Meglepetések sorozata

Íme a szilveszteri móka folytatása, és legalább annyi kommentet szeretnék, mint az előző résznél (17) nagyon örült ám a kicsi szívem:D
(L)


63. rész

-Öröm rátok nézni srácok – nevetett Rob a sok fejtámasztóra, mire csak egy nagy nyögés volt mindenkitől a válasz
- Mindenki egyben van?
- Én nem – emelte fel a kezét Kellan
- Hozok neked kávét – nyomott egy puszit az arcára Ash
Erre Tom Dorinára, Rob pedig rám kezdett pillogni, mondván, hogy ők is kérnek.
Erőtlenül egymásra mosolyogtunk a csajokkal, aztán intettünk nekik, hogy üljenek asztalhoz és viszünk nekik inni-enni.
Ennyire boldog újév-reggelem még nem volt. Tiszta idillikus volt, ahogy a második családommal reggeliztünk, mindenki turbékolt a szerelmével és végig nevettünk, leginkább egymáson.

Dél körül már elég erősek voltak ahhoz, hogy hazamenjenek, illetve Dorina Tom-hoz, úgyhogy nagy ölelkezések után elindultak, mi pedig nekiálltunk felszámolni a lakásban uralkodó hadiállapotokat. Rob a szemetet szedte nagy pofavágások közepette, én pedig mosogatni kezdtem. Nagyjából 2 óra alatt végeztünk is, aztán erőtlenül rogytunk le a kanapéra, ahol el is aludtunk.

A következő napok nekem tanulással, Rob-nak pedig munkával teltek. Egyik megbeszélésről ment a másikra, plusz interjúk tömegét adta. Az utolsó vizsgám után összeültünk a többiekkel, egy amolyan „vége az évnek” beszélgetésre, nosztalgiázásra ilyesmi. Ekkor döntöttük el, hogy csinálunk egy búcsúbulit mielőtt hazamennénk, méghozzá 10-én. Hiába laktunk együtt, alig láttuk egymást Rob-bal, mivel reggel, amikor elment, én még, amikor hazajött, akkor pedig már aludtam. Párszor beszéltünk ugyan napközben és néha felébredtem, amikor hazajött, de mindketten nagyon fáradtak voltunk.
-Öltözz szívem – mondta köszönés nélkül egyik este, amikor kivételesen 8-kor hazajött
- Miért?
- Alig voltunk együtt mostanában, már nagyon hiányzol. Elmegyünk vacsizni, utána pedig romantikázunk – simogatta meg az arcom, utána pedig megcsókolt
- Te is hiányoztál nekem. Negyed óra és jövök- feleltem boldogan

Gyorsan magamra kaptam egy csinosabb felsőt és egy farmert, aztán kicsit kifestettem magam, majd befújtam magam a Rob-tól kapott parfümömmel és indultunk is.
Végül a Browns nevű étterem előtt parkoltunk le és a pincér rögtön oda is vezetett az asztalunkhoz. Viszonylag sokan voltak az étteremben, de ezt most kivételesen valahogy nem zavarta Robert-et. Miután leadtuk a rendelést, egyikünk se szólalt meg, csak néztük egymást és mosolyogtunk.
-Ne haragudj, hogy olyan keveset voltam veled az elmúlt héten – szólalt még végül
- Nem a te hibád, ezzel jár a munkád. Én is eléggé el voltam havazva a vizsga és a hazaköltözés miatt
- Akkor nem haragszol?
- Persze hogy nem – simogattam meg az arcát, mire áthajolt az asztal felett egy csókért
- Képzeld, beszéltem anyával és szeretné, ha nálunk vacsoráznánk mielőtt hazaköltözöl. Azt mondta, hogy szóljunk, hogy mikor jó
- Ez kedves tőlük. Azt beszéltük a többiekkel, hogy 10-én tartunk egy bulit, mivel legtöbben 13-án költözünk haza.
- Milyen bulit?
- Amolyan búcsúbulit. Utoljára együtt leszünk még
- Jól hangzik. Külsős is mehet?
- El akarsz jönni? – vontam fel a szemöldököm
- Persze, miért ne? Úgyis keveset vagyunk együtt. Majd úgy szervezem a dolgaimat, hogy el tudjak menni
- Nagyon aranyos vagy, de nem tudom, hogy kik jönnek. Majd utána kérdezek, hogy a többiek hoznak-e valakit
- Nem akarod, hogy elmenjek?
- Nem erről van szó, csak nem akarom, hogy azt gondolják mutogatlak. Ha a többiek nem hozzák a párjukat, akkor tuti ezt hoznák ki belőle
- Ebben igazad van – mosolyodott el újra

Egész vacsora alatt csak egymással foglalkoztunk, kivéve, amikor fotózkodni jöttek oda páran, de hamar visszatértünk egymáshoz. Rob elmesélte, hogy Tom áradozik Dorináról és úgy döntöttek, hogy megpróbálják a távkapcsolatot, amiről nekem nyilván mesélt Dodó, de nem akartam közbeszólni. Annyira jó volt látni, ahogyan örül a barátja boldogságának. Mindig elmondtak egymásnak mindent, de mindig Tom volt a „tökösebb”, ő pedig a kis lúzer, akit agyba-főbe szívattak.
Vacsora után aztán sétáltunk még Oxford-ban, pont úgy, mint 2 hétköznapi szerelmes. Rob vett nekem törökmogyorót és csináltunk pár képet a telefonjával. Teljesen olyan volt, mint egy szerelmes kamasz. Imádtam.

Éjfél körül értünk haza, ahol folytatódott a romantikázásunk, kinyitottunk egy üveg bort, aztán bevetettem minden praktikámat, hogy gitározzon nekem. Mondanom sem kell, hogy sikerrel jártam…
***

-Akkor felhívom anyát, hogy 12-én megyünk ebédre, rendben? – kérdezte reggel
- Oké. Kérsz még kávét?
- Rohannom kell, mert valaki miatt nem tudtam időben felkelni – felelte szigorú arccal
- Nem tehetek róla, reggelente nagyon szexi vagy – somolyogtam a combját simogatva
-Mi az, hogy reggelente? Éjjel-nappal életem – vigyorgott önelégülten
- Úgy látom arra hajtasz, hogy ki se engedjelek a lakásból
- Jajj, igazad van. Megyek is – mondta és eltakarta az arcát a kezével
- Jahajj, ennyire nem vagy vonzó – nevettem el magam, mire rám nyújtotta a nyelvét
-Mikor jössz?
- Valamikor este. Te mit csinálsz ma?
- Találkozom pár csoporttársammal. Elmegyünk Jamie-hez kávézni
- Óóó, kedvenc meleg barátom. Add át, hogy üdvözlöm
- Feltétlenül. Na nyomás. Nem akarom, hogy elkéss – mondtam az ajtó felé tolva
- Na szép, most meg kilökdösöl. Ki érti a nőket! – sóhajtott fel fájdalmasan
- Ne szenvedj már – böködtem a mellkasát játékosan, majd nyomtam egy puszit a szájára
- Oké, megyek már. Szeretlek
- Én is téged

Miután elmosogattam és felöltöztem, elmentem Jamie-hez, aki kitörő örömmel fogadott.
-Hát helló csajszi! Rég láttalak – köszönött egy cuppanós puszi kíséretében
- A vizsgaidőszak átka. Veled mi újság?
- Semmi különös. Elvagyok, csorgatom a nyálam pár pasi láttán – rántotta meg a vállát nevetve
- Szóval csak a szokásos
- Így van. Mandulás cappucino-t kérsz most is?
- Igen, légyszi. Addig leülök oda – mutattam egy nagyobb asztal felé
Pár perc után befutottak a többiek is és élénk csevegésbe kezdtünk. Újra nosztalgiázni kezdtünk, hangosan nevetgélve a sztorikon. Előhoztam a bulit is és, hogy a többiek hoznak-e valakit, de ők úgy gondolták, hogy csak mi és a mentoraink leszünk. Remek…szóval Zac is jön… Ennek nem fog örülni Robert, de meg kell értenie.
Otthon aztán tovább pakolásztam, már majdnem együtt volt az összes cuccom. Mikor ezt is és a TV kapcsolgatását is meguntam, nekiálltam, hogy főzzek valami vacsit.
-Megjöttem – kiáltotta Rob valamivel 8 után

- Gyere, mindjárt kész a vacsora. Te meg mit rejtegetsz? – kíváncsiskodtam, mivel mindkét keze maga mögött volt
- Előbb csókot kérek – csücsörített ellenállhatatlanul, majd miután megkapta, amit akart, egy csokor virágot vett elő a háta mögül
- Jajj de gyönyörű, köszönöm szépen – öleltem át mosolyogva – Miért kaptam?
- Mert szeretlek – rántotta meg a vállát
- Ez a legjobb ok – feleltem egy újabb csók kíséretében
Vacsora alatt elmondtam neki, hogy a többiek sem hozzák a párjukat, amibe látszólag bele is nyugodott, bár Zac-et kihagytam a sztoriból.
***

-Indulok, mert találkozunk a többiekkel a koleszban, onnan megyünk tovább – mondtam Rob-nak a buli előtt
- Hova mentek utána?
- Valószínűleg az OXygen-be
- OK, érezd jól magad szívem. Szólj, ha menjek érted
- Rendben, köszönöm – mosolyogtam rá, majd egy búcsúcsók után elindultam
Már mindenki ott volt, amikor odaértem, talán többen is mint gondoltam. A társaság középpontja természetesen Zac volt, aki azonnal a kezembe nyomott egy poharat, amint beléptem.
-Szia drága! – köszöntött hatalmas vigyorral
- Szia! Látom van már hangulat
- Hisz ismersz –büszkélkedett

Szagra valami vodkás dolog volt a pohárban, úgyhogy lecseréltem egy kevésbé brutálisabbra, majd elvegyültem. Nem akartam sokat inni, de annyira jó volt a hangulat, hogy egy idő után már a vodka-sprite se tűnt durvának…
-Gyere ki egy kicsit – húzott a folyosó felé Zac
- Mi az?
- Hoztam neked valamit. Tessék – nyújtott felém egy csomagot
- De miért?
- Hát mert elmész. Na, nyisd ki
- Egy fotóalbum? – csodálkoztam, majd belelapozva megláttam a képeket, amik a kint töltött fél évemet mesélték el
Csomó bulikép, csoportkép, tele szép emlékekkel. Annyira örültem neki, hogy a nyakába borultam, bár lehet, hogy ebben a pia is segített.
-Jajj, jól van, jól van. Ez csak egy album – simogatta a hátam kicsit zavartan
- Tudom, de akkor is köszi
- Én nem kapok semmit? – kérdezte kicsit a falhoz nyomva
- Mire gondolsz?
- Erre – mondta halkan, majd megcsókolt
Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, automatikusan visszacsókoltam.

Az étterem:)