Második kezdet

Feltettem a következő részt, bár a 38-asból annyi van csak meg, amennyit kitettem oldalra:D de mivel átléptük a bűvös 4000-et elérzékenyültem:D komipuszi:) Ja és az újaknak külön köszi mindent-Datolya#Kucii, Vivi, EdenCoven!!

37. rész

-Ne haragudj rám, amiért elrángattalak, de hidd el, hogy jobban jártál
- Tudom és köszi. Nem tudom, hogy mi volt velem. Simán hazamentem volna vele, pedig egyáltalán nem vagyok az a típus – rázta a fejét Ash, mikor már hazaértünk
- Tudom. Ezért is féltem, hogy megbánt – mondtam és átöleltem
- Na, menjünk aludni, mert holnap suli van. Vagyis ma – nevette el magát, majd egy gyors zuhany után lefeküdtünk aludni
Volt egy olyan érzésem, hogy Ashley mindenki másnál jobban élvezi az egyetemet és az előadásokat, pláne, ha utána Zac várt rá az ajtóban. El kezdtek ugyanis „randizni”, amivel nyilván a bulvár címlapján kötöttek ki.
-Látom Ashley és Zac jól haladnak – jegyezte meg egyik este Rob a telefonba
- Hát igen, most is együtt kószálnak valahol. Örülök neki, hogy boldog, de féltem ettől a sráctól
- Nem csodálom. De ha meg meri bántani, akkor biztos, hogy megütöm – mondta mérgesen
- Figyelmeztettem, hogy ne dőljön be neki, de ki tudja…
- Már miattad is nekimentem volna, de ha őt is megbántja, akkor betelik a pohár
- Nyugodj meg, majd kiderül. Mikor érkezik a géped?
- Holnap után reggel 9-kor. Taxival hazamegyek majd. Neked úgyis suli van, nem?
- De, ráadásul írok egy zh-t is, de sietek.
- Rendben. Nagyon hiányzol szerelmem! – mondta halk, érzelemtől fűtött hangon
- Te is nekem
- Gondolkodtál… rajtunk? – kérdezte óvatosan Rob
- Igen, de nem telefonon szeretném megbeszélni. Most mennem kell, mert hazajött Ashley és ahogy elnézem sok mesélnivalója van
- Rendben, akkor még beszélünk mielőtt megyek. Szeretlek!
- Én is szeretlek – mondtam ki végül, majd elköszöntem Tőle és letettem
- A vigyorgásodból ítélve jól sikerült az este – fordultam a konyha felé, ahol Ashley éppen egy üveg bort próbált kibontani
- Az nem kifejezés! Képzeld, főzött vacsorát és egész este romantikáztunk, plusz megbeszéltük, hogy mielőtt visszamegyek Amerikába, bulizunk még együtt egy utolsót
- Áhh… értem. Szóval búcsúajándéknak téged akar – jegyeztem meg cinikusan
- Nem, dehogy is. Nem erről van szó. Csak azt mondta, hogy szeretné emlékezetessé tenni az utolsó itt töltött napomat
- Én is ezt mondom… Jól van, te tudod, de vigyázz magadra. Ezek szerint addig maradsz, amíg Rob ide nem ér?
- Nem, ő még egy hét múlva jön csak. De nekem csomó interjúm és fotózásom torlódott fel ez alatt az egy hetes pihenő alatt
- Holnap után jön Rob haza, mert elintézte, hogy ne kelljen a vágások meg ilyenek alatt is ott dekkolnia – világosítottam fel Ashley-t
- Tényleg? Jujj de jó! Akkor szerintem fogok is találkozni vele, mert nekem este megy a gépem, ő meg gondolom reggel jön – lelkendezett
- Igen, 9-kor ér be a gépe és egyenesen ide jön. Nekem suliba kell mennem, de te itthon maradsz, nem?
- Persze! Főzök majd valamit és… és tök jó lesz! – csacsogta és szerintem gondolatban a bevásárló listát kezdte írni
-Oké. Mivel zh-t is írok, nem maradok majd sokáig a buliban. Nem lenne jó, ha kialvatlanul és másnaposan esnék be a terembe – mondtam nevetve
- Megértelek, és köszi, hogy eljössz
- Még szép, hogy elmegyek! Nem minden nap vagy nálam utoljára. Annyira köszi mindent, rengeteget segítettél. Olyan vagy, mintha a nővérem lennél- hálálkodtam elérzékenyülve
- Örömmel tettem. Nem szeretem szomorúnak látni azokat, akiket szeretek – adta meg az egyszerű választ

A buli napján Ash újfent annyira be volt sózva, hogy nem is jött el velem suliba, mondván, hogy rengeteg dolga van.
-Ugye nem vásárolni akarsz megint? – dorgáltam bevetve
- Nem… - rázta meg a fejét
- Akkor jó! Indulok, sietek haza – köszöntem el, majd nyomtam egy puszit az arcára
Aznap Zac vagy 5-ször kérdezte meg, hogy ugye megyünk a buliba.
-Fél óra alatt mit sem változott a helyzet. Viszont szeretném, ha tudnál valamit – mondtam és fenyegetőre vettem a figurát
- Most jön a hegyi beszéd, mi?
- Nincs semmilyen hegyi beszéd, de ha át mered verni Ashley-t, akkor először én ugrok neked, utána pedig Rob. Egyikünkkel se járnál jól. Csak ennyit akartam, remélem megértettük egymást – tértem vissza az angyali énemhez
- Hát hogyne, de én is mondanék valamit. Nagyon nem szeretném, ha telebeszélnéd a fejét mindenféle hülyeséggel rólam
- Az már megvolt, de nem hatott – mondtam fanyarul
- Jól van. Akkor este találkozunk. Szia!
Haza felé Robert-en és a másnapi érkezésén agyaltam. Letisztáztam magamban, hogy ez csak egyszeri botlása volt és valamennyire talán meg is értettem, hogy miért nem mondta el. Tudtam, hogy meg akarok neki bocsájtani, de ki tudja, hogy szemtől szembe hogy fog menni a dolog.
Amikor beléptem a lakásba fantasztikus illat fogadott, ami egyrészt pizza, másrészt pedig valamilyen virágillat volt. Minden csillogott-villogott, Ashley pedig éppen a sütőből húzott elő egy pizzát.
-Nem mondod, hogy kitakarítottál? – kérdeztem boldogan, mert már ráfért a lakásra….
- De-de! Sőt, be is vásároltam, vettem virágot és sütöttem pizzát is – sorolta hatalmas mosollyal
- Jajj, tényleg nem kellett volna
- Ez a minimum, amiért itt csövezek nálad már egy hete. Éhes vagy?
- Igen, nagyon. Elszaladok kezet mosni és ehetünk
Gyorsan eltüntettük a pizzát, majd neki kezdtünk a készülődének. Ash mintha lenyugodott volna, mert fele annyira se izgult a buli miatt, mint legutóbb. Felvette a múltkori bulira vett első felsőjét és egy cicanadrágot, majd egy natúr smink után késznek ítélte meg magát.
-Miért dudorodik annyira a kisasszony táskája? – kérdeztem felvont szemöldökkel mielőtt elindultunk
- Mi? Ja, ez? Semmi csak beletettem egy pulcsit – füllentette
- Valóban? Akkor miért veszel kabátot?
- Na jó, elhoztam a kombinémet – vallotta be
- Úgy tűnhet, hogy egy prűd anyát játszok, de csak téged féltelek – mondtam nevetve
- Tudom és imádlak érte, de tudom mit csinálok
- Hát jó, akkor menjünk. Zac már biztos vár téged
Ash már a név hallatán is ugrott egyet örömében, úgyhogy vidáman indultunk neki az éjszakának. A társaság és a forgatókönyv is azonos volt a bulin, azzal a kivétellel, hogy Zac-ék már nem csak beszélgettek az eldugott sarokban…
11 körül indultak el a buliba én viszont akkor mentem haza. Gyorsan elköszöntem Ashley-től egy „Légy jó és érezd jól magad” után, elindultam az ellenkező irányba. Gyorsan letusoltam és lefeküdtem aludni. Izgultam a másnap miatt, aminek elsősorban nyilván Rob volt az oka. A zh eltörpült mellette…
Reggel vettem észre, hogy Ash ott fekszik mellettem, éjszaka nem ébredtem fel, hogy hazajött volna. Gyorsan összekaptam magam, megittam fél liter kávét és átolvastam a jegyzeteimet. Már mindenki a teremben ült és lázasan lapozgatta a füzetét, úgyhogy én is csatlakoztam. Komoly összpontosítást igényelt tőlem a teszt kitöltése, de végül is egészen jól megírtam. Megkönnyebbülten léptem ki a folyosóra és elugrottam egy újabb kávéért, hogy a maradék egy előadáson is használható legyek. Éppen sorban álltam, amikor arra sétált Zac, de amint meglátott visszafordult.
-Hééé! Már meg se ismered a védenCelebed? – viccelődtem vele, miután utolértem
- Ja, bocs. Csak…csak másnapos vagyok – vágta ki magát, de láttam, hogy nem mond igazat
- Oké, és mi az igazság? – szegeztem neki a kérdést
- Semmi azon kívül, hogy szétrobban a fejem, a szemeim pedig résnyire szűkültek
- Ashley van a dologban?
- Mi? Nem
- Mit csináltál vele? – kérdeztem hisztérikusan
- Semmi olyat, amit ő nem akart. Csak úgy tűnik ő többnek hitte ezt az egészet, mint én – mondta vállvonogatva
- Te szemétláda! Megmondtam, hogy ne merd átverni – kiabáltam és csapkodni kezdtem a táskámmal
- Hé, hagyjál már békén! Honnan kellett volna tudnom, hogy rosszul fogja viselni az igazságot?
- Hogy van képed igazságról beszélni? Ha egyéjszakás kalandra vágysz, akkor válasz valami buta fruskát, de ne Ashley-t. Egy utolsó patkány vagy!
- Egyébként meg milyen alapon oktatsz ki engem? Ahogy én tudom a te kis barátod is félrelépett – gúnyolódott Zac
- Ne merd összehasonlítani a két helyzetet te köcsög – kiáltotta egy ismerős hang és a semmiből előkerült Rob, majd rögtön leütötte Zac-et, akit ez annyira meglepett, hogy a földre került
- Rob?! Hogy kerülsz te ide – kiabáltam, de nem halott meg. Már egymást csépelték
Felváltva csattantak a pofonok és ütések, majd a földön kezdtek hemperegni. Én pedig csak sírva toporzékoltam körülöttük segítségért kiabálva. Végül két nagyobb darab srác szedte szét őket nem kis erőfeszítés árán.
-Akár Zita vagy Ashley közelébe mész még egyszer, esküszöm, hogy megöllek – köpte ki a szavakat Rob miközben a véres száját törölgette
Zac még mindig lihegett és a gyomrát fogta, úgyhogy nem igen tudott megszólalni. A pillanatnyi tűzszünetet kihasználva elhúztam a „csatatérről” Robert-et, ami körül már szép kis tömeg gyűlt össze.
-Nagyon fáj? – kérdeztem aggodalmasan az arcát, főleg a felrepedt száját méregetve
- Túlélem, de te jól vagy?
- Csak zaklatott vagyok. De hogy kerülsz ide? –kérdeztem újra
- Amikor hazaértem, Ashley-t zokogva találtam a hálóban. Nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy mi történt. Lefeküdt Zac-kel majd utána meg akarta beszélni vele, hogy hogy lesz tovább, erre az a köcsög közölte, hogy nem lesz sehogy tovább. Bár, amikor legközelebb Oxforban lesz, akkor szívesen látja megint – mesélte undorodva
- Tudtam, hogy nem lett volna szabad összeereszteni Zac-kel – csóváltam bűntudatosan a fejem
- Nem a te hibád. Ha Ash akar valamit, akkor azt el is éri, semmi nem állíthatja meg. Akárcsak engem. Amikor felfogta, hogy mire készülök, belém csimpaszkodott, de annyira dühös voltam, hogy nem is foglalkoztam vele
- Örülök, hogy hazajöttél – mondtam mielőtt felmentünk volna a lakásba
Tétovázott pár pillanatig, majd szorosan magához ölelt. Mélyen magamba szívtam számomra a mindent jelentő illatot és azonnal megnyugodtam egy kicsit. Mindketten éreztük, hogy leromboltuk a közénk ékelődött fal egy részét, de még bőven van mit tenni. Felsétáltunk a lakásba, ahol Ashley-t valamivel jobb állapotban találtuk. A nappaliban ült felhúzott térdekkel és unottan kapcsolgatta a tv-t.
-Szia! Annyira sajnálom – szaladtam oda hozzá rögtön
- Nem, semmi baj. Én voltam a hülye, hogy bedőltem neki – mondta letörten.
Sose láttam még ilyennek. Segíteni akartam, de elég sutának tűnt volna minden próbálkozásom, ezért csak magamhoz öleltem, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét. Rob eközben főzött egy teát és leült mellénk a kanapéra.
- Ne aggódjatok miattam srácok. Nem sokára megyek, nektek úgyis sok mindent meg kell beszélnetek – mondta és egy halvány mosoly után elment csomagolni
Robert-tel teljes némaságban ültünk egymás mellett, majd rám nézett és pár pillanat után az ölembe hajtotta a fejét. Így ültünk minimum egy órát, de a némaságunk többet mondott mindennél. Sokkal meghittebb volt.
Ashley indulása előtt elmentünk még egy étterembe, amolyan búcsú vacsira, majd kivittük a reptérre. Végig fotósok hada kísért minket, akik nyilván kiszúrták, hogy Rob-bal nem fogtuk egymás kezét… Viszont nem foglakoztunk ilyenekkel. Csak egymásra figyeltünk, mintha akkor kezdenénk megismerni egymást. Mindent elölről kezdtünk.