Szuperhős

Boldog 26-os részt lányok:) Köszönöm szépen a hozzászólásokat, továbbra is várom őket:)

26. rész

Ez után a megjegyzése után pláne örültem, hogy megpillantottam Pamirát a klub előtt és tőle kb. 2 méterre Paolo is ott ácsorgott.
-Sziasztok! – mondtam és próbáltam „összeterelni” őket, majd átestünk a bemutatkozáson is.
Ezalatt Zac-et már elkapták a haverjai és itatni kezdték.
-Bent találkozunk! – kiáltott még vissza az ajtóból
Mi is követtük őket, de jóval visszafogottabban. Nagyon jól nézett ki a klub, ráadásul nem csak táncolós-bulizós része volt, hanem egy csendesebb, beszélgetős terem is. Elindultunk lefele, ahonnan a hangos zene és a műfüst gomolygott felfele.
-Üljetek le, addig hozok inni valamit – kiabálta a fülembe Paolo, amire bólintottam és egy üres kanapé felé húztam Pamirát
- Jó helynek tűnik, és rengeteg jó pasi van – mondta örömtől csillogó szemmel Pami miután körbe járatta a tekintetét
- Tényleg nem rosszak, de nekem van sokkal jobb – feleltem mosolyogva Rob-ra utalva
- Akkor maradok én. Legalább segítesz majd becserkészni valakit
- Persze! Beléd bolondítunk majd valami hűvös angolt – mondtam nevetve
Közben Paolo is visszatért, 3 koktélos vödörrel a kezében
-Azt mondták, hogy itt ezt muszáj megkóstolni, mert állítólag finom és nagyon üt is
Bizalmatlanul méregettem a rikító kék koktélt, de végül a koccintás után és is megkóstoltam és valóban finom volt. Szerencsére nem volt túl édes, elég erősen érződött benne a vodka is, de kifejezetten finom volt. Gyorsan kiürült a vödröcskénk, úgyhogy Pamirával elindultunk táncolni. Paolo-ra rászállt egy lány, ezért ő ott maradt a kanapén „beszélgetni”. Nagyon jó zenék voltak és szerencsére elég nagy volt a tánctér ahhoz, hogy elkerüljük a tömegnyomort. Az alkohol hatása már mind a kettőnkön látszott, nagyon felszabadultam táncoltunk a zenékre, amikor pedig a Dj betette a Cancion del Mariachi-t, elszabadult a pokol. Imádtam az ilyen spanyol zenét, úgyhogy őrült csípő tekergetésbe és fenék riszálásba kezdtem. Csak hogy tovább hergeljük a minket néző srácokat, egymással is táncoltunk egy ideig. Észrevettem, hogy Zac is nagyon néz, ezért vigyorogva integettem neki, hogy jöjjön oda ő is. Átfurakodott az embereken, magasba tartva a koktélos vödrét, majd elém érve a fülemhez hajolt.
-Nagyon jól nyomod, kislány! Nem is tudom mi lenne, ha spanyol lennél
- Azt a fantáziádra bízom – kiabáltam a fülébe, aztán rákacsintottam
Látszott rajta, hogy feltüzeltem, amit a mind kettőnkben lévő sok szeszre fogtam. Mosolyogva tolta a számhoz a vödréből kilógó szívószálat, amiből örömmel ittam is. Felmérhette a latin dallamok által kiváltott extázist a Dj, mert még 2 ilyen szám következett, amiket végig táncoltam Zac-kel. Nem akartam annyira hozzásimulni, de mindig visszahúzott, amikor próbálkoztam. Egyik kezével a derekamat fogta, a másikkal pedig a kis vödröt. A kezét néha meg kellett fogom, hogy visszacsúsztassam a fenekemről a derekamra, amit vigyorogva vett tudomásul minden alkalommal. Tőlünk jobbra láttam, hogy Pamira egy sráccal „cicázik”, nem is akárhogyan. Nem csodálom, hogy annyira rákattant a fiú. Nagyon szép arcú lány volt, hosszú barna hajjal, kreol bőrrel és hatalmas barna szemekkel, amiket az este tiszteletére még jobban kihangsúlyozott. Amikor véget ért a szám, és Zac elengedett, odajött hozzá egy szőke lány, akinek láthatóan nagyon tetszett és a füléhez hajolt, miközben a mellkasát simogatta. Nem zavartattam magam különösebben, tovább táncoltam de azért rájuk pillantottam időnként. Zac néha elvigyorodott, végül felém fordult és mutogatta, hogy elmegy, de nem sokára visszajön. Én erre bólintottam, aztán csak egy pillanatra ránéztem a lányra, aki most engem bámult. Abbahagytam a táncolást és zavarodottan néztem rá. Szinte láttam, ahogy a szőke fejében meggyullad a villanykörte a felismerés miatt. Vágott egy fintort, aztán a „Kurva” szót olvastam le a szájáról, majd elhúzta Zac-et.
Mozdulatlanul álltam a tánctér közepén, aztán hirtelen felindultságomban a lány keze után kaptam, hogy tisztázzam vele a dolgot.
-Még is mi a fene bajod van? Nem is ismersz! – kiabáltam rá, ami nyilván suttogásnak hallatszott a nagy zajban.
- Te vagy Rob Pattinson csaja – közölte szinte undorodva, de látszott rajta a féltékenység
- Igen és? Mi közöd van hozzá?
- Azonnal rámászol valakire, ha nincs veled? – kérdezte Zac felé mutatva a fejével, aki eddig értetlenül állt mellette
- Hát te hülye vagy! Nem másztam rá senkire, Zac pedig egy barátom, de egyébként meg pont leszarom, hogy mi jár a szőke fejedben – vetettem oda neki, majd sarkon fordultam és felmentem a lépcsőn, egyenesen a kijárathoz.
Nem szoktam ilyen indulatos lenni, de ez a beszólás és az alkohol betett. Kiléptem a hideg éjszakába és leültem a klub melletti padra, hogy egy kicsit megnyugodjak és kitisztuljon a fejem. Max 5 perce ülhettem kint, amikor Zac lépett ki az ajtón, és leült mellém.
-Nagyon harcias volt lenn valaki – mondta vigyorogva és oldalba bökött
- Hagyjál – feleltem durcásan
- Jól van na, ne kapd fel úgy a vizet – gügyögte a hátamat simogatva
- Nem tudom ki ez a szőke liba, de úgy érzem nem leszünk kebel barátnők
- Elég rossz emberrel kezdtél, mert Tracy olyan itt, mint én, csak lányban
- Ezt hogy érted?
- Hát ő is elég központi figura, mert az ő évfolyamának a HÖK-elnöke, plusz elsős korában megnyerte a gólya-szépség versenyt
- Ez a csaj?!
- Hát igen… Szóval szereztél pár ellenséget…
- Nem igen hat meg. Egyébként se szeretem az ilyen elszállt plázamacskákat. Azt meg pláne nem tűröm, hogy lekurvázzanak…
- Lekurvázott? – kérdezte ámulattal
- Igen. Gondolom felismert és ezért… Vagy mit tudom én. Nem is érdekel.
- Ez a beszéd! Ne foglalkozz velük, majd én megvédelek – biztosított nevetve Zac és a mellét ütögette, mint valami szuperhős
- Köszi. Azt hiszem, haza sétálok. Nincs már sok kedvem visszamenni oda.
- Ne viccelj, most csak ezért?
- Elment a kedvem, bocs. Visszaszaladok elköszönni Pamirától és a kabátomért, aztán lépek
- Ahogy gondolod. Visszajössz most velem? – kérdezte felállva a padról
- Igen, mehetünk.
Leérve szerencsére hamar megpillantottam a barátnőmet, ezért gyorsan odamentem hozzá elköszönni, de a szavamba vágott
-Képzeld, megismerkedtem egy sráccal, Daniel a neve és annyira kedves és baromi helyes – hadarta felvillanyozva
- És most hol van?
- Hamar le kellett lépnie, mert éjszaka is melózik, de elkérte a számomat, azzal, hogy holnap felhív – mesélte hatalmas mosollyal, mialatt Zac mellettem állt, és „vigyázott” rám.
- Hozok inni – tátogta a pult felé mutogatva
- Annyira örülök, hogy máris találtál valakit – mondtam vigyorogva, elfelejtve az előbbi incidenst
- Köszi, én is. A telefonról jut eszembe, add meg a számod, mert előbb is kerestelek, de nem láttalak sehol
- Oké, persze én is gondoltam már rá. Kint voltam egyébként a klub előtt
Gyorsan előkotortam a mobilom és cseréltünk, hogy ki-ki beírja a saját számát.
-Ehhez csatlakozom – mondta gyorsan Zac, miután 3 újabb vödörrel érkezett az asztalhoz és a kezembe nyomta a telefonját. Az övébe is bepötyögtem a számom és „VédenCelebem” néven mentettem el magam. Szürcsölgetni kezdtem a koktélt, miközben ő még az én telefonommal babrált. Sokkal jobb kedvem lett, ezért már nem akartam hazamenni.
- Jajj, kaptál egy sms-t a vá..Áuucs – kiáltott fel összehúzott szemöldökkel, mert ráléptem a lábára, hogy elhallgattassam
- Köszi – feleltem angyali mosollyal és elvettem a telómat, hogy elolvassam az sms-t
„Szia kicsim! Eddig forgattam, most értem vissza a szállodába, ami előtt megint rám támadt pár lány… Remélem jó a buli és jól érzed magad, holnap hívlak! Szeretlek&Hiányzol”
Mosolyogva olvastam az üzenetet, pillanatonként eltolva Zac-et, aki mindenáron el akarta olvasni.
-Na, mit ír? Kiszívta pár ember vérét ma is? – kérdezte gúnyolódva
- Igen persze, de még éhes, úgyhogy eljön ide is. Azt írta, hogy valami Zac nevű emberre fáj a foga – feleltem hűvösen
- Úgyse jönne ide, mert szétszednék a lányok – okoskodott a tömeg felé bökve
- Meg vannak a módszerei – mondtam titokzatosnak szánt hangon
- Abban biztos vagyok…
- Kimegyek, hogy felhívjam. Mindjárt jövök
- Veled megyek! Nem venném a lelkemre, ha Tracy megtámadna
- Ha nekem esne, az is miattad lenne, mert totál beléd van esve- világosítottam fel
- Tudom – rántotta meg flegmán a vállát Zac, majd kicsit szégyenlősen elmosolyodott
- Hát, aki ilyen Casanova, mint te, annak számolnia kell ezzel
- Jaj, de vicces valaki… Menjünk inkább – mutatott a lépcső felé
- Menjetek csak én visszamegyek táncolni – szólt közbe Pamira, majd el is tűnt a tömegben
- Nem igen szeretném, ha végighallgatnád a beszélgetésünket – mondtam óvatosan
- Ne aggódj, majd csöndben leszek – bizonygatta, de közben látni véltem az ördögszarvait…
- Jah, persze… - motyogtam és elindultam kifele
Kint Zac rágyújtott én pedig felhívtam Robertet, aki 2 csörgés után fel is vette
-Szia életem! – köszöntött kedvesen
- Szia! Jó sokáig forgattatok – állapította meg az órámra nézve
- Hát igen… Főleg miattam, mert nem tudtam koncentrálni, ráadásul a rendező is rosszabb passzban volt és soha semmi nem tetszett neki. Milyen a buli egyébként? – kérdezte kicsit éberebb hangon
- Nem rossz. A hely jól néz ki és a zene is jó, de volt egy kisebb…hát mondjuk úgy, hogy szóváltásom egy lánnyal
Amint végig mondtam, rájöttem, hogy jobb lett volna, ha csöndbe maradok. Hiába volt Zac csak egy barát, ha elmondanám Rob-nak, hogy táncoltam vele, biztosan megbántanám. Éppen ezért kicsit elferdítettem a sztorit.
-Mi történt?
- Semmi különös, csak Zac-kel, a mentorommal iszogattunk és odajött ez a lány, Tracy, aki felismert és nemes egyszerűséggel lekurvázott. Mondván, hogy amikor nem vagy velem, akkor rámászok mindenkire…
Zac erre felvonta a szemöldökét, majd vigyorogva csóválni kezdte a fejét, amit én figyelmen kívül hagytam.
- Uhh… Elég kegyetlenek ezek az egyetemista lányok – mondta kis mosollyal a hangjában Rob
- Az biztos… Tetézte a dolgokat, hogy ennek a csajnak tetszik is Zac…
- És neki tetszik a lány? – kérdezte rögtön
- Nem adott konkrét választ, amikor rákérdeztem, de szerintem igen – mondtam megnyugtatás képpen
- Értem. Meddig maradtok még?
- Szerintem én megyek már haza. Eléggé elfáradtam és Pamira újdonsült pasija is lelépett, úgyhogy már ő se tud mit kezdeni magával – meséltem nevetve
- Ki az a Pamira?
- Ja, vele ma reggel ismerkedtem meg, ő is egy ösztöndíjas csaj
- Örülök, hogy ilyen gyorsan feltaláltad magad. Tudtam én, hogy nekem van a legokosabb és legszebb barátnőm! – mondta kedveskedve
- Annyira hiányzol – mondtam halkabban és elfordulva Zac kíváncsi tekintete elől
- Te is nekem kicsim. Nem sokára hazamegyek
- Tudom… Na, menj te is aludni, hallom, hogy nagyon fáradt vagy. Én is megyek, mert holnap suli is van
- Oké, igazad vagy. Jó éjt!
- Neked is. Nagyon szeretlek – mondtam és belecuppantottam a telefonba, amire Zac-ből kiszakadt egy kis kacaj
- Én is csókollak. Szia!
Miután kinyomtam a telefont Zac felé fordultam, és lassan elindultam felé a padhoz. Megálltam előtte, majd a térdére támaszkodtam és cuppantottam egy ugyanolyat, mint előtte.
-Ha nekem csinálod az jó, de az előbb hülyén hangzott – mondta mozdulatlanul
-Örülök, hogy „Mr. Központifigurát” ilyen könnyen zavarba tudom hozni – feleltem egy pimasz mosollyal, majd visszaindultam a cuccomért
- Hé, én nem jöttem zavarba – kiáltotta és jött utánam
- Nem hát – mondtam hátam fordulva lefelé a lépcsőn
- Nem is!
- Akkor tévedtem – zártam le ugyanazzal az arccal
- Igen…
- OK. Na, megyek haza. Holnap találkozunk
- Rendben. És nem jöttem zavarba
Hátrafordultam, és „bla-blát” mutattam a kezemmel, majd hazasétáltam.