Vicc

8. rész

Szerencsére már 8 körül végeztem a kicsikkel, ezért felhívtam, hogy jöhet hamarabb, ha tud. Azt mondta, hogy már egy ideje a ház mellett áll, úgyhogy szaladjak gyorsan. Nem kellett kétszer mondani… Gyakorlatilag lerepültem a lépcsőm, majd ki az ajtón egyenesen a nyakába.
- Mióta dekkolsz itt? – kérdeztem egy félórányi nyakban lógás, ölelkezés és csókolózás után.
- Nem rég óta – füllentette
- Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a meglepi!
- Még egy kicsit várnod kell, mert Londonba megyünk– mondta titokzatoskodva, majd kinyitotta előttem a kocsiajtót
Egész út alatt rá-rá tekintgettem, ami nagyon zavarba hozta Ezután a haját, kezét birizgáltam, vagy éppen csókolgattam az arcát.
- Örülök, hogy te ennyire bízol a vezetési képességeimben, de engem egy fenn repülő madár is összezavar, nem hogy te és a csókjaid – mondta kicsit ijedt mosollyal
- Akkor azonnal abbahagyom – mondtam komolyságot erőltetve a hangomra és elkaptam a kezem
- London várhat- azzal hirtelen félreállt, kikapcsolta az övét, áthajolt hozzám és olyan hévvel húzott magához, hogy rajtam volt a sor a zavart illetően. Annyira összegabalyodtunk, hogy alig hallottuk meg a kopogást. Egy rendőr állt a kocsi mellett és megkérdezte, hogy minden rendben van-e.
- Öhmm… izé persze, csak…csak megálltunk pihenni kicsit – mondta Robert kuncogva
- Mr. Pattinson? – kérdezte dadogva a rendőr
- Igen, én vagyok – húzta ki magát Rob, tudva, hogy nyert ügyünk van
- A lányom oda van magáért. Küldene neki egy aláírást? Utána mehetnek tovább
- Természetesen, és köszönjük
Azzal aláírta egy büntető cédula hátulját, majd a nevetéstől fuldokolva kigördültünk az útra.
-Látod, látod. Így járunk, ha út közben incselkedsz velem…Nem mintha bánnám persze – tette hozzá az imádnivaló huncutságával
Próbáltam kontrollálni magam a maradék 20 percben, több-kevesebb sikerrel. Miután leparkoltunk, egy Temze melletti kikötőhöz vezetett.
- Egyik ismerősömnek van egy hajója egy nagyon aranyos kapitány bácsival és kölcsön adta estére- magyarázta és egy hófehér hajóra mutatott
- Ez most komoly?- kérdeztem tátott szájjal
- Gondoltam, hogy szeretni fogod- mondta és felvitt a fedélzetre
A kapitány olyan volt, mintha egy mesekönyvből lépett volna ki. Ősz haja és szakálla, kicsi kék szeme, pipája és fehér-kék ruhája volt. Kedvesen biccentett, majd ment is a kormánykerékhez.
Robert a hajó hátuljába vezetett, ahol egy hatalmas csokor rózsa várt. Gyorsan felkapta, visszaszaladt hozzám és ezt mondta:
-Amikor nem vagy velem őrülten hiányzol. Amikor együtt vagyunk megőrjít az illatod, az ajkad, az ahogyan a hajammal játszol és amikor a nyakamba ugrassz. A szó legjobb értelmében őrültté tettél.
- Huhh. Én… nekem… szóval még soha senki nem mondott ilyen szép és ilyen őszinte dolgot. Ha eddig bármikor is azt hittem, hogy szerelmes vagyok, akkor erre, amit most érzek, ki kell találnom egy új szót.
Ezután hosszasan ölelkeztünk, majd odaadta a csokrot és leültünk a kabin elé. Befeküdt az ölembe, én pedig a haját babráltam a változatosság kedvéért.
- Mi lenne, ha jövő héten haza vinnélek bemutatni a szüleimnek? - kérdezte, miközben a kezemet csókolgatta
- Nagyon örülnék neki. Biztos jó szüleid vannak, ha össze tudtak hozni egy ilyen srácot- mondtam nevetve
Rob hirtelen felült és a hajó mögé nézett. Egy motorcsónak követett minket tele paparazzival, amire csak onnan jöttünk rá, hogy folyamatos vakuzást láttunk.
- Ezek meg hogy a francba találtak meg minket?- dünnyögött bosszúsan
- Ötletem sincs. Mi lenne, ha beetetnénk őket valamivel? Csak úgy viccből
- Tetszik az ötlet, de mire gondolsz?- kérdezte izgatottan
- Mondjuk felállhatnánk, hogy jól lássanak és el kezdhetnéd simogatni a hasam, én meg közben a gyűrűsujjamat vizslatnám.
- Imádom, hogy ilyen kreatív vagy és ha kell, akkor kicsit gonosz is. Tőlem csinálhatjuk. De tudod, hogy ez azt jelenti, hogy fel fognak ismerni téged is?
- Igen, tudom. De eszem ágában sincs bujkálni, mikor semmi rosszat nem csináltam. Majd veszek néhány helyes kis álarcot és maszkot- viccelődtem
- Én pedig neked adom pár napszemüvegemet!- kuncogott.
Azzal felkeltünk, ő megállt mellettem és a hasamat simogatta, majd odatette a fülét. Közben próbáltunk nem túl feltűnően nevetni. Eközben én a gyűrűtlen ujjamat csodáltam, közelebbről majd messzebbről. Majd az előadásunk megkoronázásaként hosszasan csókolóztunk. Annyira szorgosan kattogtattak azok a piócák, hogy szinte kivilágosodott a hajó mögötti rész.
Olyan volt, mint ha megkapták volna, amit akartak, mert kb. 10 perc után lemaradtak és visszafordultak. Nagyjából 1 órát hajókáztunk, majd mi is visszaindultunk. A kapitány betett valami zenét mi pedig folytattuk az enyelgést. Csomót kérdezett a barátaimról, sulimról és egyáltalán rólam. 11 óra körül értünk vissza a kikötőbe, de nem akartunk még elválni.
- Bemegyünk még a városba, vagy haza kell menned?
- Lindának elmondtam, hogy összejöttem valakivel. Annyira aranyos volt, ahogy izgatottan kérdezgetett, de nem mondtam neki semmi konkrétat. Azt mondta, hogy bármeddig maradhatok, de ez másnap ne korlátozzon semmiben.
- Egy szóval...- kezdte boldogan
- … akár 6-ig is együtt lehetünk- fejeztem be
- Akkor mi lenne, ha beülnénk valahova és innánk egy kávét?
- Oké, de mi lesz, ha megrohamoznak téged vagy minket?
- Azért iszunk koffeineset, hogy el tudjunk futni – mondta nagy vigyorral
Egy eldugott kis kávézóba mentünk, ami kellően kiesett a városból, ezért nem voltak sokan. Ettől függetlenül a pincér lány majdnem sírógörcsöt kapott, amikor meglátta Robert-et. Még le se ültünk, amikor remegő kézzel elé nyújtotta a noteszét. Majd amikor meglátta, hogy fogjuk egymás kezét a zavart nézést felváltotta a szemmel verés, persze irányomba. Szerencsére letett arról, hogy átkot küldjön rám, leültetett minket egy szélső asztalhoz. Néhányan még odajöttek autogrammért, fényképért, de ők már kedvesek voltak velem is. Sőt, volt egy lány, aki együtt akart velünk fényképezkedni. Biztos azt hitte, hogy valami feltörekvő színésznőcske vagyok, aki majd híres lesz. Mindenesetre vicces volt.
Zárásig, azaz 3-ig maradtunk. Utána még sétáltunk egy kicsit és tömérdek képet csináltunk. Végül 4 órakor értünk haza. Láttam rajta, hogy már nagyon fáradt ezért a lelkére kötöttem, hogy írjon egy sms-t, amikor hazaért.
- Holnap délután egy megbeszélésre kell mennem Oxford-ba, ami egészen másnapig tart, szóval nem tudunk találkozni. – mondta szomorúan.
- Paul és Linda színházba mennek este, tehát én se mehetnék el – mondtam, amitől kicsit jobb kedve lett
Azt mondta, hogy addig még úgyis felhív, szerdán pedig már itt van. Majd nagy nehezen elengedtük egymást én pedig hulla fáradtan lefeküdtem a maradék 2 órára.