5. rész
Már 7-kor talpon voltam és küzdöttem a tipikus randi előtti öltözködési pánikkal. Végül kiegyeztem egy sötétszürke farmerrel, zöldes felsővel és a nemrég vásárolt páva-tollas fülbevalómmal. A hajamat kicsit begöndörítettem és készítettem egy lightos sminket. Még éjszaka kitaláltam, hogy viccből elviszem Rob-nak a gépen kapott füldugót a sikítozós rajongók ellen. Mivel már nem tudtam mit kezdeni otthon magammal, jóval indulás előtt kinn voltam a pályaudvaron. Vettem egy Rolling Stone magazint és vártam.
11:09-kor érkeztem meg a Victoria pályaudvarra, és ahogy megállt a vonat, megláttam Robert-et is. Eléggé álcázta magát, mert a sapka és a napszemüveg mellett kapucni is volt rajta. Leszálltam a vonatról és mosolyogva elindultam felé. Ő is észrevett és megindult felém. Nagyon filmes jelenet volt… Se hall, se lát módon mentünk egymás felé, amikor a semmiből feltűnt egy sikoltozó lánycsapat és gyakorlatilag elkaszálták Robert-et. Igen, Petráék voltak. Megtorpantam és bénultam hallgattam a bugyuta szóáradatot.
- Jajj, úristen, ez Rob. Jajj annyira cuki vagy, csak miattad jöttünk ám Angliába. Egyébként a Four seasons-ben lakunk, ha érdekel- vihogott Petra
- Öhmm... izé köszi- mondta udvariasan Robert
- Jaj, te annyira ari vagy! Figyi, fényképezkedjünk, oksi?
- Rendben, de sietek, szóval gyorsan, ha lehet- azzal kicsit közelebb lépett hozzájuk.
- Ne máár! Gyere közelebb- nyávogta és maga mellé húzta.
Én ez alatt bizonyára láthatatlan voltam, mert Robert néhány kétségbeesett pillantásán kívül, semmi nem irányult felém. Nagy tapasztalata lehetett a dologban, mert sejtette, hogy nem fog tudni könnyen elszabadulni, velem meg pláne nem. Ezért ezt tátogta: „Claire’s” Bólintottam, majd megpróbálta a kezébe venni az irányítást.
- Jól van lányok, van még valami? Mert dolgom van- mondta sietősen
- Őő, nincs. De ugye nem harizol, hogy egy picit rámenősek voltunk?- vihogott Petra
Én ekkor már elindultam a bolt felé, hogy feltűnés nélkül le tudjak lépni. Pont ezeknek a libáknak a féltékenykedése hiányzott volna. Éppen elég, hogy elrontották a filmes jelenetünket…
- Nem, már megszoktam… Akkor sziasztok!
- Várj, adnál egy puszit még?- kérdezte izgatottan Petra és visszarántotta.
- Na az ilyen rángatásokat tényleg nem szeretem!-csattant fel Rob, majd nyomott egy puszit az arcára és elsietett
- Héé, most mi vaaan?? Le se lett fotózva! De izé vaaaagy!
Robert már válaszra se méltatta, elsietett a kijárat felé. Hamar beért engem és valamiért nagyon zavarban volt.
-Hát, ha valaki ilyen híres, akkor ez mindennapos, nem?- próbáltam kicsit oldani a hangulatot
- Sajnos igen, de attól még nem normális. Úgy csinálnak, mintha egy tárgy lennék, amit mindenki ki akar sajátítani. Valahol nyilván nagyon imponáló, csak az a baj, hogy nem igen értem, hogy mit esznek ennyire rajtam. Ez nem álszentség, csak fura, mert én szinte mindenemmel elégedetlen vagyok- mondta és közben annyira zavarban volt, mint én először, amikor láttam
- Nem fogok nekiállni fényezni téged, de hidd el, hogy nagyon szerethető vagy…
- De most nem is rólam kéne beszélni, hanem az elmaradt szemüvegvásárlást pótolni- mondta huncutul.
- Ó igen, nagyon sajnálom, hogy megakadályoztam, hogy megvedd a huszadik szemüveged J
- Sajnálhatod is! Na itt is van. Ez az - közben beértünk a boltba és egy szemüvegre mutatott, ami szerintem tök olyan volt, mint ami éppen rajta volt, kivéve, hogy volt egy kis sötétkék a keretében
-Hát, ha valaki ilyen híres, akkor ez mindennapos, nem?- próbáltam kicsit oldani a hangulatot
- Sajnos igen, de attól még nem normális. Úgy csinálnak, mintha egy tárgy lennék, amit mindenki ki akar sajátítani. Valahol nyilván nagyon imponáló, csak az a baj, hogy nem igen értem, hogy mit esznek ennyire rajtam. Ez nem álszentség, csak fura, mert én szinte mindenemmel elégedetlen vagyok- mondta és közben annyira zavarban volt, mint én először, amikor láttam
- Nem fogok nekiállni fényezni téged, de hidd el, hogy nagyon szerethető vagy…
- De most nem is rólam kéne beszélni, hanem az elmaradt szemüvegvásárlást pótolni- mondta huncutul.
- Ó igen, nagyon sajnálom, hogy megakadályoztam, hogy megvedd a huszadik szemüveged J
- Sajnálhatod is! Na itt is van. Ez az - közben beértünk a boltba és egy szemüvegre mutatott, ami szerintem tök olyan volt, mint ami éppen rajta volt, kivéve, hogy volt egy kis sötétkék a keretében
- Hát izé…. ami most rajtad van, az szerinted jól áll? –kérdeztem finoman.
- Magamhoz képest igen- mondta nevetve.
- Akkor ez is jó lesz, kivéve, ha egy kis kék el nem rontja az arcodat
- Azt akarod mondani, hogy ugyanolyanok?- lekapta a szeméről és összehasonlította őket, majd szó szerint röhögni kezdett
-Ó nem, csak majdnem
- Na látod, ezért is jó, hogy itt vagy. Így nem veszek meg valami teljesen feleslegeset
- És még miért jó?- sajnos (?) ezt hangosan kérdeztem
- Mert végre valakivel tudok emberien beszélgetni és még fel is vidít- mondta, miközben a szemüvegével babrált.- Akkor mehetünk?
- Öhmm, persze. Mit csináljunk?
- Mivel ez a szemüvegesdi csak indok volt, ezért azt találtam ki, hogy elviszlek egy hangulatos helyre, ami nappal kávézó éjjel pedig kocsma. Régen ott játszottam. Aztán pedig sétálhatnánk vagy ilyesmi. Hánykor kell hazamenned?
- Azt hiszem, hogy 22.30-kor megy az utolsó vonatom, legkésőbb azzal.
- Az nagyon jó, mert látnod kell az éjszakai Londont is. Sokkal szebb, mint nappal- mondta lelkesen
- Látom készültél
- Viccelsz? Végre valaki igent mondott egy ran...- itt elharapta a mondatot
-…dira.- fejeztem be mosolyogva
- Hát igen… szóval még szép, hogy készültem. Virágot is akartam venni, de amikor megláttam, hogy az eladó lány egy olyan újságot olvas, aminek én vagy a címlapján, letettem a dologról… Annyira gáz volt.
- Erről jut eszembe, hoztam neked valamit!- azzal kutatni kezdtem a táskámba
- Azt akarod, hogy még rosszabbul érezzem magam?- kérdezte kicsit szégyenkezve
- Dehogy is, erre amúgy se költöttem- majd odaadtam neki a füldugókat
- Ez…- kezdte vigyorogva
- Kevésbé feltűnő, mint a fülvédő. Gondoltam nagyobb hasznát veszed :)
- Nagyon köszi, de tényleg. Most én kérdezem, hogy adnál-e egy puszit- mondta félszegen
- Rögtön kettőt is!- feleltem vidáman. Azzal elkezdődött életem egyik legszebb napja.
- Magamhoz képest igen- mondta nevetve.
- Akkor ez is jó lesz, kivéve, ha egy kis kék el nem rontja az arcodat
- Azt akarod mondani, hogy ugyanolyanok?- lekapta a szeméről és összehasonlította őket, majd szó szerint röhögni kezdett
-Ó nem, csak majdnem
- Na látod, ezért is jó, hogy itt vagy. Így nem veszek meg valami teljesen feleslegeset
- És még miért jó?- sajnos (?) ezt hangosan kérdeztem
- Mert végre valakivel tudok emberien beszélgetni és még fel is vidít- mondta, miközben a szemüvegével babrált.- Akkor mehetünk?
- Öhmm, persze. Mit csináljunk?
- Mivel ez a szemüvegesdi csak indok volt, ezért azt találtam ki, hogy elviszlek egy hangulatos helyre, ami nappal kávézó éjjel pedig kocsma. Régen ott játszottam. Aztán pedig sétálhatnánk vagy ilyesmi. Hánykor kell hazamenned?
- Azt hiszem, hogy 22.30-kor megy az utolsó vonatom, legkésőbb azzal.
- Az nagyon jó, mert látnod kell az éjszakai Londont is. Sokkal szebb, mint nappal- mondta lelkesen
- Látom készültél
- Viccelsz? Végre valaki igent mondott egy ran...- itt elharapta a mondatot
-…dira.- fejeztem be mosolyogva
- Hát igen… szóval még szép, hogy készültem. Virágot is akartam venni, de amikor megláttam, hogy az eladó lány egy olyan újságot olvas, aminek én vagy a címlapján, letettem a dologról… Annyira gáz volt.
- Erről jut eszembe, hoztam neked valamit!- azzal kutatni kezdtem a táskámba
- Azt akarod, hogy még rosszabbul érezzem magam?- kérdezte kicsit szégyenkezve
- Dehogy is, erre amúgy se költöttem- majd odaadtam neki a füldugókat
- Ez…- kezdte vigyorogva
- Kevésbé feltűnő, mint a fülvédő. Gondoltam nagyobb hasznát veszed :)
- Nagyon köszi, de tényleg. Most én kérdezem, hogy adnál-e egy puszit- mondta félszegen
- Rögtön kettőt is!- feleltem vidáman. Azzal elkezdődött életem egyik legszebb napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése