Hazatérés

Sziasztok! Itt az új rész elég rövidke,de ez is valami. Egy rövidebb szünet követlkezik most, mert nem nagyon érek rá írni. Lesznek új részek, csak jóval ritkábban
puszi az eddigiekért :D

67. rész


-Maguk mit keresnek itt? – dörrent egy mogorva férfi hang
Rob azonnal talpra állított, de megmukkanni se tudtunk, csak zavartan tekintgettünk jobbra-balra.
-Kérdeztem valamit – mondta ugyanolyan stílusban valami biztonsági ember-féle és közelebb jött hozzánk
- Elnézést, mi csak…csak meg szerettük volna nézni a templomot
- Nézni azt lehet, de hangoskodni és az oltárhoz jönni nem! Az a korlát nem dísz ám – mutogatott ingerülten
- Jól van, mondtam, hogy bocsánat. Megyünk is – közölte Rob majd kimentünk a templomból
- Ez milyen bunkó volt!
- Ne foglalkozz vele, a lényeg, hogy összeházasodtunk – mosolygott boldogan – Szívem, tiszta lilák az ajkaid – nevette el magát
- Mi-mindjárt megfagyok – vacogtam hozzábújva, mire szétnyitotta a kabátját én pedig átkaroltam a derekát, hogy átmelegítsük egymást
- Biztos ne menjünk haza?
- Ne-nem. Várjuk meg a ha-havat
- Majd kimegyünk az erkélyre otthon, de most haza megyünk, és azonnal befekszel egy kád forró vízbe
- Igenis - egyeztem bele mosolyogva, majd nyomtam egy puszit a szájára
- Totál megfagytak az ajkaid – állapította meg hümmögve
- Hagyjál – durcáskodtam és kibújtam a kabátja alól
- Na-na-na, nem mész sehova – húzott vissza
- De így nem tudunk menni
- Gondolod? – húzta fel a szemöldökét, majd miután én nem tudtam rendesen hátrafelé menni, oldalazva indultunk el
- Még jó, hogy nem vagyunk röhejesek – nevettem el magam
Nagy nehezen hazaértünk én pedig eszeveszett módon rohantam a fürdőbe, megnyitottam a csapot majd ledobáltam a ruháimat és beültem abba a kevés vízbe, ami már a kádban volt.
-Meg se vársz? – nyitott be csalódottan Rob
- Nem akartam, hogy még egy kellemetlen fagyott-csókban legyen részed – vontam meg a vállam
- Ha beengedsz magad mellé, akkor megbocsájtok
- Mit állsz még ott? – mosolyogtam rá
A ruhaledobálás mindkettőnknek jól ment, úgyhogy fél percen belül már a hátamat locsolgatta és simogatta.
-Egyébként minden csókodat imádtam – suttogta a fülembe
- Te kis hazug - fordultam hátra és csapkodni kezdtem a vízzel
- Inkább… füllentős, úgyhogy ne bánts – emelte fel a kezét, de csak folytattam
Kb. 5 évesnek éreztem magam, ahogy eláztattuk a fürdőszobát és önfeledten vízi csatáztunk, de elmondhatatlanul élveztem. Vizes hajjal másztunk ki a kádból, de csak ekkor jutott eszembe, hogy egy tiszta bugyin kívül nincs semmi cuccom aludni. (Rob legnagyobb örömére)
-Legalább egy pólót kérekszépen – pislogtam rá nagy szemekkel
- Nem-nem – élvezkedett vigyorogva
- Hát jó – mondtam, majd bementem a hálóba, felvettem a bugyimat és úgy mentem vissza a nappaliba
Rob tátott szájjal bámult utánam, a keze pedig megállt a mozdulatban, amin azonnal nevetni kezdtem. Visszavittem a törcsimet, majd tovább húzva az idegeit, fenék riszálva elmentem a konyhába és egy gyümölccsel megpakolt tányérral leültem mellé a kanapéra. Megszólalni még mindig nem tudott, de a laptopját és a száját is becsukta már.
-Kérsz? – nyújtottam felé egy narancs szeletet, de választ nem nagyon kaptam, úgyhogy érzékien beleharaptam és hagytam, hogy néhány csepp lé lecsorogjon az államon
Eddig bírta. Kikapta a kezemből a tányért, majd a hátamra döntött és először végigcsókolta a narancslé ívét, majd az ajkaimat vette célba. Nagyon feltüzelhettem az addigi kis „előadásommal”, mert pillanatok alatt ő is levetkőzött, rólam pedig lehúzta az egyetlen ruhadarabomat…
Hosszú órákon keresztül kényeztettük egymást, már világosodott, mire úgy ahogy beteltünk egymással és elaludtunk. Értelme ugyan nem volt, mivel 8-kor kelnünk kellett a gépem miatt.
Karikás szemekkel, de boldogan pillogtunk egymása reggel, majd összekaptuk magunkat és elindultunk a reptérre. Pontosabban indultunk volna, ha nem lebzselt volna egy halomnyi paparazzi a ház előtt. Rob-nak azonnal lefagyott a mosoly az arcáról és még jobban az arcába húzta a sapkáját. Követtem a kocsihoz és már mentünk is.
-Többen voltak most, mint szoktak, nem?
- De. Tegnap annyira elterelted a figyelmemet, hogy elfelejtettem mondani. Mielőtt egy szál bugyiban kitáncoltál a szobából, olvastam a neten annak a köcsög biztonsági embernek a nyilatkozatát. Ráadásul csinált egy csomó képet. Annyira eltakarja az arcodat a sálad, hogy nem lehet teljesen felismerni. Szóval a legújabb hír az, hogy elvettem egy idegen lányt – fejezte be lemondóan
- Ez most komoly?
- Úgy nézek ki, mint aki viccel? – nézett rám szomorúan
- Nem…de… Ne törődj vele. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz – simogattam meg a kezét
- Tudom, de utálom, hogy elcseszték ezt is
- Semmit se csesztek el. Nyugodj meg. Tökéletes volt – pusziltam meg az arcát
Egy halvány mosolyt ugyan ráerőltetett az arcára, de ugyanolyan mélabúsan nézte az utat, ráadásul síri csöndben volt.
Leparkoltunk a reptér előtt, ahol újabb csapat várt ránk, úgyhogy mielőtt bármit is mondhatott volna Rob, a szájára tettem a kezem.
-Maradj itt. Fél pillanat alatt bent vagyok és téged se szednek szét
- Köszönöm – felelte hálásan, majd magához vont, hogy megcsókoljon
Bőszen takargatva magam mentem be a reptérre, majd a becsekkolás után el is „bújtam” a váróban.
Most szerencsére minden rendben ment, úgyhogy néhány órával később landoltam is Ferihegyen, kint pedig csak apa várt rám, véget nem érő kérdésáradattal, ami persze otthon folytatódott. Éjfél körül keveredtem ágyba, majd miután még Rob-bal is beszélgettem egy kicsit, elnyomott az álom.