Szürke hétköznapokból szivárvány

3. rész

A napjaim kezdtek szörnyen egyhangúvá válni. A reggelek a gyerekek ébresztésével, „elkészítésével” és előkészítőbe vitelével telt. Otthon pedig a házimunka, majd délután újra a gyerekek. Panaszkodni persze nincs okom, mert teljesen családtagként kezeltek, de nekem akkor is hiányzott valami, valaki. Minden hétvégén Londonban sétálgattam és próbáltam elvegyülni. Imádtam a várost a maga búskomor hangulatával és a mégis élettel teli, néha kicsit távolságtartó embereivel. Minden boltocskába bementem, füleltem és papírpoharas kávét ittam. Július 4-én, szombaton újfent London volt a napi terv, és láss csodát kicsit még a nap is kisütött. Tudhatott valamit…
A Claire’s nevű bizsus és kiegészítős bolt volt a soros, hát bevettem magam a tömérdek mennyiségű fülbevaló, nyaklánc, sál és napszemüveg közé. Nyár révén fél Londonnyi tinédzser lebzselt ott, sok fiú is. Hosszú válogatás után egy fülbevaló és egy karkötő hevert a kosaramban. Szétnéztem még utoljára, hátha még több pénzt sikerülne elköltenem, amikor megakadt egy, a napszemüvegek előtt álló srácon a szemem. A polcok miatt csak a bőrkabátját és a kék-fehér kockás ingjének gallérját láttam. Hirtelen elfordultam, mert nem hittem a szememnek. Ezt akkora hévvel sikerült megtennem, hogy a már régi és laza szemüvegem lerepült a fejemről és hangosan koppant a padlón. Az egész bolt engem nézett, beleértve őt is. Én pedig a földön próbáltam összeszedni a megmaradt darabokat. A rend viszonylag hamar helyreállt, én pedig a kassza felé oldalaztam. Ezek után még inkább nem mertem odamenni hozzá, éppen szemüvegeket próbált, biztos zavarnám is. Kifizettem az ékszereket és valami különös lett úrrá rajtam, mert a lábam elindult felé.
- Szia! Ne haragudj, csak egy kicsit zavarnálak - mondta a szám, az arcom pedig vörösödött…- Csak annyit szeretnék, hogy nagyon tetszik a zenéd és jól játszottál a Twilightban. Adnál egy aláírást légyszi?- ezeket már hadartam, mert magamban vagy 100-szor lejátszottam
- Szia! Hát köszi szépen! Pláne azt, hogy a zenét mondtad először. Ha adsz valami papírt akkor aláírom neked.
- Húha, az nem igen van nálam…
Na, gratulálok. Sikerült megint totális idiótát csinálnom magamból. Jobb híján az előbbi 7 fontos számlát adtam oda neki.
- Hehe, számlát még úgyse írtam alá. Volt már nadrág, dolgozat, bevásárló lista, mellek és rengeteg bugyi, ami nekem kicsit bizarr- mondta és megeresztette a tipikus Robert-es félmosolyt, majd megkérdezte, hogy milyen névre írja.
- Zitának hívnak-mondtam és láttam a zavart a szemében.
- Sajnálom, de ennél több infó kell
- Olyan, mint a Rita csak R helyett Z, mint Zebra
- Akkor te külföldi vagy! Erre még én is rájöttem- mondta vigyorogva és a következőt írta a számlára:
Sok szeretettel Rob Pattinsontól Zitának (Z, mint zebra J)
-Tudsz valamit, - mondtam már én is nevetve- tényleg nem vagyok angol. Magyarországról jöttem ide, dolgozni.
Visszaadta számlámat és elindult kicsit kifelé.
- Jaj, bocsi tényleg nem akartalak feltartani, menj nyugodtan. Nyilván csomó dolgod van- szabadkoztam és elindultam kifelé.
- Ja, nem az, csak egyre többen kezdtek benn nézni minket, ami eléggé zavarba hozott. Kimehetnénk az utcára?
- Persze, már úgy is végeztem. Lehetne, hogy még csinálunk egy közös képet? Utána tényleg nem nyúzlak tovább- azzal kutatni kezdtem a gépem után.
- Egyáltalán nem nyúzol, tök jó, hogy vannak még olyan lányok is, akik nem akarnak egyből szétszedni- mondta, majd levette a sapiját és mellém állt
- Húha, a híres hajkoronád- viccelődtem és lőttem pár képet.
-Jah, bár ötletem sincs, hogy mit szeretnek benne. Szerintem elég igénytelen. Az egész fejem olyan, mintha most jöttem volna valami elvonóról- nevetett és egyetlen mozdulattal még kaotikusabbá varázsolta a haját.
- Én hozzátenném, hogy egy sikertelen elvonóról- bukott ki belőlem, de rögtön meg is bántam. Ő azonban csak helyeselt és nevetett
- Mondasz valamit, tényleg így a pontos. És mit vettél abból a 7 fontból?- ezt már séta közben kérdezte
- Fülbevalót magamnak és karkötőt egyik barátnőmnek. Csupa lányos dolgot
-Óó sajnos közelről ismerem őket… Kis koromban lánynak öltöztettek a tesóim- mondta kicsit zavartan, de a huncut mosoly ott bujkált az arcán.
- Lehet, hogy jobban jártál, mert engem meg tesóm vissza akart vitetni a kórházba, mert folyton csak sírtam. Egyszer el is indult velem.
- Komolyan?? Én ilyet biztos nem csináltam volna- mondta és kicsit lesütötte a szemét. Csöndben lépkedtünk egymás mellett egy darabig, majd megtörtem a kicsit már kínos csendet.
- És hogy telik itthon a szabadságod? Mit szoktál csinálni?
- Sajnos nem pont úgy ahogy terveztem, mert rengeteg helyre hívnak itt is. Délután mennem kell valami talkshowba… Már nagyon várom -mondta kissé ironikusan-. Egyébként pedig próbálok vegyülni a városban, elég kevés sikerrel. Bár az itteniek még mindig sokkal normálisabbak, mint az amerikaiak. Kint volt olyan, hogy elmondta a lány, hogy csak miattam utazott New York-ba, vagy akár Amerikába, ami túlzás szerintem.
- Én nem miattad jöttem ide. J Egyébként pedig láthatod, hogy mi magyarok nagyon diszkrétek vagyunk, tehát gyere hozzánk is!- mondtam mosolyogva
- Jaj nem úgy értettem, hogy..izé… hogy te is azért..- motyogta zavartan.- Amúgy nincs kizárva, hogy elmegyek, mert szeretnék még utazni. De lassan indulok, mert nevetségesen hamar a stúdióban kell lenni, és sok idő kell majd a sminkeseknek, hogy eltüntessék a sikertelen-elvonós fejemet- mondta nevetve
- Hát, ha profik, akkor nem lesz gond… És szólj, ha jössz hozzánk- dadogtam
- Feltétlenül! Bár ha nem akarod, hogy füstjeleket küldjek, akkor adj mondjuk egy e-mail címet- mondta kicsit komolyabban
Köpni-nyelni nem tudtam és a pirulás is visszatért. Azt se tudtam volna megmondani, hogy mikor van elseje, nem hogy az e-mail címemet. Nagy nehezen összeszedtem magam és közöltem, hogy nincs több számlám, amire írhatnék. Ennyire futotta.
- Akkor írd a kezemre - azzal odanyújtotta a kézfejét én meg remegő kézzel ráírtam a címemet.
- Oké, akkor írok majd, ha ara járok!
- Rendben és ügyesen a showban! - ennyit tudtam kinyögni
- Köszi! Örülök, hogy megismertelek! Szia!
Azzal elszelelt. Én meg úgy álltam ott, mint akibe villám csapott.