Ajándékok

Optimista vagyok és van egy olyan érzésem, hogy még ma elérjük a 11.500-at ami totálisan fantasztikusan nagyszerű érzés nekem:D Szóval, mint láthatjátok új külsőt kapott az oldal, aminek egyetlen oka, hogy unatkoztam. Szeretném, ha erre is visszajeleznétek valamit /ocsmány, töröld le/imádom, maradjon, bár az is jó, ha nem vagytok ennyire szélsőségesek! :D Lényeg a lényeg, hogy továbbra is várom a megjegyzéseket meg minden egyebet:)

46. rész

- Te tudod már, hogy mit adsz a szüleidnek karácsonyra? – kérdezte este Rob az ágyban
- Még nem mindenkinek találtam megfelelő ajándékot, de az biztos, hogy anyának mindenféle angol teát veszek, mert odavan érte. Apának valami Beatles-es dolgot, ő ragasztotta rám ezt a mániát. Viszont tesóm nehéz dió… előbb találtam Lizzy-nek ajándékot – nevettem a sötét szobába
- Te adsz valamit az én testvéremnek? – kérdezte Rob csodálkozva
- Őő… igen, de csak egy apróságot. Nagyon kedves volt velem a kórházban is
- Mit kap tőled? – kíváncsiskodott
- Egy magyar számra csörög a telefonom, amit hallott a kórházban és nagyon tetszett neki. Már meg is rendeltem a cd-t
- Hú, ezt imádni fogja! Találj ki nekem is valami jót , mert nem akarom, hogy megint valami rám tukmált marhaságot kapjon…
- Hát lehet, hogy ez nem jó ötlet, de a kórházban azért ivott annyi igazi kávét, mert elromlott a főzője. Esetleg vehetnél azt neki
- Észre se vettem, hogy sokat kávézott – tűnődött hangosan
- Nem hát, mert vagy eszméletlen voltál, vagy aludtál, vagy én foglaltalak le – mondtam mosolyogva és nyomtam egy puszit a szájára
- Mondasz valamit… és a többiek?
- Hát anyukádnak én egy magyar szakácskönyvet adok, de apukádról gyakorlatilag annyit tudok, hogy Richard-nak hívják
- Elég csendes és visszahúzódó fickó, ebben ráütöttem. Egyébként ő is nagy zenerajongó és imád utazni
- Támadt egy ötletem. Mi lenne, ha befizetnénk a szüleidet egy utazásra?
- Hát… nekem tetszik az ötlet, de ők nem szeretik, ha sokat költök rájuk – rázta meg a fejét
- De ezt ketten adnánk nekik. Van olyan ország, ahova szívesen elmennének?
- Hát nem is tudom… mi lenne, ha… nem, semmi. Még korai lenne…
- Micsoda?
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Magyarországra mindannyian és akkor a szüleink tudnának találkozni – mondta Rob és felkapcsolta a kislámpát, hogy láthassa a reakciómat
- Ohh… Nem is tudom. Jó ötlet meg minden, de lehet, hogy korai egy kicsit, nem?
- Talán, de nem lenne gáz, hidd el. Budapesten laknának és csak egy napra leutaznánk hozzátok. Ott bemutatnánk őket egymásnak és kész – vázolta Rob izgatottan
- Jó, legyen. Holnap el is kezdhetnénk szervezni – ajánlottam mosolyogva
- Ahogy akarod – felelte, majd mögém fészkelte magát és a karján fekve aludtam el
Reggel fantasztikus illatokra ébredtem, amit nem tudtam hova tenni. Kicsoszogtam a konyhába és nem hittem a szememnek, ugyanis Rob állt a tűzhely mellett, és látszólag magában beszélt, az asztal pedig roskadásig volt gyümölcsökkel és mindenféle földi jóval.
-Mennyi sót tegyek bele?...Uhh…ez lehet, hogy sok lett…Ki tudom szedni valahogy?...Na mindegy… Oké, oké keverem… Az normális, hogy barna az alja?...Hoppá…Kaparom én, de ez egyre rosszabb… Nem, már tök szilárd…Tényleg? Kész is?...Oké, akkor elzárom…Köszi szépen a telefonos segítséget…Őt kérdezd majd inkább…Jó,jó…Szia! – köszönt el Rob
Vigyorogva álltam az ajtófélfának dőlve és néztem, ahogy megpróbálja kiügyeskedni a rántottát egy nagy tányérra, mindezt akkora összpontosítással, hogy észre se vett engem.
-Jó reggelt szerelmem! – köszöntöttem boldogan és átkaroltam a derekát
- Felébredt a ház asszonya - viccelődött Rob és megkaptam az áhított reggeli csókomat
- Ha tudom, hogy ilyen reggeli vár, akkor már hamarabb felkelek…
- Azt kétlem. Úgy aludtál, mint egy bealtatózott mormota. Itt szerencsétlenkedtem a serpenyővel, leejtettem meg ilyenek, de nem ébredtél fel – gúnyolódott viccesen
- Telefonos segítséggel főztél? – vágtam vissza nevetve
- Hé, értékeld a próbálkozásom! – durcáskodott, de hamar kiengeszteltem
- Ne haragudj drágám, csak még szokatlan jelenség vagy a konyhában. De imádlak, amiért próbálkozol, és ezt be is bizonyítom – mondtam határozottan és nyúltam is egy villáért, hogy megkóstoljam a rántottát. (amire csak a pulton heverő tömérdek tojáshéjból következtettem)
- Várj! Gyere, ülj le. Majd én szedek neked – húztak ki előttem a széket
Belekapart egy nagyobb adagot a tányéromra, majd töltött kávét és teát is nekem.
-Jó étvágyat!
- Neked is! – feleltem és megkóstoltam a rántottát
-Na, milyen? Ashely irányított és náluk már késő van, úgyhogy lehet, hogy hülyeségeket mondott – mentegetőzött előre is
- Ha nem láttam volna, hogy ezt te csinálod, akkor nem hiszem el – mondtam nevetve
- Csak azt ne mondd, hogy ehető – hitetlenkedett Rob és beletömött egy nagy adagot a szájába – Én mondtam Lizzy-nek, hogy szuper képességeim lettek. Most derült ki, hogy mi. Tudok főzni – mondta átszellemültem vigyorogva
- Ez egyértelmű – támogattam a hülyeségében
Vidáman falatozgattunk, közel egy órán keresztül, majd leültünk a kanapéra és beizzítottuk a laptopokat, hogy elintézzük Rob szüleinek az utazását.
-Keress nekik valami jó hotelt, addig én felhívom a munkahelyüket és elkérem őket
- Hány csillagos szállodát nézzek?
- 5 – közölte magától értetődően Rob, majd meglepett arcomat látva elnevette magát
- Nem azt mondtad, hogy nem szeretik, ha sokat költesz rájuk?
- De, de van amiből nem engedek. Legyen benne mindenféle kényeztetős dolog. Mit tudom én, masszás, meg olyan fürdős izék
Öröm volt a kritériumoknak megfelelő szállodák honlapjait nézni, fantasztikus szállásokat találtam, természetesen horribilis összegért. Végül egy Dunára néző luxus szállodába szerettem bele, ami Robert-et is elvarázsolta.
-Kivegyük nekik a nászutas lakosztályt? – gondolkodtam hangosan
- Szerintem nem kell, azt már tényleg nagyon soknak éreznék , de aranyos, hogy eszedbe jutott – simogatta meg az arcom
Amíg én a hotel képeit nézegettem, Rob megbeszélte az illetékesekkel, hogy január végén elengedik Clare-t és Richard-ot 1 hétre, úgyhogy le is foglaltam egy Dunára néző szobát nekik, majd indultam a pénztárcámért, hogy átutaljam az árát.
-Hova mész? – állított meg Rob
- A bankkártyámért

- Nem-nem. Én fizetem – mondta határozottam
- Rendben, de akkor a repülő jegyet veszem én
- Direkt csinálod ezt velem? – húzta fel a szemöldökét
- Kettőnktől kapják, úgyhogy felezünk – feleltem makacsul és kivettem, a tárcám a táskámból
- Lehetetlen lány vagy – csóválta meg a fejét
- Ez lesz az indián nevem – vigyorogtam rá és átutaltam a pénzt
A délután folyamán aztán céltudatosan belevetettük magunkat az oxfordi bevásárlóközpontokba, erősen álcázva magunkat. Rob megvett egy olyan kávéfőzőt, amit az olasz kávézók is megirigyelhetnek és miután ezt kevésnek ítélte, vett még egy nagy fülhallgatót is nővérének.
-Victoria most újítja fel a lakását, úgyhogy szerintem megkérdezem majd, hogy mire van szüksége, aztán veszek neki egy kanapét vagy ilyesmi – rántotta meg a vállát
- A pénz olyan személytelen, de te tudod…
- Tudom, hogy az, de utálok vásárolni és nem is tudok…
- Oké, értettem. Én majdnem kész vagyok, de még el kéne intéznem valamit. Mi lenne, ha fél óra múlva találkoznánk a kocsinál? – kérdeztem óvatosan
- Jó, persze. Addig nézelődök én is – felelte Rob váll rándítva, nem kis meglepetést okozva ezzel
- Szuper, akkor nem sokára – köszöntem el és búcsúzás képp megcsókoltam

ROB SZEMSZÖGE
Alig ismertem magamra, hogy nekem ekkora mázlim lehet. Nem tudom milyen indokkal tűntem volna el fél órára, ha ő nem dobja be a dolgot.
-Szia Ash, én vagyok! Egyedül vagyok, mindjárt odaérek a boltba. Te milyenre gondoltál? – kérdeztem hű segítőtársamat
- Mindenképpen ezüstre, vagy max valami fehéraranyra. Semmi csicsa, esetleg néhány kövecske. Szólj ha odaértél és írd le azokat, amelyek tetszenek neked…Most mi van? Miért lihegsz?
- Követ pár fotós és nem akarom, hogy lekapjanak az ékszerüzletbe menet – magyaráztam bosszúsan futás közben
- Ez a showbiznisz – bölcselkedett a fogadott hugicám
- Nem vagyok most vevő erre – morgolódtam hátrafelé tekintgetve
- Jól van bocs. Menj be valami más boltba. Hátha addig lelépnek
- Ez jó ötlet. Itt van egy szappan bolt vagy mi ez – néztem szét miután berontottam a menedéket nyújtó üzletbe
- Gratulálok Rob – nevetett Ash
- Mi a francért csinálnak egy egész boltot szappanoknak? – értetlenkedtem
- Jó estét! Segíthetek valamiben? – lépett hozzám egy idősödő nénike
- Ash leraklak, majd hívlak –hadartam zavartan, majd a nénihez fordultam – Elnézést, őőő… igazából… az anyukámnak keresnék ajándékot – füllentettem
- Rendben, és mire gondolt? Egy nyugtató szappan csomag, esetleg szauna készlet? – ajánlgatta portékáját
- Hát mondjuk olyan szappanosra
- Itt van egy a levendulás csomag, 2 féle szappannal, fürdősóval, masszázsolajjal és testápolóval

Soha nem értettem az ilyen női dolgokhoz, nekem bőven elég volt egy sima szappan, de otthon a nőuralom miatt a fürdőszoba tele volt mindenféle cuccal. Most se tudtam, hogy melyik dolog mire jó, de az időhiány miatt megvettem a rám tukmált dolgot. Eladók-én:1-0
A boltból kinézve tisztának láttam a terepet, úgyhogy futólépésben indultam el az ékszerbolt felé, ahová szerencsésen meg is érkeztem.
-Na, itt vagyok a boltban – daráltam köszönés nélkül a telefonba
- Remek. Kérd ki az ezüst gyűrűs tálcát
Elmondtam az eladónak, hogy milyen gyűrűre gondoltam/tunk/, aki erre elém tolt 4 tálcát.
-Remek…Ennyi gyűrű a világon nincs… - motyogtam magamban
- Van olyan, ami tetszik?
- Várj, még csak az első sornál tartok… Ezek gyönyörűek – mondtam magamat is meglepve, amivel halk kuncogást váltottam ki Ash-ből
- Lehet, hogy rám nincs is szükséged. Ha kiválasztottál egyet, fényképezd le és küld el, rendben?
- Oké, ez jó ötlet. Akkor majd küldöm a képet. Szia! – köszöntem el és sietve a zsebembe süllyesztettem a mobilom
Belemerülve nézegettem a gyűrűket, amikor hívott Zita, hogy hol vagyok már… Elmakogtam egy „ruhát próbálok, mindjárt ott vagyok”-ot, majd ráböktem arra az ékszerre, amit a leginkább el tudtam képzelni rajta. Beletetettem egy fekete díszdobozba, majd a kabátom belső zsebébe rejtettem és rohantam is a kocsihoz.
-Bocsi, bocsi, bocsi – mentegetőztem, miután becsaptam magam mögött a kocsi ajtót
- Semmi baj… de te tényleg ruhát próbáltál? – kérdezte elfojtott nevetéssel
- Öhmm.. igen, mert?
- Mondjuk mert utálsz vásárolni, pláne ruhát
- Hát ez így van, de gondoltam veszek valami normális nadrágot meg pár pulcsit, hogy ne legyen gáz megjelenned velem – vágtam ki magam.
Aztán ahogy belegondoltam, tényleg rám fért volna pár igényesebb ruhadarab…
-Jajj, de édes vagy! Bár tudod, hogy én így is imádlak – simogatta meg a lábamat
- Én is nagyon szeretlek – feleltem és megint átjárt az az isteni bizsergés, amit minden ilyen alkalommal éreztem
Ilyenkor mindig kedvem lett volna rávetni magam és úgy csókolni, mintha fel akarnám falni, de ez lehet, hogy nem lett volna a legszerencsésebb húzás miközben vezet…
-Na és te hol jártál? – kérdeztem elterelve a figyelmem a fejemben megforduló dolgokról
- Őőőő… semmi extra, csak… csak vettem pár dolgot a barátnőimnek – füllentette
Annyi ideje már ismerem, hogy tudjam, mikor nem mond igazat. Mindig össze-vissza nézett a szemével, amikor füllentett, mint most, de nem forszíroztam a dolgot, elvégre én se ruhát próbáltam… Ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem Ashley-t. Gyorsan felhívtam és a lehető legsemlegesebb módon elmagyaráztam, hogy megvettem a gyűrűt, de éppen nem beszélhetek. Elsőre meg is értette, elvégre az én húgom…

"A" gyűrű:)