Ashley

A hétvégén nem leszek gép közelben, úgyhogy a sztorit se nagyon tudom tovább írni, de ígérem, hogy fejben folytatom:D 3-4-x nap múlva lesz a következő rész! Addig se kíméljetek, várok hideget-meleget egyaránt. Puszi az eddigiekért! (L)

36. rész

Beletelt egy kis időbe, amíg sikerült felidéznem, hogy miért is jöttem, ezért kibontakoztam az öleléséből és bementem mellette a szobába.
-Tudnod kell, hogy szeretlek, de ezek után nehezen tudok megbízni benned – mondtam és Rob-ra néztem
- Kérlek ne mond ezt. Harcolni fogok érted és a bizalmadért – felelte eltökélten
- Visszamegyek Oxford-ba és próbálok a sulira koncentrálni.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan – rázta meg a fejét és megfogta a kezem- Az időtől várod, hogy újra bízni tudj bennem?
- Nem tudom. Őszintén szólva semmit nem tudok, csak azt, hogy itt nem tudok gondolkodni.
- Értem. De megígéred, hogy beszélni fogunk? – kérdezte beletörődve
- Igen. Most mennem kell, mert nem sokára megy a gépem
- OK, akkor kiviszlek a reptérre
- Ne, nem kell. Ashley kivisz – tiltakoztam és az ajtó felé indultam
- Látom már ez ellen se tehetek semmit. Akkor jó utat és csörögj rám kérlek, ha hazaértél
- Rendben. Szia! – köszöntem el és adtam egy puszit az arcára, majd ott hagytam a szobában

Rengeteg paparazzi volt a hotel előtt és a reptéren is, de fel voltam fegyverkezve ellenük. Hosszasan búcsúztam barátnőmtől, majd bementem a váróterembe a többi utas közé. A hosszú út még jobban leszívta az erőmet, úgyhogy hulla fáradtan öleltem meg Giorgia-t az oxfordi reptéren. Neki is elmeséltem mindent a buszon, de ő Dorina ellentéte volt. Azt mondta, hogy engem is megért, de Robert-et is.
Jó volt újra otthon lenni, de nyilván minden Rá emlékeztetett. Írtam neki egy sms-t, hogy minden rendben van, majd elmentem megfürdeni.

A napjaim egyre borzalmasabban teltek, amit a sok lesifotós és sugdolózó csak még tovább rontott. Tracy viszont mindig hiányzott a pusmogó csoportokból, amin meglepődtem. Iszonyatosan hiányzott Robert, de nem tudtam volna elviselni többször, ha hazudik nekem. Ashley-vel rendszeresen beszéltem, és minden alkalommal elmondta, hogy Rob mennyire rosszul van és csak árnyéka önmagának. Én se voltam önmagam, „automatikusan éltem”. Iskolába jártam, tanultam, zh-kat írtam, bevásároltam és aludtam. Nagyjából így telt el 2 hetem, Vele kb. 4-szer beszéltem, de mindegyik után rosszabbul éreztem magam, mint előtte.
Viszonylag sok időt töltöttem Giorgia-val és Jamie-vel is, akivel már rendszeresen találkoztam a kávézón kívül is. Zac is próbálkozott, de vele leginkább csak a suliban beszélgettem.
Egyre sűrűsödtek a zh-im, amiket triplán megszenvedtem. Egy számvitelen sikerült is elhasalnom, úgyhogy abból muszáj lesz elmennem vizsgázni. Szomorúan baktattam ki az épületből, rengeteg könyvvel a kezemben, amikor egy ismerős hang a nevemet sikította. A hang irányába fordultam és amint felismertem a hangforrást, eldobtam a könyveket és Ashley nyakába ugrottam.

-Hogy kerülsz te ide? – kérdeztem mosolyogva hosszas puszi áradat és ölelkezés után
- Nekem véget ért a forgatás, szóval gondoltam meglátogatlak. Úgy hiányoztál!
- Jajj te is nekem. Gyere, menjünk haza! – mondtam és belekaroltam
- Rendben! És, hogy vagy? – kérdezte komolyabbra véve a hangját
- Hát, nézz rám – feleltem kényszeredett mosollyal
- Rob sokat kérdezett rólad és arról, hogy szerintem mit csináljon, de igazából nem tudtam mit felelni rá
- Nem csodálom. Én se tudom, hogy mit akarok. De kicsit már jobban érzem magam, mint Los Angelesben.
- Ennek örülök. És látsz arra esélyt, hogy rendeződjenek a dolgok Rob-bal?
- Kezdem úgy érezni, hogy igen – feleltem egy kisebb szünet után

Ashley vibráló és vidám személyisége jó hatással volt rám, egész este csacsogtunk és filmeztünk. Kitalálta, hogy másnap eljön velem suliba, mert szeretné megismerni a barátaimat. Természetesen az esti buliba is menni akart, nekem pedig nem volt szívem lelombozni, bármennyire nem volt kedvem a partihoz. Reggel álmosan nyitogattam a pilláimat, amikor ő már a konyhában forgolódott és énekelte a rádióból szóló dalt. Kicsoszogtam és megláttam a kis terülj-terülj asztalkámat

-Szép jó reggelt! Kész a reggeli! –csiripelte és az asztalhoz húzott
- Hú, te anyám helyett anyám vagy – mondtam nevetve és szedtem egy adag rántottát

Reggeli után gyorsan összekészültem és napszemcsikkel felszerelkezve elindultunk az egyetemre. Amint beléptünk a terembe, az összes szem ránk szegeződött. Mindenkinek bemutattam Ashley-t, majd beültünk a szokásos helyemre. Többször elnevettem magam, amikor láttam, hoyg Ash vadul jegyzetel az előadáson, ráadásul jóval részletesebben, mint én. Szerencsére csak 3 órám volt aznap, úgyhogy 1-re végeztünk is. Ragaszkodtam hozzá, hogy az iskolai menzán ebédeljünk, hogy még inkább átérezze a hely atmoszféráját. Teli tálcával ültünk le az egyik asztalhoz, miközben jobbról-balról minket bámultak. Éppen az estét terveztük, amikor belépett Zac a menzára. Odaintegettem neki, mert be akartam mutatni Ashley-nek.

-Szia Zac! Hadd mutassam be az egyik legjobb barátnőmet, Ashley Greene-t . Ashley ez itt Zac, a mentorom
- Szia! Örülök, hogy megismertelek – mondta elvarázsolt tekintettel Zac
- Én is! Sokat hallottam már rólad – felelte Ash könnyedén, de látszott, hogy elpirult
- Ugye jöttök este, csajok? - kérdezte Zac egyértelműen nem nekem címezve a kérdést…
- Hát persze, ki nem hagynánk! Mikor találkozzunk? – lelkendezett
- Nálam lesz egy kis alapozós buli, úgyhogy gyertek oda 9 körül. Rendben? Zita tudja a címemet – tette hozzá és végre rám is nézett
Ashley vidáman bólintott, majd visszatértünk az ebédünkhöz.
-Úgy látom valakit eltalált cupido – mondtam nevetve
- Ne izélj már – terelt zavartan
- Most mi van? Tényleg jó pasi és legtöbbször normális is. Kivéve, amikor iszik, de erről meg tudsz – tettem hozzá szomorúbban az emlékektől
- Hát, majd este kiderült – rántotta meg a vállát, majd rögtön kitalálta, hogy vennie kell valami ruhát a bulira
- Mivel van tele az a 2 nagy bőrönd, amit hoztál? – kérdeztem vigyorogva, amikor már a bevásárló utcán sétáltunk
- Jajjj, tudod milyen vagyok. Sose tetszik egyik ruhám se, ráadásul ma extrán jól kell lennem Zac miatt – mondta egy tinilány izgatottságával és be is húzott az első üzletbe
- Ó értem honnan fúj a tornádó – vigyorodtam el, mire Ash rámnyújtotta a nyelvét
- Ezeket felpróbálom, gyere véleményezni

A próbafülkék körül nézelődtem, várva a „hívó szóra”.
-Na, milyen? – kérdezte az első darabról és körbeforgott
- Ez egy kombiné – állapítottam meg
- Hát elvileg igen, de elmegy egy ruhának, nem?
- Hát… attól függ hova mész. Ha egy kupiba dolgozni, akkor simán – válaszoltam és próbáltam elfojtani egy nevetést
- Hát jó, akkor próbálom a kövit – húzta be lelombozva a függönyt
- Hé, ne kenődj el. Vedd meg nyugodtan, ha neked tetszik, de szerintem ne ebbe gyere este. Enélkül is elég nagy feltűnést fogsz kelteni
- Mondasz valamit. Na és ez? – kérdezte egy újabb ruhát mutogatva
- Ez már határozottan jobb, csak kicsit túl elegáns egy egyetemi klubhoz
- Biztos? Pedig annyira tetszik
- Benne marad a kalapban, de mutasd a harmadikat
- Okkés. De ez csak egyszerű felső ás cicanadrágot vennék fel hozzá – mondta a függöny mögül
- Lehet, hogy amilyen egyszerű, olyan nagyszerű – bölcselkedtem kintről
- Jajj, de okos valaki – gügyögte Ash megcsipkedve az arcomat, mint anno nagymamám
- Na, ez szerintem teljesen rendben van – állapítottam meg
- Nem túl… semmilyen? – kérdezte a száját húzogatva
- Ne izélj már, rajtad egy zsák is jól mutatna
- Hát jó, akkor megveszem, de a kombinét is… később még jól jöhet
- Zac úgyis szereti a pirosat – mondtam vigyorogva
- Olyan vaaagy – nyávogott Ash, de tudtam, hogy egyre gondoltunk
Már éppen elindultunk kifelé a kasszától, amikor egy újabb ruha esett áldozatul Ash szemeinek.
-Ebben megyek este – közölte átszellemült arccal és felmutatta a zöld kis
ruhát.

Magához mérte a kiválasztott darabot, majd próbálás nélkül megvette azt is. Aki megteheti… Erre jóformán semmit nem tudtam mondani, úgyhogy csak mosolyogtam egyet barátnőm lelkesedésén és életstílusán, majd követtem egy ékszerboltba, mivel nyilván az is kellett az új ruhához. Mivel az Amerikába repkedés erősen megcsapolta a kártyámat, én csak asszisztáltam a költekezéséhez, de jól éreztem magam vele.

Nem hittem, hogy lehetséges, de estére Ashley még jobban bepörgött. Már 6-kor bevette magát a fürdőszobába, amíg én válaszoltam pár e-mailemre és letudtam a szülőkkel való skype-ot. Aznap este se terveztem nagyon kiöltözni, pláne, hogy Ashley kettőnk helyett is elég kihívó lesz.
Visszasétáltam a hálószobába, hogy kiválasszak valami ruhát, amikor csörgött a telefonom. Rob.

-Szia, nem zavarlak? – szólt bele az ismerős és olyannyira hiányolt hang
- Szia, nem dehogy. Ashley éppen megszállta a fürdőt, úgyhogy ráérek – mondtam mosollyal a hangomban
- Mentek bulizni?
- Igen, ráadásul Ash belezúgott Zac-be, úgyhogy rajta kell tartanom a szemem
- Ohh, ez jó hír – felelte kicsit több élettel a hangjában
- Majd meglátjuk. Hogy vagy egyébként?
- Sehogy. Azért hívtalak fel, hogy megkérdezzem, nagyon bekavarna-e ha 10 nappal hamarabb hazamennék?
- Nem, örülnék neki. Hogyhogy elengednek?
- Kibuliztam, hogy a vágások meg utómunkálatok alatt ne kelljen itt lennem. Minden arra a borzalmas hülyeségemre emlékeztet – mondta elkeseredett hangon
- Értem. És akkor kb. 1 hét múlva jössz, igaz?
- Igen, 3-án ha minden igaz. Nagyon hiányzol

Pár pillanatig harcoltam az eszem ellen, de a még annyira fájó szívemnek is sikerült felülkerekednie rajta.

-Te is nekem. Várlak haza! Most megyek, mert Ashley-n kezd eluralkodni a hiszti – váltottam könnyedebb hangnemre
- Húha, rosszul hangzik. Vigyázz magadra! Szeretlek
- Oké, szia! – köszöntem el és kinyomtam a telefont

Ashley erősen hajazott egy karácsonyfára, de neki jól állt, és miután késznek ítélte meg magát, én is gyorsan megfürödtem és hajat mostam. Jóval kevesebb idő alatt elkészültem, mint szoktam, amin eléggé meglepődtem.
Parfümfelhőbe burkolózva indultunk el a kolesz felé, ahol már elég népes kis társaság gyűlt össze. Zac vigyorogva nyitott ajtót, majd 2-2 puszi és bókáradat után betessékelt minket a „rezidenciájába”.

-Mindenki, ez itt Ashley, Zitát pedig már ismeritek – mutatott be minket, mire síri csönd lett
- Jajj gyerekek, legyetek már felnőttek. Igen ő „az” az Ashley de nem kell megfulladni miatta – rázta fel a népet a házigazda, miközben magához ölelte a „díszvendéget”

Szép lassan mindenki napirendre tért a dolgok felett, úgyhogy el kezdtek ürülni a poharak és a társaság is keveredett. Zac és Ashley kb. 10 perc után elvonultak egy eldugottabb sarokba és összebújva beszélgettek, nevetgéltek. Én főleg Ben-nel beszélgettem, többek között megköszöntem neki, hogy múltkor elcibálta a részeg barátját a lakásomból.
Éjfél körül indultunk el az OXygen-be, amikor már gyakorlatilag mindenki dimenzióban volt. Én nem ittam sokat, de a hangulatom megvolt, ezért Ah-t ideiglenesen elszakítottam Zac-től és kézen fogva követtük a többieket.

-Gyerünk, mesélj! Mindent tudni akarok – szólítottam fel nevetve
- Nincs is semmi – motyogta zavartan vigyorogva
- Hiszi a piszi! Ennyire nem bújik össze egy „semmivel” az ember
- Na jó, totál odavagyok érte. Annyira okos, értelmes és vicces srác, ráadásul nem érdekli, hogy színésznő vagyok, meg semmi ilyesmi. Csomót bókolt és flörtölt velem
- Örülök, hogy boldog vagy és nem akarok ünneprontó lenni, de tudnod kell, hogy Zac-nek sokszor csak egy éjszakára kellenek a lányok. Persze nincs kizárva, hogy ez most már, de tartsd ez szem előtt, rendben?
- Oké, persze. Nem fogok bedőlni neki – bizonygatta, de látszott rajta, hogy menthetetlen
Amint odaértünk, Zac kézen fogta és behúzta a tömegbe táncolni, mondván, hogy így jobban el tud vegyülni…

Kis idő után én is bementem a többiekkel, úgyhogy rá-rá tudtam pillantani a kis gerlepárra. Már alig lepett meg, amikor egymás szájában voltak és elég zavarba ejtően táncoltak.
4 óra fele már kezdtek elszállingózni az emberek, plusz fáradtak is voltunk, úgyhogy megkockáztattam hazahívni Ashley-t, aki töretlenül Zac-be csimpaszkodva ropta.
-Megyünk haza, jössz? – kérdeztem megkocogtatva a vállát, mire sugdolózni kezdtek
- Szerintem még nem, lehet, hogy Zac-nél alszom
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Kérlek, gyere haza velem – kérleltem, mert láttam, hogy a vesztébe rohan
Meggyőző lehettem, mert egy közel 5 perces búcsúzás után elég durcásan ugyan, de követett a kijárathoz.

A nyertes esti ruha:)