Majdnem szilveszter

Itt is van az új részt, amihez új design is dukál :) A fejléc SZASZA érdeme, tőle nyúltam le;) köszönöm innen is drága! Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket! :*

57. rész

-Bejöhetek? – lépett be anya a szobámba
- Pakolok – vetettem oda neki rá se nézve
- Az ráér. Figyelj kislányom. Tudom, hogy rosszul esett az reakcióm, de meg fogod érteni
- Kötve hiszem…
- Ezt meg se hallottam. Szóval 22 éves koromban megkérték a kezemet. 2 éve voltam együtt az akkori barátommal, nagyon szerelmes voltam ezért igent mondtam neki. 3 hétre rá egybekeltünk, majd 1 hónap házasság után szakítottunk és elváltunk. Nem tudom mi történt, egyszerűen idegesíteni kezdett minden tette, úgy éreztem, hogy megfulladok
- Mi már együtt élünk közel fél éve és minden rendben van. Nálunk nem lesz ilyen – vágtam közbe eltökélten
- Mi is együtt éltünk már akkor, több mint 1 éve – felelte halkan anya
- De… nem baj. Azok ti voltatok. Velünk nem lesz ilyen
- Remélem, de nekem rossz tapasztalataim voltak, és nem akarom, hogy ugyanez veled is megtörténjen – simogatta meg a karom
- Nem fog megtörténni. Nem történhet meg. De szükségem van a támogatásodra – mondtam neki szipogva
Mosolyogva bólogatni kezdett, majd megölelt és együtt szipogtunk.
-De ugye nem leszek még nagymama? – kérdezte nevetve
- Nem, még nem tervezzük. Az esküvő is csak a diplomám után lesz
-Akkor jó. Mikor jönnek Robert-ék?
- Január 22-én, szóval még elég sokára
- És neked mikor kell visszamenned?
- Január 11-én és 13-án van még vizsgám, utána költözök is haza
- De utána költözöl is a kollégiumba – mondta elszontyolodva
- Igen, de az mégsem Anglia
- Tudom én… na jól van, elég a siránkozásból. Tusolj le és készülődj, mer t megyünk a nagyihoz
- Rendben
Jól esett ez a beszélgetés és örültem, hogy nincs ellene az esküvőmnek anya, bár erről a 22 éves-férjhez menős sztoriról még nem hallottam… Kicsattanó boldogsággal hívtam fel Robert-et ezek után.
-Szia drága vőlegényeeem!
- Szia leendő imádott feleségem! – köszönt ugyanolyan már-már nyálas hangon
- Képzeld, anya azt hitte, hogy azért házasodunk össze, mert terhes vagyok - nevetgéltem
- Hát kicsit mellé fogott, de majd annak is eljön az ideje. Amúgy hogy fogadták?
- Először kiakadt, de megbeszéltük. Úgyhogy most be van zsongva.
- Ennek örülök. Nagyon hiányzol és még olyan messze van 10 –e!
- Te is hiányzol életem. Tudod mit csinálnék most legszívesebben?
- Van 1-2- tippem – felelte pimaszul
- Jó, most konkrétan nem „arra” gondoltam. Ez most hülyén fog hangozni, de hiányzik az arcod. A borostád, az ajkaid, a szemed, a kusza hajad és mindened – soroltam ábrándozva magam elé képzelve
- De édes vagy szerelmem! Nekem is hiányzik minden porcikád és leginkább az illatod. Még úgy is, hogy ott hagytad az egyik felsődet…
- Öhmm.. nem hagytam ott semmimet – emlékeztem vissza komolyságot erőltetve a hangomra
- Akkor ez biztos a másik barátnőmé
- Üss a szádra! – nevettem el magam
- Na jó, lenyúltam a felsőd. Ne haragudj… - motyogta és láttam is magam előtt a kiskutya pofiját
- Egy feltétellel bocsájtok meg
- Hajajj… ne kímélj
- Ha most elengedsz – mosolyogtam a telefonba
- Hát jó, de még hívlak drágám! Szeretlek és boldog karácsonyt!
- Én is téged!
Fülig érő szájjal, 20 centivel a föld fölött lebegve közlekedtem a szobám és a fürdő között, amíg készülődtem.
Este el kezdtem tanulni a vizsgámra, amire nyilván nem tudtam koncentrálni, főleg mivel beugrott egy fontos és elég idétlen kérdés.
-Hol fogunk szilveszterezni? – kérdeztem köszönés nélkül a Rob-tól
- Neked is jó estét életem! Nem tudom, nem gondolkodtam még rajta. Hívtak egy csomó helyre, de miattad lemondom bármelyiket. Van valami ötleted?
- Nincs, csak nem beszéltünk róla. Lehet, hogy visszamegyek már 30-án Oxfordba és akkor kitalálunk valamit. Jó?
- Naná, hogy jó, legalább hamarabb találkozunk – ujjongott Rob

Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, majd Rob altatót énekelt nekem, amitől hamar elaludtam. Másnap reggelre hatalmas hó esett, én pedig egy 5 éves módjára, viháncolva húztam magamra a sapkámat és a csizmámat. Volt ott minden a hóangyaltól a szívecskébe írt Rob+Zitáig minden. Ez utóbbi le is fotóztam és elküldtem az érintettnek, aki annyit írt vissza magyarul, hogy Szeretlek, hianyzol.

-Úgy tűnik, hogy hamarabb visszamegyek Angliába, még szilveszter előtt – mondtam anyának a kinti játékom után
- Sejtettem, hogy nem öreganyádékkal akarsz bulizni – nevetett fel
- Nem erről van szó, csak Rob-bal megbeszéltük, hogy együtt leszünk
- Tudom én kislányom. Csodálkoztam is, amikor azt mondtad, hogy csak januárban mész vissza. És akkor 30-án tervezed?
- Igen, van egy gép délben. Akkorra kényelmesen felérek vonattal
- Még hogy vonattal?! Apád felvisz – mondta magától értetődően
- Rendben – egyeztem bele vigyorogva

Pillanatok alatt eltelt ez az 5 nap és már azon kaptam magam, hogy megint csomagolok. Rob azt mondta, hogy csak 31-én tud jönni, mert előtte van egy megbeszélése még. Ilyen hülyeséget, hogy az év utolsó napján is dolgoztatják… Mindegy, legalább elő tudok majd készülni a szilveszterre. A reptérre menet apa „hasznos” tanácsokkal látott el, többek között olyanokkal, hogy mivel már mennyasszony vagyok, komolyabban kell viselkednem, amit mondjuk nem tudom, hogy hogy értett de inkább nem firtattam a dolgot. Féltem, hogy a biztonságos szex is szóba kerülne…
Hosszas búcsúzkodás után becsekkoltam és felmentem a váróterembe. Volt még 1 órám a gép indulásáig, úgyhogy vettem egy kávét és úgy bambultam ki a kifutópályára.
-Szia! – ült le mellém egy nálam valamivel idősebb, fekete lány
- Öhmm…hello – köszöntem
- Csak kérdezni szeretnék valamit – motyogta a táskámat bámulva
Na, gondoltam jön a „Te vagy Robert Pattinson barátnője?” vagy „Szereznél tőle autogramot” dolog, úgyhogy fáradtan bólintottam egyet.
-Hol vetted a táskád? Csak mert nagyon tetszik, én is ilyesmit keresek egy ideje
A meglepettségtől először eltátottam a szám, aztán kitört belőlem egy kis kacaj, amiért ilyen „beképzelt” voltam, hogy azt hittem felismert. Szegény csak totál elvörösödött, mert azt hitte őt nevetem ki.
-Ne haragudj, nem rajtad nevetek, csak azt hittem, hogy valami egészen mást akarsz kérdezni. A táskát viszont nem itthon vettem sajnos, hanem Oxfordban
- Ohh, de kár. Azért köszi – felelte elkámpicsorodva
- Nincs mit
- Még egyet kérdezhetek?
- Persze
- Azt hitted, hogy azt kérdezem, hogy Rob barátnője vagy-e, ugye? – kérdezte mosolyogva
Most rajtam volt a sor a pirulást illetően, úgyhogy megint csak bólintottam egyet.
-Ne haragudj meg érte, de én nem csípem őt annyira. Láttam a filmjeit, és jó színész lesz belőle, de szerintem nem kapta meg még azt a szerepet, amiben igazán bizonyítani tudna – rántotta meg a vállát
Egyáltalán nem haragszom és valamennyire egyet is értek veled. Mármint abban, hogy sem a Twilight-ban sem pedig a New Moon-ban nem tudta megmutatni, hogy mennyire jó színész.
- Így van. De biztos eljön az ő ideje is. Egyébként hova repülsz?
- Oxfordba, szilveszterre. Meg még be kell fejeznem a sulimat is
- Tényleg, olvastam valahol, hogy kint jársz egyetemre – bólogatott – Egyébként Lora vagyok – nyújtott kezet mosolyogva
- Zita. Örülök, hogy megismertelek. Te hova mész?
- Cambridge-be. Ott dolgozom már egy fél éve.
- Ez jól hangzik. És mit dolgozol?
- Az egyetem külügyi irodájában vagyok, én foglalkozom a külföldi ösztöndíjasokkal – mesélte büszkén
- Nem mondod?! Én is ezt szeretném csinálni. Húú, de irigyellek!
- Vicces ezt olyantól hallani, akinek nők milliói lennének a helyében – vigyorgott vissza
- Jó de az más. Nekem a karrierem is nagyon fontos, meg is fogok pályázni az oxfordi egyetemen egy ilyen melót
- Ha nem jönne össze, akkor szólj és kitalálunk neked valamit Cambridge-ben. Adok egy telefonszámot
- Hú, köszönöm szépen – hálálkodtam átszellemülten

Az én gépem hamarabb indult, úgyhogy elbúcsúztunk a váróban, azzal, hogy majd keressük egymást. Egész út alatt ezen járt az agyam, tervezgettem jobbra-balra, hogy milyen nagyon jó lesz majd diploma után visszaköltözni Angliába. Kb. 5 percnek éreztem a felszállás és a leszállás közti utat, úgyhogy kicsit zavarodottan csatoltam vissza az övemet. Oxfordban is nagy hó volt, kicsit cinkes is volt a földet érésünk, de aztán megtapsoltuk a pilótát. A csomagomra várva felhívtam Robert-et, hogy itt vagyok és holnap találkozunk, majd az otthoniaknak is üzentem. Lassan vánszorogtam a tömeggel a fotocellás ajtó felé, aminek a túl oldaláról sikítás szűrődött be.
-Biztos jön valami híresség és rá várnak… - gondoltam magamban


Lora:)

-