Csak, hogy ne bakizzunk...

Sziasztok drágáim! Kicsit kaotikus lett ez a rész, valószínűleg azért, mert nagyon izgulok már az utazásom miatt:D na mindegy, remélem tetszeni fog :)

66. rész

Egy 18 év körüli lányka már bőszen olvasgatta a legújabb Rob-ról megjelent könyvet, a táskájából pedig kikandikált egy Robsessed című dvd.
-Na ez így elég érdekes lesz – mondtam magamban, majd próbáltam a legkisebb feltűnést keltve leülni mellé, ami azért egy 1x1 méteres helyen viszonylag nehéz
- Szia – emelte rám egy pillanatra a tekintetét, majd visszafordult „Rob-hoz”, de megállta a keze a lapozásban
Csigalassúsággal visszanézett rám, pár másodpercig elidőzött az arcomon majd velőtrázóan felsikított. Természetesen mindenki minket nézett, többen fel is álltak a helyükről és a stewardess is odajött.
-Mi a probléma kisasszony?
-Ő…ő… – nyökögte és rám mutatott
- Mi van a hölggyel? – értetlenkedett
- Ne mondja, hogy nem ismerte fel!
- Kérem nyugodjon meg és ne inzultálja az utasokat – mondta a protokoll szöveget, bár látszott rajta, hogy tudja ki vagyok
- Nem inzultálok én senkit, de nem mindennap utazok együtt Robert Pattinson barátnőjével – sipította a mondat végét
- Halkabban légy szíves – szóltam rá végül, de már késő volt
Néhányan odajöttek hozzánk és úgy megbámultak, mint valami állatkerti látványosságot, én pedig egyre lejjebb süllyedtem a székben. Tipikusan olyan rajongó volt ez a lány, aki elől Rob-ék menekülnek. Nagyszájú, illetlen, elvakult és abszolút udvariatlan.
-Kérem, hogy mindenki foglalja el a helyét – szólt a hangosbemondóba a stewardess, amiért igazán hálás voltam neki
- Várjatok! Ha ő itt van, akkor biztos kihozta Rob a reptérre – okoskodott az egyik „bámulóm”
Több se kellett a kb. 10 fős csapatnak, lerontottak a repülőről, félrelökve a felszállókat és futottak a váróterem felé, a kifutópályán át. Életemben nem voltam még ilyen kínos helyzetben, ráadásul már esélytelen volt, hogy időben felszálljunk, amiért sorra kaptam a rosszalló pillantásokat a felnőttektől.
Úgy döntöttem, hogy felhívom Robert-et, hogy mindenképpen lépjen, ha még itt lenne. Addig se törődök a környezetemmel…
-Szia, itt vagy még a reptéren? – kérdeztem idegesen
- Igen, találkoztam az egyik barátommal. Baj van?
- Hát úgy is mondhatjuk. Egy rajongód mellett kell ülnöm, aki felismert, elordította magát, hogy nyilván még itt vagy a és a sok csitri lerontott a gépről és… - nem tudtam folytatni, mert eszeveszett sikítás hallatszott a telefonba
- Basszus. Gyere Jack. Majd hívlak szívem – lihegte a telefonba, majd kinyomta
Elég nyomorultul éreztem magam, de igazából nem tehettem róla. A stewardess türelemre intett mindenkit, közben pedig rendőrökkel próbálták „összeszedetni” a lányokat, mivel vagy velük megyünk, vagy sehogy. Közel 20 perce vártunk már, amikor gondterhelt arccal kilépett a kapitány és beszélni kezdett.
-Tiszelt utasaink! Sajnálattal kell közölnöm, hogy a csúszás miatt már nem kapunk felszállási engedélyt, illetve a hölgyeket nem engedik vissza a gép fedélzetére a közveszélyes magatartásuk miatt. Megkérek mindenkit, hogy hagyja el a repülőgépet, majd az ügyfélszolgálaton érdeklődjön a továbbiakról. Elnézésüket kérjük a kellemetlenségekért és viszont látásra.
Kővé dermedve ültem a székemben pár pillanatig, aztán a mozgolódás és szentségelés térített észhez. Gyorsan összekapkodtam a cuccomat, mert jobbnak láttam az elsők között leszállni, de a stewardess odajött hozzám.
-A lépcső mellett várja önt egy hölgy, kérem menjen vele – csak ennyit mondott
Az még nagyon kéne, hogy rám verjék az egész balhét… Nyugtalanul leszálltam a gépről és keresni kezdtem az említett nőt. Sötétkék kosztümben állt a lépcső mellett és intett, hogy kövessem.
-Miről van szó? – futottam utána
- A repülőtér vezetősége jobbnak látta, ha külön ajtón távozik, hogy elkerüljük a további kellemetlenségeket – tájékoztatott mosolyogva
- Ohh, igazán köszönöm – mondtam megkönnyebbülve
- Nincs mit. Hívtunk is önnek egy taxit, viszont kérem döntse el, hogy melyik géppel kíván utazni, mert át kell írni a jegyét.
- Holnap reggel valamikor
- 10 órakor indul az első gépünk Budapestre. Az megfelel?
- Természetesen
- Nagyszerű, akkor fel is írom.
- És a bőröndjeim?
- Jaj, tényleg. Van rajtuk valami különleges ismertető jel? – kérdezte egy kis gondolkodás után
- Mind a háromnak sárga szalag van a fogantyúján. 2 fekete és egy sötétkék bőrönd.
- Rendben, megkeresem őket és holnapig megőrzöm. Amikor átveszi a jegyét, mondja meg, hogy Noemi Harris-hez tartozik. Odavitetem reggel a pulthoz a csomagokat.
- Nagyon szépen köszönöm
- Nincs mit – mosolygott kedvesen
Meglepett a nő kedvessége, ritkán találkozik manapság ilyennel az ember… Menet közben rácsörögtem Rob-ra, aki a fuldokolni kezdett a nevetéstől miután elmondtam neki a történteket, és már alig várta, hogy otthon részletesebben is elmeséljem.
-Köszönök még egyszer mindent és akkor holnap jövök – búcsúztam el a „megmentőmtől”, majd haza taxiztam.

-Hello, megjöttem. Megint… - motyogtam mosolyogva a lakásba érve
Erre Rob kinézett a hálóból, majd elindult felém, de kb. 2 méterrel előttem megállt, majd letérdelt és hajlongani kezdett.
-Rob ne már – nevettem el magam és összeborzoltam a haját
- Ahh, hozzámértél. Micsoda máslista vagyok! – kapott a szívéhez teátrálisan
- Ennyire nem nagy dolog.
- Viccelsz? Még miattam se töröltek egy járatot sem – meresztgette a szemét, amitől rám jött rám a nevetés
- Hát igen – „menőztem” kacarászva
- Na gyere te hős – tápászkodott fel a földről és a kanapéhoz húzott – És most mesélj
Befészkeltem magam az ölébe, aztán bele kezdtem a mesélésbe, természetesen őt megtéve bűnbaknak…
-Ja, ennek is én vagyok az oka – durcáskodott
- Így is van – helyeseltem mosolyogva
- De miért? Ott sem voltam – fakadt ki
- Tudod miért?
- Na?
- Mert téged nem lehet nem imádni de kis majom – csipkedtem meg olyan „nagymamásan” az arcát
-Jah, így mindjárt más – ragyogott fel az arca, majd megcsókolt – Egyébként pedig hálás vagyok annak a lánynak, mert egy nappal többet lehetsz velem
- Erről jut eszembe. Fel kell hívnom anyáékat – indultam a táskám felé, de még visszahúzott egy plusz csókra
Anyáék puffogtak egy kicsit, de megnyugodtak, amikor mondtam, hol holnap megyek is.
-Mennyire vagy fáradt kicsim? – ölelt át hátulról Rob
- Egyáltalán nem. Mert?
- Mi lenne, ha elmennénk vacsizni, utána pedig addig sétálnánk, amíg meg nem fagyunk – lelkendezetett kisfiúsan
- Oké, de nagyon öltözz fel, mert érzem a levegőben, hogy esni fog a hó és azt minimum meg kell várnunk – fontam körbe a nyakán a kezem
- Imádlak, ugye tudod? – dörgölte az orrát az enyémhez játékosan
- Sejtem – mosolyogtam és nyomtam egy puszit az orrára
Mindketten felvettünk valami melegebb ruhát, aztán elmentünk Rob kedvenc éttermébe.
9 óra körül fejeztük be a vacsorát, majd otthon leraktuk a kocsit és elindultunk gyalog a városba.
-Kérdezhetek valamit? – nézett rám Rob nagy pára-felhőben
- Persze
- Mi a legnagyobb álmod? – tette fel komolyan a kérdést
- Hmm…Egyet nem tudok kiemelni. Van jó pár dolog, amit szeretnék, de ezeket ugyanannyira
- Szerintem ilyen nincs – jelentette ki, amitől kicsit meglepődtem
- Úgy érted nem lehet több dolgot ugyanannyira akarni?
- Így van. Én magamból indulok ki. Imádom a munkámat, a vele járó utazást, de később inkább a magánéletemben szeretnék sikeresebb lenni, mint a munkában
- Ohh – nyögtem ki
- Szóval?
- Hát én most úgy érzem, hogy a munkámban szeretnék sikeres lenni… De csak azért, mert a magánéletem ennél nagyobb rendben nem is lehetne. Nyilván szeretnék családot, de az még messze van. Szerintem – motyogtam el a végét
- Oké – felelte kurtán
- Haragszol – kérdésnek szántam, de kijelentés lett belőle..
- Nem, csak… meglepődtem egy kicsit.
- Hát…
- De ez nem baj. Úgy értem nem vagyunk egyformák – rántotta meg a vállát egy kicsi csalódva
- De azt ugye tudod, hogy veled képzelem el a jövőmet – bújtam hozzá
- Sejtem – idézett engem mosolyogva
- Akkor jó
- Húú, gyere velem – húzott egy templom felé
Rob belökte a nagy faajtót, majd miután látta, hogy nincs bent senki előreengedett.
-Mit keresünk itt – suttogtam megilletődötten
- Játszuk el az esküvőnket – ajánlotta gyermeki lelkesedéssel
- Csak, hogy ne bakizzunk majd élesbe? – vigyorodtam el, mire bólintott
- Vedd le a gyűrűd én pedig odamegyek az oltárhoz. Te pedig tudod, olyan lassú léptekkel gyere felém – imitálta a „mennyasszony-menést”
Boldogan mentem bele a játékba, majd miután Rob előreszaladt, összetettem a kezem, mintha egy csokrot fognék és elindultam felé. A hatás kedvéért el kezdte nekem dúdolni a nászindulót és pedig már láttam is magunk körül a násznépet. Amikor odaértem elé, megköszörülte a torkát, majd mély hangra váltott és átvette a pap szerepét.
Alig hallottam, amit mond, végig a félig mosolyra húzódott ajkait néztem, de persze a legfontosabb részt meghallottam.
-Igen – válaszoltam a nyakába ugorva


-A repülős ötlet amúgy onnan jött, hogy nem rég olvatam egy párról, akik veszekedtek a fedélzeten, ezért leszállították őket :D. Igaz, hogy azt a járatot nem törölték, de őket kitiltották x hónapra annak a légitársaságnak a gépéről :)-