozó hangon
- Ne is mondd! – feleltem elfúló hangon- Nem tudnánk egy kicsit skypeolni, hogy lássuk egymást?
- Scottnál van csak laptop, úgyhogy nem nagyon. Lehet, hogy kamera nélkül is kipróbálhatnánk – próbálkozott, miközben egyre gyakrabban vette a levegőt
- Mármint…így? Telefonon? – kérdeztem zavartan
Soha nem telefonszexeltem, mert túl ridegnek és személytelennek tartottam, de Ő erre is rácáfolt.

Valahogy így festhetett Zita este, amikor Zac rátört :)