Semmit nem jelentett...?!

Újabb részletek derülnek ki az összeveszésük éjszakájáról, ami bonyodalmakat szül. Zita bizalma megrendül, de Rob mindent megtesz, hogy visszaszerezze azt. Elég merész fordulat van ebben részben, várom a véleményeket! pussz (L)

34. rész

Meglepetten sétáltunk ki az étterem teraszára Kristen-nel a nyomunkban. Amikor kiértünk mind a ketten rágyújtottak, én pedig Rob-hoz bújtam, mert elég hűvös volt már, plusz tudatni akartam Kristen-nel, hogy hol a helye… Teljes némaságban álltunk, azt vártuk, hogy a másik szólaljon meg előbb.
-Nem vagytok túl beszédesek csajok – mondta Rob könnyednek szánt hangon
- Nincs túl jó kedvem – mondta szomorúan Kristen, ami annyira „emberien” sikerült, hogy rögtön rákérdeztem
- Mert? Történt valami?
- Elmondok nektek valamit, de kérlek ne adjátok tovább senkinek – mondta néhány mély levegővétel után
- Rendben – bólintott Rob
- Azt előre tudnotok kell, hogy nem vagyok ilyen és nagyon elkeseredettnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy ilyeneket mondjon. Szóval Rob tudja, hogy nem rég szakítottam a barátommal, ami totálisan kikészített. Csak kóvályogtam egész nap és akkor Rob annyira segítőkész volt, hogy egy pillanat alatt bebeszéltem magamnak, hogy szerelmes vagyok belé. Lehet, hogy igaz is volt a dolog, sőt az se kizárt, hogy még mindig az vagyok. Nem tudom. Komolyan nem. – motyogta kicsit imbolyogva a földet bámulva, miközben mi megkövülten hallgattuk a szóáradatot
- Kristen túl sokat it…- kezdte Rob, de félbeszakította
- Ne, kérlek hadd fejezzem be. Szóval miután egyértelművé vált, hogy te semmit nem akarsz tőlem, nagyon mérges lettem és néha szánt szándékkal gerjesztettem a bulvárt, hogy legalább azt írják rólunk, hogy együtt vagyunk. Ezek után pedig egyértelmű, hogy nem szeretlek téged, ugye?– bökött felém az ujjával és idétlenül nevetni kezdett
- Azonnal hagyd ezt abba. Szánalmas vagy. Teljesen eláztál azért beszélsz ilyeneket – csattant fel Rob majd megragadta a kezénél Kristen-t és visszahúzta az étterembe.
Folyton a nyakába akart mászni, de ő nem hagyta. Visszaültette a székére, majd felkapta a cuccainkat és miután Ashley-nek súgott valamit, visszajött hozzám a teraszra.
-Jobb lesz, ha elmegyünk – mondta dühösen én pedig követtem a kijárat felé
Amint kiléptünk vagy 30 lány kezdett sikongatni, de nem foglalkoztunk velük, csak bepattantunk a taxiba és mentünk is vissza a szállodába. Alig pár szót beszéltünk egész út alatt, nem akartam „piszkálni” Robert-et, mert látszott rajta, hogy ezt magában kell előbb lerendeznie.
-Ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak – szólalt meg végül a liftben és magához ölelt
- Ne viccelj, ez nem a te hibád. Sejtettem, hogy ilyesmi lesz, úgyhogy fel voltam készülve. Miattam ne aggódj, de te jól vagy?
- Persze, csak csalódott vagyok egy kicsit. Ők elvileg nem csak a kollégáim, hanem a barátaim is, és elvileg örülnek a másik boldogságának
- Te mondtad, hogy Nikki és Kellan nem annyira a barátod, csak Ashley és Jackson, akik pedig nagyon kedvesek voltam velem
- Igazad van. Nem is foglalkozom a többiekkel – határozta el magát
- Te tudod, de nem szeretném, ha miattam lennének konfliktusaid velük
- Emiatt ne aggódj, majd elintézem – mondta mosolyogva és elterült a nagy franciaágyon- nem jössz ide mellém? – kérdezte „olvasztós” mosolyával
- Még nem – ráztam meg a fejem és az órámra nézetem. 11.55-at mutatott, azaz 5 perc és névnapos a szerelmem
- Mire vársz? – ült fel értetlenül
- Aki kíváncsi hamar megöregszik – feleltem és kinyújtottam a nyelvemet
- Hát jó, nem kell megmondani – mondta durcásnak szánt hangon és összefont karokkal hátat fordított nekem
Nyilván azt várta, hogy azonnal odaugrok hozzá és megpróbálom kiengesztelni ehelyett csak mosolyogtam rajta.
- Na, mond el! Vagy jól megsértődök mindjárt – fenyegetett bujkáló mosollyal
- Nem bírtad sokáig a durcizást – nevettem el magam – Most beszaladok a fürdőbe, mindjárt jövök
Kikaptam a bőröndömből Rob egyik „névnapi ajándékát”, ami konkrétan egy fehérnemű volt és gyorsan átvettem.
-Csukd be a szemed – utasítottam kicsit kinyitva az ajtót
- Oké – egyezett bele izgatottan
Lábujjhegyen átvágtam a hálón majd felmásztam mögé az ágyra és eltakartam a szemét
-Boldog névnapot – súgtam a fülébe
Azonnal lefejtette a kezemet a szeméről és hátranyúlt, hogy az ölébe húzzon. Mikor elérte a célját és jobban szemügyre vett szimplán kihagyott a lélegzésben
-Meg ne fulladj! – simogattam meg a mellkasát nevetve
Megszólalni nem igen tudott, úgyhogy csak megrázta a fejét és csillogó szemekkel felemelt magához, hogy megcsókoljon. Éreztem, hogy teljesen feltüzeltem, de engem se kellett félteni, pláne egy olyan csók után… A délelőtti együttlétünk ellentéte volt aznap éjszaka.
-Érzem, hogy nézel – motyogtam álmos hangon reggel
Mivel semmi reakció nem volt, nagy nehezen kinyitottam a szemem és Rob mosolyogó arcát láttam
-Kiváncsi voltam, hogy mikor nézed meg, hogy tényleg nézlek-e. Egyébként már vagy egy órája ébren vagyok. Azóta nézlek..
- Ez komoly? Nem vagyok én olyan szép, hogy eddig nézzél – motyogtam zavartan, bár rájöttem, hogy ez fordítva is simán előfordulhatna
- Még hogy nem vagy szép… Akkor te nem látod azt, amit én és amit mindenki más is
- Jajj, ne puncsolj – mondtam nevetve és a mellkasába fúrtam az arcom
- Ez nem puncsolás, ez az igazság. Tudod mikor nem mondanék igazat? Ha azt mondanám, hogy hordani fogom a névnapi ajándékomat – vigyorodott el és én se tudtam megállni nevetés nélkül
- Elég vizuális típus vagyok – tettem hozzá még mindig kacarászva
- Na jó, csak a te kedvedért …
- Azt ne mond, hogy… - kezdtem bele, de láttam, hogy már a melltartómat próbálja magára erőszakolni
- Sajnos kicsi… Akkor azt hiszem meghagyom neked – mondta kegyesen és visszadobta a földre
Én még mindig a párnába fordulva nevettem, úgyhogy nem tudtam megszólalni.
-Látom nem tudsz még kommunikálni, úgyhogy elszaladok a fürdőbe, mert mennem kell forgatni lassan
Erre már megfordultam és nagy boci szemekkel néztem Rob-ra.
-Ne nézz így rám. Este jövök, de muszáj forgatnom – magyarázkodott és befogta a szemét
- Oké tudom, de azért megpróbáltam. Ha mész a fürdőbe azért nyisd ki a szemed – tanácsoltam nevetgélve, majd visszadőltem az ágyra.
Bekapcsoltam a tv-t és éppen valami főzős műsor ment, amikor kopogást hallottam. Felkaptam gyorsan a még bőröndben lévő pizsamámat és ajtót nyitottam.
-Helló! – köszöntem meglepetten
- Öhmm.. Szia! – mondta pajzán vigyorral Kellan, amit nem tudtam mire vélni. Nem volt olyan kihívó a pizsamám, hogy így kelljen reagálni…
- Robert mindjárt kész van
- Oké, addig bemehetek? – kérdezte befelé mutatva
- Ja persze, bocs. Gyere csak – álltam arrébb
Leültünk a nappaliba és vártunk, miközben Kellan újra és újra végigmért. Mivel nagyon kínosan éreztem magam, felajánlottam, hogy sürgetem egy kicsit Robert-et. Éreztem, hogy egész végig nézett, amíg a fürdőig elértem.
-Itt van Kellan, úgyhogy húzz bele – mondtam Rob-nak, aki még a kádban áztatta magát
- Minek van már itt? Még majdnem egy óránk van a forgatásig, ami itt van a szomszédban
- Nem tudom miért van itt és azt se, hogy mit akar, de nagyon ciki – szögeztem le és felvettem egy köntöst
- Bámul téged? – esett le Rob-nak és vigyorogni kezdett
- Konkrétan kiesik a szeme, szóval nem olyan vicces
- Nyugi, ő mindenkivel ezt csinálja
- Gondolom téged is így bámulna, főleg a melltartómban – mondtam kicsit megnyugodva és rátettem a kezem a kilincsre
- Hé, gyere ide. Ha adsz egy csókot, akkor 2 perc múlva kinn leszek – ajánlotta Rob
Miután megkapta a csókját visszamentem a nappaliba, ahol Kellan a melltartómat nézegette
-Igazán szép darab – mondta szemérmetlenül bámulva még mindig
- Téged senki nem tanított meg arra, hogy nem fogdossuk idegenek melltartóját, pláne nem vendégségben – rivalltam rá és kikaptam a kezéből
- Húú, idegesen még izgatóbb vagy
Kikerekedett szemekkel néztem rá és ha Rob nem jelent volna meg, akkor tuti nyakon öntöttem volna egy vödör vízzel.
-Helló haver! Hogyhogy ilyen hamar itt vagy?
- A rendező kérte, hogy kicsit hamarabb menjünk be – válaszolta vállrándítással Kellan
- Értem. Akkor menjünk. Ha jól indul a reggele, akkor lehet, hogy este eljöhetünk hamarabb – mondta reménykedve Rob
Összeszedte a maradék cuccát és Kellan-nal együtt elindultak kifele.
-8 max 9 fele jövök vissza! Légy jó! Szeretlek! – köszönt el Rob és adott egy búcsúcsókot
Kellan rám se nézve elmotyogott egy „Hello”-t és már kinn is volt. Szóval csak akkor olyan nagy a szája, amikor egyedül van. Jellemző.
Miután vettem egy forró fürdőt és megreggeliztem, átmentem Ashley-hez, mert reménykedtem benne, hogy neki ma nem kell forgatnia vagy csak később. Helyette azonban Nikki nyitott ajtót, aki elmondta, hogy Ash 11-ig forgat. Nikki nem tűnt jó társaságnak, ezért bementem a városba. Igazából fel se fogtam, hogy Los Angeles-ben vagyok, úgyhogy elindultam, hogy végigjárjam a kötelező helyeket. Kb. annyit fotóztam, mint engem a paparazzik.
Ashley dél körül felhívott, hogy végzett, úgyhogy találkozzunk valahol és beülünk ebédelni. Egy olasz éttermet választottunk, de a szép idő ellenére nem tudtunk kiülni a teraszra a sok lesifotós miatt.
-Milyen volt a forgatás? – kérdeztem miután rendeltünk
- Nagyon jó, bár kicsit feszült volt a hangulat, főleg Kristen és Rob között
- De nem volt semmi konfliktus, ugye?
-Nem – rázta meg a fejét mosolyogva- Ebéd után elmegyünk vásárolni, ugye? Vagy mit szeretnél csinálni?
- Jöhet a vásárlás, de kíváncsi lennék a forgatásra is – mondtam amolyan nem törődöm stílusban, de Ashley átlátott rajtam
- Ne izgulj miattuk. Rob semmit nem akar se Kristen-től, se Nikki-től, se senki mástól
- Hogy jön ide Nikki?
Ashley egy ideig értetlenül nézett rám, majd terelni kezdett
-Mi? Ja, semmi... Hol van már a kaja?
- Legyél velem őszinte légszíves!
- Nem akarok ebbe belefolyni. Ez a ti dolgotok – rázta meg a fejét és babrálni kezdett a szalvétával, mire megfogtam a kezét
- Mond el, amit tudsz – kérleltem egyre idegesebben a választól tartva
- Spiclinek érzem magam – motyogta
- Nem vagy az, hanem egy barát, aki elmondja a másiknak, amit tud
- Lehet… Szóval én nem pont úgy tudom azokat a dolgokat, amik a veszekedésetek napján/ éjszakáján történtek, mint ahogy Rob elmondta neked – kezdett bele halkan
- Mi történt köztük?
- Rob elmondta, hogy miután Kristen-t kitessékelte a szobából, átkopogott hozzám, hogy beszéljünk, de csak Nikki-t találta ott, aki látta, hogy mennyire kivan, ezért behívta. Rob elmesélte neki a történteket, ő pedig „megvígasztalta”
- Mi történt? – kérdeztem fojtott hangon, mire Ashley sokatmondóan rámnézett, majd lesütötte a szemét
Nekem pillanatok alatt kibuggyantak a könnyeim és csak azt ismételgettem magamban, hogy ez nem lehet igaz.
-Kérlek, hogy ne csinálj semmi őrültséget mérgedben! Mind a ketten megbánták és megbeszélték, hogy semmit nem jelentett és nem fog megismétlődni soha többet. Rob nagyon elkeseredett és tehetetlen volt, talán ivott is egy kicsit, Nikki pedig törődött vele és meghallgatta – darálta szinte mentegetőzve, pedig nyilván semmi köze nem volt hozzá
De én csak a fejemet ráztam és a szememet törölgettem, majd felálltam.
-Visszarepülök Angliába. Én ezt nem tudom elviselni, Robert-et pedig nem akarom látni! – mondtam határozottnak szánt hangon, de úgy éreztem magam, mint akit oroszlánok marcangolnak belülről
- Kérlek ne! Menjünk vissza a hotelbe, ott majd megbeszéljük és ha tényleg azt akarod, akkor kiviszlek a reptérre. Robert-tel viszont beszélned kell. Ilyen könnyen elengednéd?
- Hogy elengedném?? Megcsalt engem, ráadásul a szemembe hazudott! – mondtam hisztérikusan
- Én tudom, de meg kell ezt beszélnetek. Bárcsak befogtam volna a számat. Azért egyeztem bele, hogy hallgatok a dologról, mert tudom, hogy semmit nem jelentette és szeret téged. Ez csak bekavart volna – motyogta Ashley és ő is sírni kezdett
- Jobb, hogy elmondtad, így legalább tudom, hogy folyton kamatoztatja a színészi képességeit. De tudod mit? Nem megyek el szó nélkül. Menjük el a forgatásra – kértem hidegen és a szomorúság mellé valami intenzívebb érzés került. A mérhetetlen harag.