Sokk 1.,2.

1.rész

Sokadjára vesztem össze az otthoniakkal. Ilyenkor általában lecsapom a telefont és erős mehetnékem támad. Abban biztos voltam, hogy a nyarat képtelen leszek otthon tölteni. Elpanaszoltam a barátnőmnek, hogy milyen rossz is nekem, aki erre azt felelte, hogy nézzek meg vele egy filmet. Attól majd jobb lesz. Jah, nyilván- gondoltam magamban. Még mindig puffogva ültem le az ágyra, ő pedig elindította a Twilight-ot. Gőzöm se volt róla, hogy mi ez, csak annyit tudtam róla, hogy vámpírok vannak benne. Többek között ezért nem tudott eddig rávenni, hogy megnézzem.
Az első pár perc nem igen kötött le. Átlagos lányka és sztori, borús, szürke környezet.
- Tényleg ilyen filmmel akarsz felvidítani? – kérdeztem durcásan
- Várj még! – utasított
Nehezen ugyan, de csöndben maradtam és vártam a csodát… A 10. perc környékén meg is érkezett Robert Pattinson személyében. Rátapadtam a képernyőre, közben ámulattal hallgattam, hogy mennyire szépen beszél.
-Ő nem amerikai, ugye? – kérdeztem izgatottan
- Azt hiszem angol. Még most se akarod megnézni?
- Dehogynem! Ne hogy kikapcsold – mondtam mohón
A film vége után pár percig csak ültem és bambán néztem magam elé.
- Öhmm… jól vagy? – kérdezte Kriszti tétován
- Kitaláltam mit csinálok nyáron – böktem ki végül
- Szóval jól vagy… és mi a nagy ötlet?
- Angliába megyek bébiszitternek. Nyáron gondolom úgy is otthon lesz kicsit…
- Mármint… Ő? Na ne már! Azt hiszed, hogy ha nagyon szeretnéd, akkor találkozni fogsz vele? – kérdezte a naivitásomon nevetve
- Nem. Csak remélem. Keresek is egy ilyen közvetítős oldalt – mondtam és nagyon határozott lehettem, mert nem firtatta a dolgot tovább.
Azzal belevetettem magam az éterbe és sorra regisztráltam a legkülönbözőbb cégeknél. Sokáig semmi válasz nem érkezett. Egészen június közepéig…
Június 17-én jött a válasz, hogy találtak egy családot Harlow-ban, London mellett, akik nagy szeretettel várnak. Két kicsire kellene vigyázni, Alice-re, aki 4 éves és Rosalie-re, aki 5. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor olvastam, de egyúttal egy kicsit meg is borzongtam a neveket olvasva. A szülők (Linda és Paul) azt írták, hogy már 20-án mehetek, ha megoldható. Már hogy ne lenne az! A fejben már rég összecsomagolt bőrönd végre testet ölthetett. Indulásra kész voltam.
Délelőtt 10 órakor indult a repülőm, én pedig már 8-kor ott topogtam a „check-in” pult előtt, fülemben Rob Stray dog című számával, totális mámorban. Annyira rákészültem a „nagy találkozásra”, hogy a család már másodlagos volt. Nem foglalkoztam a körülöttem lévőkkel, csak fantáziáltam… Akkor, és ott senki és semmi nem számított. Nyilván ez lehetett annak az oka, ami a következő incidenshez vezetett. Éppen bámészkodtam és azt terveztem, hogy mit fogok Neki először mondani, amikor valaki megkocogtatta a vállamat, majd kikapta a fülemből a fülhallgatót.
- Mi a..??- kezdtem ingerültem
- Meglepetééééés!!- mondta Petra, egy volt osztálytársam, akiről, mint kiderült, fanatikus Robert rajongó.
- Te meg mit csinálsz itt? Nem Cipruson kéne lenned a pasiddal?- kérdeztem még kicsit bosszúsan a hirtelen Rob-hang megvonás miatt.
- Őőőő elvileg igen. Gyakorlatilag viszont szétmentünk Robival, ezért a nyaralás lefújva. Viszont pár csajjal kitaláltuk, hogy elruccanunk Angliába és Rob vadászatba kezdünk!- mondta vigyorogva és az útlevelét lobogtatta
- Hogy mi van??-kérdeztem döbbenettel vegyes dühvel. Nem tudtam, hogy az borított ki jobban, hogy szakított a huszadik Robi nevű pasijával, vagy az, hogy az Én tervemet akarja megvalósítani.
- Most meg mit nem értesz?? Kaptam egy fülest, hogy merre lakik és nem messze onnan szerencsére pont van egy Four seasons hotel, ahol apám lefoglalt nekünk pár szobát -mondta a legnagyobb természetességgel, miközben én nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek a helyzet abszurditásán.
- Világos - mondtam- és meddig tervezitek ezt a vadászatot?
- Hát az attól függ, hogy mi találjuk meg hamarabb, vagy ő hall előbb a szexi magyar csajokról- mondta és hasat-be-mellet-ki pózba vágta magát egy idegesítő vihogással kísérve.- De egyébként max 1 hónapig maradunk, mert az a szar esős idő kikészíti a bőrünket és a hajunkat.
Ekkora majdnem kibuggyant belőlem a röhögés, de visszafogott a tény, hogy ugyanarra hajt, mint én. (meg nyilván rengeteg más lány is, de ezzel most nem foglalkoztam). Így csak ennyit mondtam:
-Hát, akkor sok szerencsét és hajápolót a vakációtokra!- azzal sarkon fordultam és ott hagytam őket.
Baromi mérges voltam, mert tudtam, hogy Petra amolyan szerencse-csomag. Mindig minden sikerült neki, amiben persze nagy része volt a biztosító céges, drága-öltönyös apjának.
Ez a sok ribi hetekig London utcáit fogja róni Rob után! Akkor én a heti 2 szabadnapommal mire fogok menni?? Miközben így hőzöngtem magamban, rájöttem, hogy nem kérdeztem rá arra a „titkos fülesre” Robert lakóhelyét illetően. Persze simán kitelik Petrától, hogy csak blöffölt.. De akkor is..ÁÁÁÁÁ! Ennél jobban felspannolva nem is szállhattam volna fel a gépre.