Jön a maciii!

Sziasztok! Itt is van az új rész, amiben folytatódik a buli, remélem még vissza tudom hozni nektek a szilveszter feeling-et :D várom a véleményeket akár a komikhoz, akár chat-ben!
A kövi részről még nem sokat tudok mondani, mert az új évben béna vagyok és már harmadjára kell újraírnom, mert nem sikerült elmentenem :D:D

61. rész

Ashley azonnal ugrott és szökdécselve ajtót nyitott.
-Gondoltuk hozunk utánpótlást! – kurjantotta Tom és Marcus-szal beemeltek egy sörös hordót
-Huhúú, nagyon jónak ígérkezik az este – dörzsölte össze a tenyerét Kellan és egymaga odavitte a többi piához a hordót
Rob boldog mosollyal megölelte barátait, majd én is adtam nekik 2-2 puszit, végül bemutattuk nekik Dorinát. Szegény mintha lenyelte volna a nyelvét zavarában, amikor Tom kezet nyújtott neki. Annyira édesek voltak, hogy Rob-ot is oldalba böktem, hogy nézze őket és próbáljon leolvasni valamit barátja arcáról. Természetesen semmit nem értett, lévén, hogy pasi, úgyhogy csak értetlenül megrázta a fejét és inkább beljebb invitálta őket.
-Mi volt ez az előbb? – húztam a konyhába vigyorogva barátnőmet
- Mi-miről beszélsz? – makogta, de le se vette a szemét Tom-ról, aki már sörrel a kezében beszélgetett Rob-bal
- Hahó, erre vagyok. És pont erről – mutattam mosolyogva az elvarázsolt ábrázatára
- Ühümmm… - „mondta” a cipőjét fixírozva
- Nagyon aranyos srác – adtam meg a kezdő löketet
- Ugye? És olyan kisfiús, de mégis szívdöglesztő. És annyira okosnak néz ki – kezdett el áradozni
- Ahhoz képet, hogy 5 perce ismered, konkrét elképzelésed van a képességeiről – nevettem el magam, majd átöleltem és bíztatóan rámosolyogtam
- Hé, minket se hagyjatok ki az ölelkezésből – szólt oda Tom és intett, hogy üljünk le hozzájuk
Alig láthatóan fenéken billentettem Dorinát, jelezve, hogy induljon már el és üljön le mellé, én pedig Rob mellé csüccsentem.
-Szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy a mai napon a mi egyetlen és imádott Zitánk lesni fogja minden kívánságom, mivel megnyertem egy fogadást – harsogta Kellan vigyorogva
- Kösz… - mormogtam szemlesütve
- Nincs mit kislány. Na mármost, igazán nagyra értékelném, ha beindítanád a bulit egy kis énekléssel
- Ha én nekiállnék dalolászni, akkor elvenném mindenkinek a kedvét – jegyeztem meg nevetve
- Ezért indítunk 2 kör tequilával! Azután már a hangod se ronthatja el a bulit
- Nem várjuk meg Jackson-t és Bobby-t?
- Ha megjönnek akkor újrajátszás lesz – rántotta mega vállát fülig érő szájjal
Nem rajongtam túlzottan az ötletért, de végtére is szilveszter van és előttük nyugodt szívvel égek, úgyhogy felpattantam és Ashley-vel kitöltöttük a 7 tequilát. Miután mindenki besózta a kezét és megkapta a citrom szeletét, körbeálltunk és egy „Egészség” felkiáltással lehúztuk a mexikó-i csodát… Mi lányok még javában prüszköltünk, amikor a srácok már nyújtották a poharukat a következő adagért, mint amikor az ovisok repetát kérnek a kakaóból…
Nekem is egyre szélesebb és állandóbb lett a vigyor az arcomon, pláne mivel a 2 körből hamar 4 lett és már azon kaptam magam, hogy a nappali közepén éneklek egy sószóróba, de valami irgalmatlanul hamisan. Ennek ellenére mindenki, Rob-bal az élen hangozan éljen-zett és rendszeresen visszatapsoltak.
-Gyere ide, ha ilyen nagy a szád! – nyúltam a szerelmem után, aki készségesen feltápászkodott és hátulról átölelve, kiabálva énekelt a felé tartott „mikrofon”-ba.
Hiába lyukadt ki a dobhártyám, annyira aranyos volt, hogy csak nevetni tudtam rajta, pláne, amikor a többiek is csatlakoztak és egymás kezéből kikapva a sószórót énekeltek. Jackson és Bobby 11 fele érkeztek meg, amikor már mindenki elég spicces volt.
-Hajjajj, nagy lemaradást kell behoznunk – csóválta a fejét Bobby, ahogy végig nézett az alkalmi együttesünkön
- Ez legyen a legnagyobb gond. Na adjatok valamit! – kiáltotta Jackson és tánclépésben a piák felé indult
-Bobbyyyyy, Barátooooom ! – ujjongott Rob amikor felfogta, hogy kik is jöttek
- Hello haver, látom van már dimenzió – veregette hátba kárörvendően
- Kezd…kezd. Gyere bemutatlak az én gyönyörű feleségemneeek – nyújtotta el a végét, hogy épp odaérjen hozzám
- Bobby, Zita. És.. és fordítva… - visszafele már nem ment neki a dolog, amiért jól ki is röhögtük
- Örülök, hogy itt vagy. Mit kérsz inni?
- Hát mi van?
- Gyere! – azzal karon fogtam és az asztal előtt bőszen magyarázni kezdtem, ami nyilván felesleges volt, mivel ő is tud olvasni
- Te mit iszol? – szagolt a poharamba
- Ez egy egészen jó kérdés. Kellaaaaaaaaaaaan! – kiabáltam hátra
- Igen életem? – termett mögöttem
- Mi ez amit iszok? – toltam az orra alá
- Kellan-koktél – felelte kis gondolkodás után
- Azt hiszem azt kihagyom – döntötte el Bobby, majd egy üveg sörrel ment oda a barátaihoz. Nyilván megszólalt benne a túlélő-ösztön…
- Veled se fogadok többet – tolt az asztalhoz Kellan
- Valamit nem jól csinálok? – kérdeztem olyan ártatlanul, amennyire csak a kitörni készülő nevetésem hagyta
- Hát kurvára nem megy a dolog kislány – mondta összehúzott szemöldökkel, amivel egy újabb nevető rohamot idézett elő
- Ne beszélj csúnyán a hölggyel, pláne ne az enyémmel – szólalt meg mély hangon Rob mögöttünk. Szerintem valami hős lovagnak képzelte magát
- Vívjunk meg érte! – ment bele a játékba Kellan
- Elfogadom a kihívást. Tudok egy jó ivós játékot – szólt már inkább az izgatott gyerek- Rob
- Veszíteni akarsz? – kérdezte lesajnálóan
- Majd meglátjuk – húzta ki magát, bár még így is fele akkora volt, mint „ellenfele”
-Asztalhoooz! – bőgte Rob
Kisebb-nagyobb nehézségek árán mindenki eljutott célig, ahova már kikészítette a poharakat.
-Na az a játék lényege, hogy ha a csajok elkiáltják magukat, hogy „Jön a medve”, akkor le kell húznunk a piát, aztán be az asztal alá. Amikor kiröhögték magukat, akkor azt mondják, hogy „Elment a maci, gyertek elő”. Mire feljövünk, már teletöltötték a poharakat, úgyhogy mehet tovább. Elég sokáig lehet játszani és legtöbbször a maci nyer, mert mi már nem bírunk felkeni az asztal alól, ők meg megisszák a piát – magyarázta hadonászva
- Nyomassuk! – csapott az asztalra Marcus

Ashley elsasszézott a hifi-ig, hogy adjon még hangerőt a zenére, mi pedig teletöltöttük az első kezünkbe akadó piával a poharakat. Komolyan vették a játékot, mert mindannyian összpontosítottak, hogy ne mulasszák el a vezényszót.

-Jön a maciiii – visítottuk a csajokkal, mire azonnal lehúzták az italt, aztán ki jobbra, ki balra dőlve a székről bezúgott az asztal alá. Lehet kicsit félreértelmezték a játékot, de így nekünk még jobban tetszett. Úgy gubbasztottak egymás-hegyén hátán az asztal alatt, mint valami menekült csoport. Remegő kézzel újratöltöttük a poharakat, majd jött a következő kurjantás, mire visszamásztak a székre. Így ment még kb. 3 körig, amikor Rob feltartott kézzel kitántorgott az erkélyre, mondván, hogy neki elég volt. Többen így voltak a dologgal, úgyhogy visszahanyatlottak a kanapára én pedig kimentem Rob-hoz.
- Nagyon hősiesen helytálltál – karoltam át a nyakát mosolyogva
- Még szép, hisz miattad csináltam – mondta elfordulva, hogy ne fújja rám a füstöt
- Kicsit mintha ködös lenne a tekinteted édes – böködtem a hasát játékosan
- Hát mit ne mondjak, te is eléggé össze-vissza nézel a szemeddel kincsem – röhögött a szememet szuggerálva
- Imádlak – mondtam az első szót, ami eszembe jutott, aztán a korlátnak nyomtam és megcsókoltam
Azonnal eldobta a cigijét, és vadul simogatni kezdte a hátamat csók közben. Nagy nehezen megálljt parancsoltam magunknak, mivel nem kellett volna az erkélyen elveszteni a fejünket…
-Úgy látom nem csak mi vagyunk ilyen hevesek – bökött a fürdő felé vigyorogva, ahol Dorina és Tom falták egymást
- Istenem de édesek – mondtam elérzékenyülve, mire Rob megpördített és ugyanolyan, ha nem nagyobb hévvel csókolt, mint én őt az előbb
-Visszaszámolás embereeek! – kiáltotta Bobby
Mindenki odatódult a TV elé és kórusba mondtuk a számokat. Olyan izgatottak voltunk, mintha minimum a világvége jönne el éjfél után.
-4…3…2… – utolsót számot már nem tudtam kimondani, mert Rob azon nyomban a számra tapasztotta az ajkait és hátradöntött
-Erre számíthatsz az új évben is – mondta csibészesen miután újra függőleges helyzetbe hozott
- Remélem is! Boldog új évet szerelmem – adtam még egy puszit a szájára, aztán mindenkitől röpködtek a jó kívánságok.
- Na, akkor úgy érzem itt az ideje koccintani – vigyorgott Tom és meg is indult az erkély felé 2 üveg pezsgővel
-Gyere csak velem – húztam arrébb Dorinát- nem akarsz mesélni valamit?
- Mire gondolsz? – nézett rám ártatlanul, de a mosoly ott bujkált a szája sarkában
- Mondjuk arra a kis jelenetre a fürdőben…
-Ohh…. Kicsit elkapott a hév minket – mondta nagy pirulások közepette
- Hééé, ez nem az én barátnőm. Ő nem jönne zavarba ennyitől, kivéve, ha nagyon nagyon nagyon bejön neki a srác
-Mi ez a susmus csajok? Basszus…rengeteget ihattam, mert nem értem, amit mondotok – lépett hozzánk Tom 2 pohár pezsgővel
- Most megmentett a lovagod, de tartozol még egy válasszal –kacsintottam Dorinára
- Ne már! Tényleg nem értem, amit mondotok. Bobby gyere már ide – intett zavartan barátjának, mi meg már a hasunkat fogtuk a nevetéstől
- Na, mi a helyzet?
- Beszéljetek megint..megint úgy – adta ki az utasítást totál zavartan
- Mire gondolsz? Teljesen normálisan beszélünk – mondtuk angolul a lehető legkomolyabb arcunkkal
- Előbb nem így beszéltetek! Ne basszatok már ki velem – vakarta meg a fejét kétségbeesetten
- Mit vettél be haver? Én is kérek – vigyorgott Bobby, akinek leesett, hogy miről beszélhet, de beszállt a játékunkba
- Nem angol volt – bizonygatta továbbra is
- Persze, hogy nem. Magyarul beszéltünk
- Na ez az! Előbb is ilyen volt – hadonászott felénk Tom
- Miről beszélsz? Azt mondták, hogy sok volt neked a tequila. Ez angol volt – mondta Bobby de már a kezével takargatta magát
- Menjetek a francba! – csattant fel Tom és kiment az erkélyre
- Jajj, de cuki, hogy megsértődött. Kimegyek hozzá – bazsalygott Dorina
- Ez hatalmas volt. Taníts már pár szót – ült fel a pultra Bobby
- Oké… Mondjuk azt, hogy sikerekben, szerelemben és barátokban gazdag boldog új évet mindenkinek, rendben?
- Oké, jöhet. Figyelek – húzta össze a szemöldökét
- Akkor ismételd utánam: Dodó
-Dodo
-beleesett egy gyerekkori barátomba – folytattam vigyorogva
- Ezt újra légyszi
-beleesett egy gyerekkori barátomba
-beleesett djerekkori baratomba. Milyen idétlen nyelv ez? Olyan, mint egy gyerekmondóka – hördült fel
- Mindjárt vége, tarts ki. Még ennyi: csak még nem meri bevallani
-csak meg nem merri beváláni – ismételte utánam
- Remek. Na most elölről
Miután még 5-szöri elmondatás után se tudta, ráírtam a kezére, majd figyelmet kértem a többiektől.
-Srácok! Figyeljetek egy kicsit Bobby-ra, mert szeretne mondani nektek valamit magyarul
- Ezt kapjátok ki – állt fel büszkén egy székre- Dodo beleesett egy djerekkori barátomba csak meg nem meri beváláni – mondta a kezére fókuszálva
-Hogy mi?! – kiáltotta Dorina tágra nyílt szemekkel