A jól megérdemelt jutalom

Szép jó reggelt mindenkinek! :) Még így vizsga előtt felnyomom az új részt, mert nem tudom, hogy meddig fognak kínozni:D várom a véleményeket!
pusszantás

62. rész

-Ez így van – bólogatott mindent tudóan Kellan, bár nyilván egy kukkot sem értett
- Honnan veszed?! – sipította rákvörösen Dorina, akinek a pirulás mellé úgy tűnik süketség is társult…
- Hé-hé, nyugi, mi ütött beléd?
- Se-semmi – dadogta, majd kiment az erkélyre
- Én azt hittem, hogy boldog új évet kívánok nektek – rántotta mega vállát Bobby, majd lemászott a székről
Idegesen pillogtam Dorina felé, tudtam, hogy beszélnem kell vele, de nem tudtam hogy fogjak hozzá.
-Mit mondattál vele? – kíváncsiskodott Rob
- Azt, hogy beleesett Tom-ba csak még nem meri bevallani magának – feleltem az ajkamat harapdálva
- Hoppá… nem baj, ne aggódj szívem. Menj oda hozzá és beszéljétek meg – mosolygott bíztatóan majd nyomott egy puszit a számra és erős fenékriszálás közepette visszament a többiekhez


-Szia, kijöhetek?
- A te lakásod – felelte Dorina hátra se nézve
- Ne csináld ezt légyszíves. Nem akartalak megbántani, sem pedig kellemetlen helyzetbe hozni, hisz úgyse értik…
- Tudom, csak… azért akadtam ki ennyire, mert igazad van – mondta most már felém fordulva
- Tudom
- Ne már – ütötte meg a karom játékosan
- Jó, akkor nem.
- Annyira hülye vagyok! Itt vagyok 4 napig és utána mi lesz? Plusz fél nap alatt nem is lehet beleesni senkibe. Ahh – ütötte a fejét az ajtófélfába
- Hé-hé, hagyd abba. Attól, hogy puklisra vered a fejed még nem lesz semmi könnyebb.
- Tudom, csak…
- Mit csak? Ne kattogj ezen ennyit. Élvezd és kész, aztán majd meglátjátok mi lesz. Tom rendes srác és Rob szerint megbízható is
- Távkapcsolatra célzol?
- Akár, de ezzel ráértek még. Lehet, hogy holnapra kiábrándulsz belőle
- Lehet…bár kétlem. Nézz csak rá – bökött felé – Oké, lehet, hogy nem ez a legjobb perce, de akkor is – nevette el magát

Tom ugyanis éppen azon ügyeskedett Rob hathatós segítségével, hogy lufikból szárnyat fabrikáljon magának, mindezt hangos énekléssel spékelték meg…

-Értem, nyugi… Na menj, segíts nekik én meg elszaladok rendbe szedni magam

Nem tudtam megállni, hogy ne ragadjak le mellettük, hogy megdicsérjem őket, amit nagy meghajlással meg is köszöntek.
Mivel már véresre törte a cipő a lábamat ezért mezítláb, a chips és egyéb kajamaradékok között szlalomozva mentem el a fürdőig, bár ne tettem volna…

-Hupsz…én..csak…ti meg…mindegy…én inkább..izé…megyek – makogtam , mert elég kényelmetlen volt a szitu
Bent ugyanis Ashley és Kellan voltak elég hát… intim helyzetben. Azonnal becsuktam az ajtót és zavarodottan a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet. Ahogy a tisztult az agyam, egyre szélesebb mosoly terült el az arcomon, mivel ha pár perccel később nyitott volna ránk reggel Kellan, akkor hasonló lett volna a szitu… Miközben én ilyen jókat vigyorogtam magamban, elém somfordált a kis „gerlepár”, akik közül nyilván Ash volt jobban zavarban..
-Mi…
- Csitt már, majd én –állította le Kellant, aki erre eltrappolt
- Nyugi, nem kell zavarban lenned és magyarázkodni se kell. Felnőttek vagytok, vonzódtok egymáshoz, ennyi
- Nem, nem ennyi. Hallgass meg kérlek. Tény, hogy vonzódunk egymáshoz, de neki barátnője van – rogyott le a székre megtörten
- Ez volt az első ilyen alkalom?
- Nem… Egy ideje már megy ez a dolog, de kérlek ne ítélj el
- Jajj, ne beszélj már butaságot!
- Kb. fél éve történt. Mindketten rossz passzban voltunk, egymást vigasztaltuk, aztán az ágyban kötöttünk ki. Ha lehet, akkor utána még szarabbul voltunk, mert féltünk, hogy ezzel elrontottunk mindent. De meglepő módon még közelebb kerültünk egymáshoz. Én azóta is ezzel nyugtatom magam…
- Ezt hogy érted?
- Hát, hogy ha helytelenül tennénk, akkor nem fűzné egyre szorosabbra a barátságunkat. Már ha ez még abba a kategóriába tartozik…
Erre már nem igazán tudtam mit mondani, úgyhogy inkább magamhoz öleltem, amit csak a hangos gyomor korgása és a halk szipogása zavart meg.
-Gyere, együnk valamit – simogattam meg a hátát mosolyogva
- Csajok, mi lelépünk, mert még megyünk Bobby tesójához is – jött oda Marcus és Jackson
- Kár, hogy nem maradtok tovább, de köszi, hogy eljöttetek – öleltük meg a srácokat felváltva, majd miután kikísértük őket visszamentünk a nappaliba
- Nem vagytok éhesek, fiúk? – kérdezte Ash
- Ez most egy komoly kérdés volt, cica? – nevetett fel idétlenül Kellan
- Na, ez remek, mert az a megtiszteltetés ér titeket, hogy készíthettek nekünk kaját
- Öhmm… kösz, de kihagynánk – emelte fel tiltakozásképp a kezét Tom
- Ne már! Főzzetek valamit nekünk
- Mit kapunk, ha megetetünk titeket? – kérdezte Kellan
- Maradjunk annyiban, hogy nem fogjátok megbánni – kacérkodott vele Ashley
Erre aztán összedugták a fejüket a srácok, majd hosszas megbeszélés után döntöttek.
-Megszületett a döntésünk – állt fel Rob hivatalos kereteket teremtve
- És pedig?
- Főzünk nektek virslit meg teát – jelentette be ünnepélyesen az én kis drágám
- Oké, plusz vágtok mellé kenyeret, zöldségeket és olvasztotok rá sajtot. Áll az alku? – „tárgyalt tovább” Dorina
Ezt egy újabb kupaktanács követte, mintha legalábbis az ország költség vetését tárgyalnák meg…
-Elfogadva!
Nagy nehezen mindannyian feltápászkodtak, majd körbeállták Kellan-t, aki már felvett egy kötényt és villával a kezében a tűzhely elé állt, hogy ott aztán intenzíven hezitáljon a következő lépést illetően… Hosszas susmus következett ezután, hol egyik fiú lépett egyet balra, hol a másik egyet jobbra, de egyébként nem volt sok mozgás… Csoportmunka eredményeként megtalálták a hűtőben a virslit, amit beleszórtak egy felmelegített serpenyőbe, majd közösen nézni és hallgatni kezdték, ahogy serceg. Volt ám munkamegosztás…
-Soha nem lesztek így kész – szólt Ash kacarászva
- Ne szóljál bele légy szíves, köszi – torkollta le „kedvesen” Kellan
Ennek ellenére meghallgatásra talált a dolog, mert Rob egy nagy késsel arrébb vonult elvileg zöldséget szeletelni. Csak remélni tudtam, hogy nem az ujjait…
-Szerintem ki-ki vonuljon el a párjával és kölcsönös „etetés” legyen – ajánlotta Dorina álmodozó tekintettel, mire Ashley-nek sikerült lábujjtól-homlokig vörösödni…
-Ne csináld már, látszik, hogy egymásra vagytok kattanva. És innen úgyse jut ki semmi – próbálta nyugtatni szegényt
- Ne erőltesd – szóltam halkan
- Nem, igaza van. Jól fogom érezni magam vele – derült fel újra az arca
- Jajj, de jó! Akkor ki merre vonul el?
- Hát gondolom Zitáék a hálóba, mi a fürdőbe… Ti meg maradhattok itt a nappaliban
- A fürdőbe? – vonta fel a szemöldökét
- Igen, ma már úgyis volt ott egy kis „akciónk”
- Húúú, nem mondod!? Én erről miért nem tudok? – nézett rám durcásan
- Én nem akartam szétkürtölni, pláne, hogy ránk nyitott – mutatott rám vigyorogva, úgyhogy most rajtam volt a sor pirulást illetően
- Oké, már mindenki tudja... Kezdjük meg inkább előkészíteni a terepet. A fürdőszobai szekrényben van egy csomó törölköző meg fürdősók, ha gondolod. Szólj ha kell még valami! Most pedig munkára csajok!
Ezután ki-ki birtokba vette a saját „territóriumát”, én először is kinyitottam az ablakot, hogy kicsit kiszellőzzön az egész lakásban uralkodó kocsmaszag, aztán meggyújtottam pár gyertyát is.
-Kész vagyunk! Asztalhoz lányok – kiáltotta el magát Tom
- Nem-nem. Külön eszünk. Találjátok ki, hogy ki-hol – mondtam titokzatosan, majd küldtem Robert felé egy jelentőségteljes pillantást és bevonultam a hálóba
- Huhú, én már tudom – ujjongott és felkapott egy tálcát
Kellan és Tom tanácstalanul tekintgettek körbe, majd csodával határos módon észrevette Dorinát és neki is leesett a dolog.
-Azt hiszem rám már várnak – kacsintott Kellan-ra majd ő is „elvonult”
-Ashley – szólalt meg rá nem jellemző félénk hangon – Merre vagy?
- Itt vagyok te dinka – lépett ki a fürdőből mosolyogva
Egy megkönnyebbült sóhaj után ő is megfogta a maga kis tálcáját, kettecskén elvonuljanak…
-Fogadjunk, hogy ez a te ötleted volt – somolygott Rob az ágyon
Amikor bejött én már az ágyon feküdtem, mire azonnal kapcsolt és mellém huppant, közénk téve az általa díszített és készített étellel teli tálcát.
-Hát úgy ismersz engem? – néztem rá ártatlanul
- Neeeeem – lódította vigyorogva
- Na azért… Egyébként meg ha igazad is lenne, ami persze nincs, nem hiszem, hogy nagyon bánnád a dolgot – borzoltam össze a haját
- Ezt kikérem magamnak! Rólam formázhatnák a szemérmesség és a higgadtság szobrát
- Jaaaaaaj! Szaladjunk, mert leszakad a mennyezet – néztem felfelé félősen, mire játékosan nekem esett és maga alá gyűrt
Egy ideig még próbáltam ellenállni, ütögettem a mellkasát, bár a szándékomat még én se hittem el, nem hogy ő… Így aztán hamar a padlóra került a tálca a ruháinkkal együtt és pótoltunk minden külön töltött percet.
*****
Valamikor 11 körül kezdtem nyitogatni a szemem, bár pár pillanat után megbántam az effajta próbálkozásokat. A szemem szúrt a fáradtságtól, minden porcikám sajgott, ráadásul olyan másnapos voltam, mint annak a rendje… Nagy nehezen megmozdítottam a kezem, de csak a levegőt sikerült hajkurásznom, Rob nem volt mellettem. A szemem továbbra se nyílt ki, úgyhogy nyöszörögni próbáltam valami „Rob”-félét, ami nagy örömömre bevált.
-Szia kincsem – suttogta és az ágy mellé térdelt
- Hol vagy? – tapogatóztam, mire az arcára tette a kezem, mintha vak lennék
- Kint voltam a konyhában. Főztem kávét meg csináltam macskajaj-kaját – sutyorgott tovább
- Akkor hogy hallottad meg, hogy szólok?
- Hát ez inkább volt nyögés, mint szólás, de amúgy nem tudom – mosolyodott el a „kezem alatt”
Ezt már nem tudtam nem nézni, úgyhogy minden erőmet összeszedve kinyitottam a szemem és visszamosolyogtam a csillogó szemeibe.
-Többiek?
- Kellan és Ash a fürdőkádban hevernek, Tom-ék pedig a kanapén alszanak összebújva
- Miért suttogsz még mindig?
- Ezt még elbírja a fejem és a fülem. Hangosabb dolgokat nem. Majdnem kikapcsoltam a kávéfőzőt, amikor kiengedte a gőzt – mondta fájdalmas arccal
- Akkor te egy hős vagy – állapítottam meg
- Ez egyértelmű – húzta ki magát büszkén
- Muszáj kezdenem magammal valamit. Keljünk fel – emeltem meg a fejem, de hamar visszaesett
- Segítek – mondta, majd felhúzott, ráállított a saját lábára, én pedig átöleltem a nyakát és együtt kilépkedtünk a konyhába, ahol szembesültünk a többi leamortizált, de vigyorgó arccal