Mr. és Mrs.

Íme az új rész az ígért meglepivel együtt. Kösziii a sok kommentet, továbbra is nagyonnagyon várom őket!

41. rész

A zh-k szépen lassan elfogytak, a végére már csak 3 tárgyam maradt a vizsgaidőszakra, ami kint december 18-án kezdődik. Anyáéknak elmeséltem a fotózás dolgot és megkértem őket, hogy hadd legyek Rob családjával szenteste. Szerencsére belátták, hogy megtiltani nem tudják, úgyhogy belementek, de azzal a feltétellel, hogy 25-én az első Budapestre tartó gépen fogok csücsülni. A fotósorozatunkhoz pedig annyit fűzött hozzá anya, hogy sose gondolta volna, hogy a lánya celeb lesz. Megmondtam neki, hogy egyrészt ettől a szótól kiráz a hideg, másrészt pedig még véletlenül se vagyok az.

-Anyáék belementek, hogy nálatok töltsem a szentestét – újságoltam boldogan este Rob-nak
- Tényleg? Ez nagyszerű! Hívom is anyukámat – felelte vidáman
Olyan aranyosam mondta ki azt, hogy „anyukám”, mint egy kisfiú. Amíg telefonált, én valamiféle vacsora után kutattam a hűtőben. Nem akartam megkockáztatni egy újabb szó szerinti égést, úgyhogy megfőztem egy zacskó tortellini-t.
-Anya ujjongani kezdett, amikor megmondtam, hogy hazajössz velem. Szerintem a legmesszebb élő rokonokat is meg fogja hívni – mondta mosolyogva miután letette a telefont
- Erről jut eszembe, van valami különleges kívánságod karácsonyra? - kérdeztem körbefonva a nyakát
- Mindig is szerettem volna egy makit – felelte vigyorogva
- Egy makit?
- Igen, egy makit. Annyira aranyosak a nagy szemeikkel és a kis kezeikkel – gügyögte Rob egy 5 éves módjára
- Plüssből nem jó? – kérdeztem nevetve
- Az nem él – közölte durcásan
- Tudom, az a lényege. Hogy gondoznád, amikor össze-vissza repkedsz a világban?
- Tudom anyaaaa – nyafogott nevetve
- Valami reálisabb dolog, amit szeretnél?
- Ha a 3 évet lecsökkentenénk 1-re mondjuk – mondta egy kis gondolkodás után
- Miről beszélsz? – néztem rá értetlenül
- A házasságról – közölte egyszerűen
- De megbeszéltük, hogy suli után és, hogy még várunk, és semmit nem sietünk – hadartam zavartan
- Jó-jó nyugi, úgy lesz, ahogy akarod – nyugtatott azonnal, de láttam rajta, hogy rosszul esett neki
- Ne haragudj, hogy így reagáltam, csak megijedtem egy kicsit. Mit szólnál egy kompromisszumos megoldáshoz… Mondjuk 2 év?
- Komolyan? – kérdezte és akkora mosoly jelent meg az arcán, mint egy kisgyereknek, aki éppen megtudta, hogy 3 karácsony lesz az évben
- Igen. Mindennél jobban szeretnék Mrs. Pattinson lenni – feleltem nevetve
- Elképzelni se tudod, hogy mennyire boldoggá teszel ezzel. Egyébként én már kitaláltam az egyik ajándékodat, viszont nem karácsonykor kapod meg, hanem még előtte. A fotózás után – adagolta tovább az infókat egyre kíváncsibbá téve engem
- Ugye semmit nem fogsz elárulni?
- Persze, hogy nem – vigyorodott el
Az este folyamán mindenféle keresztkérdéssel bombáztam, de semmit nem tudtam kiszedni belőle.

A fotózás előtti estét egyedül kellett töltenem, mert Rob-nak késő éjszakáig Londonban volt dolga és mivel ott várt minket másnap Annie, ott maradt egy szállodában. Nekem reggel 8-kor indult a vonatom, az állomás bejáratánál pedig már várt rám Rob egy sötétített üvegű Lexus-ban. Elmentünk a szállodába, hogy lepakoljam a cuccom, majd elindultunk a fotóstúdióba.
-Izgulsz?

- Nagyon. Még sose voltam ilyen profi fotózáson
- Ne aggódj a képek miatt. Csak lazulj el és érezd jól magad velem – tanácsolta
- Úgy látom valaki nagyon profi – mosolyodtam el
Fél óra kocsikázás után leparkoltunk egy teljesen átlagos épület előtt. Rob kisegített a kocsiból, majd kézen fogva besétáltunk. Az előtérben egy kis asztal mögött ült a titkárnő, aki azonnal felpattant, amikor meglátott minket, majd bevezetett egy szobába. A földön egy nagy fehér lepel volt, a falon pedig egy Magyarország és egy Anglia térkép. Egyszer csak a semmiből előkerült Annie és barátságos mosollyal elindult felénk.
-Nagy szeretettel üdvözöllek titeket és köszönöm, hogy elvállaltátok ezt a sorozatot. Remélem nem gond, ha tegeződünk
- Nem, dehogy. Nekünk megtiszteltetés, hogy veled dolgozhatunk – felelte Rob, majd mindketten bemutatkoztunk
- Már nagyjából kitaláltam, hogy milyenek legyenek a képek, de természetesen beleszólhattok. Zita, te egy kis pántos ruhát viselnél, te pedig egy egyszerű fekete pólót és egy farmert. – kezdett bele Annie – Elég egyszerű képeket szeretnék készíteni, amik mégis kifejezik azt az ellentétet, ami szerintem megvan köztetek
- Ezt hogy érted? – kérdeztem értetlenül
- Természetesen lehet, hogy rosszul látom, de úgy érzem, hogy te egy vidám és nyitott lány vagy, míg Rob jóval visszahúzódóbb és komolyabb. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy sokat változott, jóval boldogabb és közvetlenebb lett – tette hozzá mosolyogva
- Ez igaz – helyeselt az Rob és megszorította a kezem
- Rendben, akkor adok egy kis időt, hogy ráhangolódjatok és átöltözzetek. Beteszek valami zenét és szóljatok, ha készen álltok
Gyorsan belebújtunk a ruhákba, majd visszamentünk a műterembe.
-Kezdhetjük?
- Igen. Mit csináljunk?
- Oké, először is Zita, te ülj le ide és húzd fel a lábad, te pedig feküdj le mellé és tedd a fejed a lábaimhoz – adta az instrukciókat – Kicsit gyere feljebb… így jó. Zita, tedd magad mellé a kezedet…Rob te kulcsold össze a kezedet kinyújtva…Remek. Csinálok pár próba képet– mondta és kattogtatni kezdett
- Jó lesz, jó lesz, csak kicsit legyél görnyedtebb… ne, ennyire ne… így. Az arcotokkal úgy játszotok, ahogy szeretnétek, a legjellemzőbb vonásaitokat vegyétek fel.
Nem igen tudtam, hogy mit kezdjek magammal, úgyhogy jobb híján zavaromban nevetni kezdtem. Annie kb. 1 órán keresztül dolgozott, majd úgy ítélte meg, hogy elég kép készült rólunk.
-Oké, készen is vagyunk. Amíg átöltöztök dolgozok egy kicsit a képeken, hogy a nyers változatot meg tudjátok rögtön nézni
Izgatottan kapkodtuk magunkra a ruháinkat, majd visszamentünk a stúdióba.
-Jajj, de gyorsak voltatok. Nem vagyok még kész – nevetett Annie
- Oké, úgyis telefonálnom kell egyet – mondta Rob, azzal elvonult
Nem értettem, hogy miért ment el telefonálni, de nem foglalkoztam vele, inkább beálltam Annie mögé és nézegetni kezdtem a képeket. Rob 5 perc után vigyorogva jött vissza.
-Kivel beszéltél? – kíváncsiskodtam rögtön
- Ja ez? Nem fontos
- Oké… - mondtam durcásan és elfordultam
- Nem sokára megtudod – súgta a fülembe
- Na, kész vagyok – szólalt meg hirtelen Annie és felénk fordította a laptopját- Nekem ez a 3 tetszik legjobban – pörgette végig az említett képeket
- Hú, ez nagyon tetszik. Gyönyörű a mosolyod rajta – fordult hozzám Rob
- Tényleg nagyon jó lett a kép, csak olyan… olyan morci vagy rajta, nem?
- Elég komoly arcot vág, de ez volt a cél – mondta Annie
- És ezek meg fognak jelenni valahol? – kérdeztem
- Igen, de még nem tudjuk, hogy hol, mert sorban állnak a magazinok értetek
- Remek – dörmögte Rob
- Ne haragudjatok, de elég sok dolgom van még. Remélem, hogy ti is jól éreztétek magatokat – kezdett hirtelen búcsúzkodni Annie
- Ohh, oké…hát mi is nagyon élveztük és remélem még találkozunk – felelte hirtelen Rob, majd kioldalaztunk
- Jó gyorsan kidobott minket- állapítottam meg a kocsiban
- Tényleg kicsit fura volt. Viszont nekem elképesztően tetszenek a képek. Neked?
- Tényleg jók lettek, de… nem tudom. Kicsit többet vártam. Szépek meg minden, de semmi extra. Én nem ilyennek látom magunkat vagy nem tudom… - motyogtam
- Milyennek látsz minket?
- Nem hiszem, hogy ennyire különbözőek lennénk. Szerintem én teljesen másnak látlak, mint az emberek 99%-a. Csak remélem, hogy annyira ismerlek, mint a családod és az ő szemükben egy vicces, tehetséges és elképesztően szeretnivaló ember vagy… Most miért álltál meg? – kérdeztem értetlenül
- Látod pont ezért szeretnélek elvenni. Mert tudod, hogy milyen vagyok, mégis szeretsz és elfogadsz így – mondta Rob mélyen a szemembe nézve
Szavakkal csak elrontani tudtam volna a pillanatot, úgyhogy boldogan rámosolyogtam és megcsókoltam. A telefonja pedig megint közbeszólt…
-Szia! Mi újság? … Londonban, mert?... Őőőő… rendben, olyan 3-4 óra múlva lehet…De, de előtte még van egy kis dolgom…Nem, itt van velem valaki…Nem ismered…Igen, ő…Nem hiszem, hogy ez jó ötlet…Tudom, de akkor se akarom…Jah, egyszer talán… Jó, akkor ott…Szia! – köszönt el Rob és még már olyan erősen szorította a kormányt, hogy elfehéredtek az ujjai
- Ki volt az?
- Senki fontos – préselte ki a szavait
- Kivel találkozol, akivel nekem nem kéne? – kérdeztem kicsit ingerültebben, mert kezdet felmenni bennem a pumpa. Mit vagy kit rejteget előlem?
- Ne kapd fel a vizet. Semmi olyanról nincs szó, amire gondolsz
- Valóban? És szerinted mire gondolok?
- Nyilván arra, hogy egy lánnyal találkozok
- Nem feltétlenül. De az se jobb, hogy egy barátoddal, aki előtt nem akarsz felvállalni – csattantam fel
- Ne beszélj hülyeségeket, tudod, hogy nem erről van szó
- Nem, egyáltalán nem tudom
- Akkor én mondom, hogy nem erről – felelte és ezzel lezártnak tekintette a beszélgetésünket. Tüntetőleg csak előre bámult, a világért se mukkant volna meg
- Szerinted ezzel vége a beszélgetésnek? Nem kaptam választ
- Mert nem is volt igazi kérdésed, csak gyanúsítgatsz – vágott vissza Rob tőle szokatlan stílusban - Még, hogy nem volt kérdés? Szerinted a „Ki volt az” –t minek szántam?
Erre már nem reagált semmit, csak megrántotta a vállát és leparkolt a ház előtt.
-Rob, várj! Mi ez az egész? Beszéljük meg! – váltottam higgadtabb hangnemre
- Ne haragudj rám, ez az én hülyeségem. Egy gyerekkori barátommal, Marcus-szal találkozom, és tényleg nem szeretném, ha velem jönnél – mondta leszegett fejjel
- De miért? – kérdeztem letörten. Nem számítottam ilyen válaszra
- Nem miattad.
- Valami közöm mégiscsak van hozzá…
- Arról van szó, hogy… szóval bemutattam neki azt az egy szem komolyabb barátnőmet, aki volt és a találkozásuk után 1 héttel szakított velem. Okot nem mondott, de nem sokkal később láttam őket együtt. Aztán olyan is volt, hogy egy bárban voltunk, ahol megtetszett egy csaj, amit el is mondtam Marcus-nak, aki erre odament, hogy odahívja hozzánk, de nála ragadt és utána együtt mentek haza. Mindig minden lány őt választja – fejezte be szomorúan
- 2 kérdés. Te tényleg azért nem akarsz bemutatni neki, mert félsz, hogy elcsábít? Másodszor pedig, hogy nevezhetsz egy olyan embert a barátodnak, aki elvette a barátnődet?
- A barátság általában fontosabb nekem, mint egy barátnő. És igen, ettől félek. Tudom, hülyeség – motyogta Rob
- Persze, hogy az. Ebből a 6 milliárd sok millió emberből, aki a Földön él, egyet se tudnál mutatni, aki képes lenne elvenni tőled – mondtam a szemébe nézve
- Egyet se? – kérdezte egy kis mosollyal a arcán
- Nem ám – ráztam meg a fejem, majd lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam
- Ez most elég idétlenül jön ki, de visszajössz velem Londonba?
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen. Be kell bizonyítanom magamnak, hogy nem vagyok akkora balfék, mint gondolom.
- Inkább önbizalom hiányos vagy, mint balfék – mondtam elmélázva
- Nálam ez a kettő együtt jár. Még mindig úgy érzem magam, mint az a béna angol kissrác, aki éjjel nappal a gitárját nyúzta és a szobájában ült
- Hány „Világ legszexisebb pasija” díj kell még neked, hogy ezt elfelejtsd valamennyire?
- Azoknak nem hiszek, mivel azok Edward-nak szólnak. Nem is érdekelnek. Amíg te szeretsz olyannak,amilyen vagyok, addig minden tutis – mondta mosolyogva
- Akkor most minden tutis – ismételtem utána
- Szeretlek leendő Mrs. Pattinson!
- Én is téged Mr. Pattinson!

Annie Leibovitz épp nem ért rá, ezért egyik legjobb barátnőm, Aliz készített nektek egy képecskét. Remélem tetszik! :)