A kazetta

14. rész

Hajnali 2-kor értünk vissza a szállodába, ahol legnagyobb meglepetésünkre 20-30 rajongó álldogált. Ahhoz képest, hogy amikor délután elmentünk senki se volt ott, ez elég furcsán hatott.

-Szaladj fel, addig én lerendezem őket – mondta Rob beletörődve
- Oké, de siess – mondtam, majd kipattantam a kocsiból, egyenesen fel a szobába
Az erkélyről néha kikukucskáltam, hogy mennyi rajongó lányka vár még rá, de olyan volt, mintha egyre többen lennének. Úgy adták sorra egymásnak Robert-et, mint más a kilincset. Szegénykém meg csak mosolygott, aláírt meg ölelkezett. Tusolás után megint kinéztem, de csak nem akartak elfogyni… Mindig megérzi, ha nézem, ezért most is felnézett. Amikor meglátott megeresztett egy huncut félmosolyt, aláírt egy utolsó papír cetlit és elindul fölfele, ott hagyva a maradék 5-6 lányt. Tutira repült felfelé, mert 1 percen belül berobbant a szobába én pedig a nyakába ugrottam és átkulcsoltam a lábam a dereka körül. Így botorkáltunk egy darabig, majd elhúzódtam tőle és fintorogni kezdtem.
-Mi történt? – kérdezte rémülten

- Facsarja az orromat valami – mondtam és próbáltam nagyon komoly arcot vágni, miközben el kezdte szaglászni magát. Végül már nem bírtam tovább.
- A sok féle női parfümre gondolok – nevettem el magam
- Jajj, a frászt hozod rám – mondta megkönnyebbülve
-De szerencsére ezen gyorsan segíthetünk – mosolyogtam rá és lehúztam a felsőjét
- Még szerencse – ismételte utánam suttogva, mialatt az ágy felé tolt
Amikor odaértünk, hanyatt fektetett és el kezdte kigombolni a blúzomat. Déja vu.
-Mi lett a szex utáni cigivel? – kérdeztem viccelődve hajnal tájt, miközben az összekulcsolt kezeinkkel játszott
- Tudom, hogy te nem szereted, ezért nem pofátlankodtam be vele az ágyba. Tegnap meg pláne nem – mosolyodott el
- Én csak viccből kérdeztem, de köszi a kimerítő választ – mondtam nevetve.
Ugyanígy a karjaiban ébredtem fel reggel. Össze kellett kapnunk magunk, mert természetesen elaludtunk, ezért 2 óránk maradt a gép indulásáig. Scott már az ajtóban toporzékolt, amikor mi még csak a köntösben szaladgáltunk. Amint készen lettünk a csomagokkal, rohantunk a lifthez majd le a hallba. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és szerencsére el is értük a gépet. Kaptunk volna a fejünkre, ha lekéssük… Csuda tudja miért, de Scott is tovább ott maradt. Szerintem mondjuk csak azért, hogy ne kelljen a napi 20 lesújtó pillantás adagját később pótolni. Nem mintha ez gondot okozott volna neki…
-Emlékszel, hogy mi volt a második francia szó, amit a „fille” után mondtam? – kérdezte Rob mikor már javában a repülőn ültünk.
- Coup de foudre – vágtam rá egyből
- Igen. Amikor odajöttél hozzám a boltba, az első gondolatom az volt, hogy mennyire szép vagy. És annak ellenére, hogy ideges voltál egy olyan nyugalom-féle áradt belőled, ami után vagy 1 éve sóvárogtam. Aztán el kezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy ezek mellett még vicces és értelmes is vagy. Ez elég ritka – fejezte be nevetve

- Szerelem első látásra – suttogtam ő pedig bólintott.
3 óra körül landoltunk Londonban, majd Robert hazavitt, immár Scott nélkül. Alice és Rose kint játszottak a ház előtt. Ahogy megállt az autó és felismertek, azonnal odarohantak és nyitották ki az ajtót.
-Itt van Zizi, itt van Zizi! – kiabálták boldogan és átölelték a lábamat.
- És te ki vagy? – kérdezte Alice, amikor Rob odajött mellénk
- Szia, az én nevem Robert – mondta és kis hezitálás után kezet nyújtott a kislánynak.
Alice viszont csípőre tette a kezét és a homlokát ráncolta.
- És hogy kerültél ide? A testvére vagy, mint nekem Rose? – tudakolta
- Öhmm… nem igazán
- Akkor, olyan vagy neki, mint a papa a maminak?
- Hát inkább – válaszolta nevetve
Lindáék ekkor jöttek ki és vigyorogva integettek már az ajtóból.
- Sziasztok fiatalok! Milyen volt Párizs? – kérdezte Paul
- Gyönyörű! – foglaltam össze röviden
- Na, gyertek be, főztem vacsorát. Közben pedig meséljetek el mindent részletesen. – tessékelt be minket Linda
- Nagyon sajnálom, de én nem tudok maradni, mert egy interjúra kell mennem – mondta szomorúan Robert
- Ohh, de kár. Pedig azt hittem végre jobban megismerhetlek – motyogta megtörten Linda
- Ígérem, hogy legközelebb tovább maradok, de emiatt a program miatt kellett ilyen hamar hazajönnünk
- Értem. Akkor vedd úgy, hogy meg vagy hívva valamelyik szabad estédre. Beszéljétek meg Zitával. – mondta lelkesen
- Rendben és köszönöm! Sziasztok!
- Menjetek be nyugodtan, mindjárt utánatok megyek én is – feleltem a kicsiknek, akik befelé húztak
Amikor visszafordultam Robert felé, láttam, hogy nagyon keres valamit a táskájában.
-Mit keresel?
- Pillanat… Meg is van. – azzal előhúzott egy kicsi dobozt
- Jajj… - motyogtam, mert féltem, hogy megint rám költött egy vagyont
- Nyugi, ez szinte semmibe se került- mondta nevetve az arcom láttán
- Tudod, hogy gondoltam…
- Persze, persze. Na, nyisd ki!
- Oké… Egy kazetta? – kérdeztem meglepetten
- Írtam neked egy dalt – suttogta a fülembe
- Hogy mit…? – dadogtam kicsit meghatottan
- Még Párizsban
Értelmesen úgyse tudtam válaszolni ezért inkább szorosan átöleltem és megcsókoltam. Természetesen a telefonja közbeszólt…
-Muszáj mennem – mondta bosszúsan miután letette
- Scott? – kérdeztem nevetve
- Ő hát. Este hívlak! Szeretlek!
- Én is. Mindjárt meghallgatom a kazettát is. Szia!
- Oké! Szia!
Csak a nappaliban volt magnó, úgyhogy kisebb közönség előtt tettem be a kazettát.
I'll be your man /I'll understand /I'll do my best/ To take good care of you - énekelte Rob kicsit rekedtes hangján
You'll be my queen/ I'll be your king