Ötlet

Csak nektek csak most itt a 31. rész még suli előtt:D Totál felfoghatatlan nekem ez az 1050 látogató 4 nap alatt, úgyhogy a hepiségem miatt holnap este lesz új rész:) Köszipuszkomment:P
Új szereplő a képeknél is!

31. rész

-Nem jöttél és nem is hívtál tegnap – fogadott Zac másnap reggel az egyetem előtt
- Csak akkor hívtalak volna, ha megyek. Egyébként meg te se gondolhattad, hogy elmegyek – mondtam álmosan az előző esti nem alvásomnak köszönhetően
- Pedig gondoltam… Kérsz kávét? Elég nyúzottnak tűnsz
- Nem aludtam sokat
- Mert? – kíváncsiskodott Zac, miközben a kávés kocsi felé terelt
- Semmi különös. Csak elment Robert és ezért kicsit rosszul éreztem magam
- Hát pont ezért kellett volna eljönnöd. Eltereltük volna a figyelmedet
- Jah, nyilván – hagytam rá, majd kávéval a kezemben beültem órára.
Miután délutánra úgy igazán felébredtem, már nagyon jó kedvem volt. Örültem a Rob-bal töltött rövidke időnek is, amivel könnyebbé tette a hátralévő közel 1,5 hónapot. A jó kedvemet csak Pamira tudta kicsit beárnyékolni, aki eldöntötte, hogy levegőnek néz. Mivel láthatóan hajthatatlan volt, nem akartam energiát pazarolni rá. Helyette Giorgával töltöttem a délutánt, aki szinte tapsikolva mesélt a Paolo-s románcáról. Én is elmeséltem neki az előző napi dolgokat, plusz a Kristen-es telefonhívást, amin nagyon meglepődött.
-Pedig normális lánynak nézett ki és a filmekben nagyon ügyes volt
- A tehetségét én se vitatom, de attól még kinyuvasztom, ha egy ujjal is hozzáér Robert-hez – mondtam angyali ábrázattal
- Ezt mondjuk meg tudom érteni. És a többi kollégája?
- Azt mondta, hogy Ashley már nagyon meg szeretne ismerni, ő mondjuk az elejétől fogva szimpi nekem
- Ő a Rosalie-t játszó lány, ugye?
- Nem, az Nikki. Ashley Alice-t játsza. Rob szerint élőben is olyan, mint a karaktere. Bár nem tudom, hogy mikor tudnék találkozni vele…
- Meddig lesz Amerikában?
- November 14-én jön haza. Mert?
- Tudod, hogy lesz őszi szünetünk… - mondta bujkáló mosollyal
- Arra gondolsz, hogy… hogy menjek ki hozzá? – néztem rá meglepetten
- Ha meglepi lennél, annak még jobban örülne szerintem
- Nem hiszem, hogy ez összejönne… Plusz éjjel-nappal forgat. Csak hátráltatnám
- Ne beszélj hülyeségeket! Kiugrana a bőréből, ha mellette lennél
- De…
- Mit de? Ismered a menedzserét vagy asszisztensét vagy ilyesmi, nem? Megbeszéled velük és kész.
- Ismerem, de a menedzsere ki nem állhat…
- Ne törődj most azzal. Nem is kell szeretnie.
- Igazad van! Október végén van a névnapja, ráadásul pont előtte leszünk 4 hónaposak – mondtam izgatottan
- Akkor? Mész? – kérdezte csillogó szemmel Giorgia
- Igen, megyek. – feleltem ujjongva és rögtön belefogtunk a tervezgetésbe
- Viszont a legnagyobb titokban kell utaznod, nehogy a paparazzik lebuktassanak – figyelmeztetett Giorgia immár a lakásban
- Uhh, tényleg. Plusz, hogy én se szóljam el magam Rob-nak. Simán kitelik tőlem – nevettem fel
- Mi lenne, ha levágatnád a hajad? – kérdezte hirtelen
- Miért vágatnám le? Nem tetszik így? – néztem rá felvont szemöldökkel
- De nagyon szép van, de így dupla meglepi lenne. Na? Tuti az is jól állna
- Te mindenről meg tudsz győzni? – kérdeztem nevetve és célba is vettük az egyik közeli fodrász szalont
Nagyjából elmagyaráztam, hogy milyet tudnék elképzelni, de a fodrász csaj a legvadabb álmaimat is felülmúlta. Tökéletes lett a frizurám.
Az este átcsapott, amolyan „tipikus csajos”-ba. Girogia ragaszkodott hozzá, hogy kipróbáljon rajtam egy csomó féle sminket, amit majd a „nagy utazáskor kell viselnem”. Egyik vadabb volt, mint a másik, de annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem lelombozni. Utána rendeltünk pizzát és megnéztük a Másnaposokat, amin dőltünk a nevetéstől. Mivel hajnali 2-re lett vége, Giorgia nálam aludt, mert nem volt kedve az éjszaka közepén visszaballagni a koliba.
Hajnali 5 óra körül a telefonom csörgésére riadtam fel. Kómásan kibotorkáltam a nappaliba, hogy felvegyem és leordítsam a hívó fejét
-Nem tudom ki vagy, de ne hívj ilyen korán – szóltam bele köszönés nélkül, miközben a térdemre hajtottam a fejem
- Jajj, ne haragudj! Elfelejtettem az időeltolódást – mondta aggodalmasan egy fiatal lány
- Ki vagy egyébként? – kérdeztem még mindig durcásan
- De hülye vagyok, még be se mutatkozok. Ashley vagyok. Ashley Greene, Rob kollégja – csiripelte már vidámabban
- Ashley! Igen, szia! – válaszoltam, miután 100%-os lett a feldolgozottság
- Rob –tól van meg a számod, de azt nem tudja, hogy felhívtalak. Arról van szó, hogy 1 hónap múlva lesz egy stáb-buli féle és gondoltam, hogy eljöhetnél. Nem tudom mennyire komoly a sulid, de max pár nap lenne. Rob is nagyon örülne és én is, hogy végre megismerhetlek.
- Ohh.. Nagyon kedves tőled, hogy gondoltál rám, de nem igen tudok kihagyni ennyi napot az egyetemen.
- Jajj de kár – mondta csalódottan
- Viszont kitaláltam valamit, ami biztos tetszeni fog, de ígérd meg, hogy senkinek nem beszélsz róla!
- Jajj de izgi! Persze, megígérem – felelte izgatottan
- Szóval arra gondoltam, hogy meglepem Rob-ot a névnapján, október végén. Nekem akkor van őszi szünetem, úgyhogy simán megoldható lenne szerintem
- Ez fantasztikus ötlet! Majd kimegyek eléd a reptérre, rendben?
- Kedves tőled, de lehet, hogy kisebb feltűnést keltenék egyedül – nevettem
- Igazad van. Akkor a parkolóban várlak, jó?
- Oké. Még nincs semmi lefixálva, fel kell hívnom Rob asszisztensét, de amint megtudok valamit, beszélünk, rendben?
- Igen, persze! Tényleg annyira aranyos lány vagy, ahogy Rob mesélte – mondta kedvesen
- Sokat beszél rólam? – kíváncsiskodtam
- Nem mindenkinek. Szerintem mondhatom azt, hogy Jacksonnal és velem van a legjobban jóba és nekünk igen. Rengeteg képet mutogatott például.
- Nekem meg elmesélte, hogy megtanítottad kávét főzni, amiért örök életre hálás leszek – feleltem nevetve
- Uhh hát igen. Nem volt egy könnyű menet. De megérte
- Azt biztos!
- Jól van, nem is tartalak fel, és ne haragudj, hogy felkeltettelek.
- Semmi baj!. Akkor majd hívlak!
- Oké, szia!
- Szia!
Vigyorogva ültem a kanapén a telefonra meredtem. A világ legszerencsésebb és legboldogabb emberének éreztem magam.
-Minden oké? – kérdezte Giorgia résnyire nyitott szemmel
- Minden a legnagyobb rendben – feleltem mosolyogva
- Ki hívott?
- Ashley. Elhívott egy stáb-buliba. De mondtam neki, hogy most nem tudok kimaradni a suliból, viszont kitaláltam valami mást
- Ahogy látom tetszett neki az ötlet
- Komolyan mondom, hogy izgatottabb lett, mint mi ketten együtt véve
- Ez nagyon jó hír! Örülök, hogy minden összejött – mondta Giorgia és megölelt
Valamivel 10 óra után ébredtünk fel a kanapén, és őrült rohanásba kezdtünk, hogy legalább a második óránkra beérjünk. Saját magunkon nevetve rohantunk át a parkon
-Hova rohantok így csajok? – kiabált felénk Zac
- Állítólag itt van Sandra Bullock - kiáltottam hátra
- Mi? Ez komoly? – kérdezte izgatottan Zac és simán lesprintelt minket
Az aulába beérve mindannyian lelassítottunk, majd Giorgiával a terem felé vettük az irányt
-Az igazgatóság előtt dedikál. Gyorsan beülünk egy bugyuta órára és mi is megyünk – szóltam még vissza Zac-nak, miközben a kitörni készülő nevetésemmel viaskodtam
- Oké, akkor majd találkozunk. Mekkora mázlista vagyok – motyogta magának és elindult a másik irányba
Nevetéstől görnyedezve estünk be a terembe, amit nem nézett túl jó szemmel a prof, úgyhogy a lehető legeldugottabb padba ültünk be.
Az előadás után elindultunk kávéért, mivel a reggeli „kocogásunk” se ébresztett fel, ráadásul még 3 rém unalmas óra állt előttünk, bár fontolgattuk, hogy az utolsót kihagyjuk.
-Gyorsan megveszem a két cappucino-t addig ülj le – mondtam Giorgiának és bementem a Starbucks-ba
- Szia! Két mandulás cappucino-t kérnék – adtam le a rendelést
- Jajj, jézuskám! – kiáltott fel a láthatóan „azonos érdeklődésű” pultos fiú
- Mi történt? – néztem rá ijedten
- Te vagy annak a cuki félistennek a barátnője – motyogta, miközben a kezével legyezte magát
Annyira komikus volt az egész helyzet és a viselkedése, hogy nevetve bólintottam.
-Imádom a barátodat szivi
- Ennek igazán örülök. Nem vagy vele egyedül
- Múltkor majdnem találkoztam veletek, csak későn értem át az egyetemre.
- Lesz még rá alkalmad – feleltem és rákacsintottam
- Ez komoly? – kérdezte izgatottan és közelebb hajolt hozzám – Lenne neki egy meglepim
- Miféle meglepi?
- Jajj, de kíváncsi kislány vagy! – felelte vigyorogva
- Ez van. Csinálnád közben a kávét, légyszi, mert mindjárt kezdődik az óránk- mondtam kicsit terelés képpen, mert kezdett ciki lenni az egész helyzet. Ráadásul a srácot elnézve tuti valami zavarba hozós meglepije lesz.
- Persze! Ha aláírod a noteszem, akkor ingyen adom őket
- Minek írnám én alá? Attól, hogy Rob-bal vagyok még nem vagyok ő
- Ez igaz, de gondolom nem egyszer voltatok már „egyek”. Szóval valamennyire ő vagy. – magyarázta perverz vigyorral
- Basszus te nem vagy komplett – vetettem oda neki a 4 fonttal együtt és kiviharzottam a kávézóból
- Gyere, menjünk innen – mondtam gyorsan Giorgiának, de nem elég korán, mert kijött utánam a srác
- Kérlek ne harizz rám, hogy olyan bunkó voltam. Csak tudod elég régóta nincs párom és… szóval bocsi. Nem vagyok ilyen – mondta szomorúan
- Oké, nincs semmi gond. Csak elég hülyén hangzott a dolog – feleltem bujkáló mosollyal
- Ne is mondd! Elfelejthetjük, ugye?
- Persze
- És legközelebb én állom a kávédat! Jamie vagyok egyébként – nyújtott kezet
- Én pedig Zita, de gondolom ezt tudtad – feleltem nevetve
- Neeem – vigyorodott el
- Akkor jó! Akkor mi megyünk, a kávéért, pedig jövök – ígértem mosolyogva
- Nagyon helyes! Pá lányok!
- Szia!
- Ez meg mi volt? – kérdezte Giorgia
- Bent volt egy kis incidensünk, de megdumáltuk
- Te mindenhol feltűnést keltesz? – nevetett fel
- Naná, nagyon feltűnő vagyok, nem tűnt még fel? – ironizáltam vigyorogva
- Amúgy amikor Fabrizio-val voltam, velem is sokszor volt ilyen. Legtöbbször élveztem
Nagyon jó volt, hogy Giorgia került már hasonló helyzetbe, mert meg tudott érteni és tanácsokat adott. Annak is örültem, hogy nem volt Robert fanatikus, ezért elfogulatlanul tudott a vele kapcsolatos dolgokról beszélgetni. Pamirával azóta se sikerült kibékülnöm, de nem is láttam esélyesnek a dolgot.
Az órák után megejtettünk egy teljesen szükséges bevásárló körutat, ahonnan egy pár cipővel és egy szoknyával értem haza, amiket Giorgia szerint majd viselni fogok, amikor megyek Robert-hez. Jobban be volt zsongva, mint én. Miután bekaptam pár falatot és lezuhanyoztam befészkeltem magam a kanapéra és megkezdtem a szokásos skypeolást. Anyáék és Dorina természetesen Rob következett, és ez esetben szerencsére, anyának sikerült annyira lehangolnia, hogy eltűnjön az árulkodó 1000 wattos vigyor az arcomról. Ő azonban most is felvidított.
-Szia szerelmem! – köszöntött mosolyogva és belecsókolt a kamerába
- Szia életem! – mondtam és vagy 100 puszit dobtam neki
- Nem hiszed el, hogy ki támadott ma meg és milyen kéréssel.
- Uhh elég rosszul hangzik. Kicsoda?
- Emlékszel arra a két francia lányra, akikkel Párizsban találkoztunk? Közülük a tetkós itt van Los Angelesben, megint miattam… - mondta a fejét csóválva
- Húha, elég drága lehetsz a családjának – bukott ki belőlem egy nevetés kíséretében
- Nyilván megismertem és ennek úgy örült, mint majom a farkának
- De mit akart még tőled? Egy huszadik aláírást? Vagy mit?
- Itt kezdődik a dolog bizarr része. Találd ki mit akart tőlem!
- Azt, hogy fektesd le? – tippeltem
- Hát majdnem, de a nélkül is jó lett volna neki.
- Ezt hogy érted?
- Gyereket akart tőlem, de nagy kegyesen azt mondta, hogy elég a spermám neki – mesélte még mindig döbbenten Rob
- Hogy mi?? Mennyi lehet az a csaj? 19, 20 éves? – kérdeztem kitágult szemmel
- Nem igen kérdeztem semmit, csak rávágtam, hogy felejtse el és szinte elfutottam. Annyira zavarban voltam, hogy hirtelen a szobámat se találtam meg a hotelben
- Nem csodálom! Nagyon durva hely ez a Los Angeles…
- Nekem mondod? Nagyon várom már, hogy leléphessek.
Hosszú órákig beszélgettünk még, ami közben háromszor is majdnem elszóltam magam, de sikerült kimagyaráznom a dolgokat, úgyhogy tovább tervezgethettem a kiutazásomat. Elhatároztam, hogy másnap fel is hívom Lacey-t, hogy „engedélyt” kérjek.