Előkészületek

Sziasztok imádott olvasóim:) A Jézuska tegnap nálam járt és azt mondta, hogy egy új résszel igazán boldoggá tehetnélek titeket. Mivel fontosak vagytok nekem, meg is tettem és íme az eredmény:D Szóval ezzel a résszel kívánok nektek Nagyon Boldog Karácsonyt!
Pusz

58. rész

Amint kiléptünk az ajtón bebizonyosodott, hogy már megkapták a lányok akit akartak. Egy kb. 50 főből álló tömeg vett körül egy szerencsétlen valakit, akit egyenlőre nem tudtam beazonosítani, bár volt egy félős tippem.
-Az nem lehet… Azt mondta, hogy tárgyalása van – mondogattam magamban, miközben megindultam a tömeg irányába

Lehet, hogy én vagyok gyenge, de azok a lányok úgy álltak ott, mint a kőszobrok, alig tudtam magamnak utat törni. Még úgy is nehezen ment, hogy direkt magam előtt toltam a bőröndömet, amiért kollektívan megöltek a szemükkel. Meg persze lehet, hogy más miatt is… Sorra esett le szinte mindenkinek a tantusz, hogy honnan is vagyok ismerős, ezért megindult a sugdolózás, de csak 1 lány mert hozzám szólni.
-Nem Rob van itt – közölte kimérten
- Uhh.. értem. Akkor ki? – makogtam szomorúan
- K…Katy Perry – válaszolta egy másik lány, miután jól oldalba bökte barátnőjét
- Tényleg? És mióta van Katy-nek ilyen mély hangja? – vontam fel a szemöldököm és félrelöktem a lányokat
- Na mi van, rá is rá akarsz mozdulni? – gúnyolódott a hátam mögött a csaj
- Szerinted leszbikus vagyok? – vigyorogtam hátra, majd ott hagytam a puffogó csitriket.
- Héé, kislány! – integetett Kellan, amikor áttörtem az utolsó lány-rétegen is
Nem tudom, hogy mikor lettünk ennyire jóba, tekintve, hogy kb. egyszer találkoztunk, akkor is levetkőztetett a szemével, de most teljesen más volt. Aláírta még az utolsó papírt, majd odajött mellém. Neki sokkal könnyebb dolga volt az előrehaladásban. Nem is értem miért…
-Szia Kellan, hát te hogy kerülsz ide? – kérdeztem mosolyogva 2 puszi után
- RPattz megkért, hogy jöjjek ki eléd, hogy ne szedjenek szét a lánykák – intett feléjük
- Ez kedves tőle, de javíts ki, ha tévednék, de te egészen véletlenül nem egy másik kontinensen élsz?
- Teljesen jól tudod kedves Zita, de eljöttem szilveszterezni. Ashley is jön majd – tette hozzá, amire felsikítottam
- Komolyan? Hú de jóóó – szökdécseltem örömömben, aminek egy újabb seggre esés lett a vége, de alig hogy földet értem, éreztem, hogy megfognak és felrántanak
- Nem kéne összetörni magad – vihogott Kellan a mutatványomon
- Ezt már másodjára sikerül ma eljátszanom
- Ha jól vagy, akkor vázolnám a tervet – csapta össze a kezét
- A hátsóm fáj, a felfogóképességemmel semmi baj – nyújtottam rá a nyelvem
- Hú, de kis harcias valaki. Értem, hogy Rob miért van érted oda annyira – elmélkedett perverz vigyorral
- Inkább indíts és mond a tervet
- OK, na szóval. Most hazaviszlek, ahol főzöl nekem vacsorát. Aztán visszamegyek a hotelba aludni egy kicsit, mert Ashley gépe hajnali 3-kor ér be és ki kell mennem érte – grimaszolt a végén
- Hmm… Ki mondta neked, hogy én főzök vacsorát? – kérdeztem megjátszott komolysággal
- Magamtól találtam ki – húzta ki magát röhögve
- Világos… És ehhez mit szólsz: Haza fele megállunk egy boltnál, mert különben csak fonnyadt paprika és natúr tészta lenne a vacsi, szóval bevásárolunk, főzök. Aztán ledőlsz nálunk és együtt megyünk ki Ashley-ért.
- Ahhoz képest, hogy lány vagy, nem is rossz… - csipkelődött Kellan
- Ezt nagyon gyorsan szívd vissza, különben marad a fonnyadt paprika – ütöttem a vállába, amitől megfájdult az öklöm…
Ezen jót elröhögött, majd beálltunk egy szupermarket parkolójába és elég nagy feltűnést keltve besétáltunk.
-Mit szeretnél vacsorázni?
- Rozmaringos szűzérméket, vargányás palacsintával és vajas karottával – felelte megfeszítetett arcizmokkal
- Mit szólnál sült húshoz krumplipürével és salátával – értelmeztem a hallottakat
- Tökéletes – bukott ki belőle megint a nevetés, amivel csak még jobban ránk vonta a figyelmet
- Oké, akkor te vegyél húst, addig én megveszem a zöldségeket meg, ami még kell
- Igenis – vágta haptákba magát, majd tétován körül nézett
- Arra – mutattam nevetve a húspult felé
- Tudtam ám…

Mosolyogva mentem a zöldségek felé, nincs kizárva, hogy többen buggyantnak néztek, de nem zavart különösebben. Telepakoltam a kocsit mindenféle finomsággal, majd elmentem a mélyhűtött árukhoz egy doboz fagyiért. Mi mást kéne enni télen… Éppen nagyban válogattam, amikor megjelent Kellan diadalittasan felemelve a húsos zacskót.

-Khmm… Kellan? Nem szeretnék kötekedni, nagyon ügyes vagy, de hány kilót vettél? – kérdeztem elfojtott nevetéssel
- 3-at. Mert? Ez sok? – forgatta meg a zacsit
- Attól függ. Ha 10 ember jön, akkor nem. Ha csak ketten eszünk, akkor egy kicsit
- Az a hülye hentes tukmálta rám. Én nem szoktam vásárolni, nem tudom miből mennyi kell – rántotta meg a vállát
- Jól van, nem baj. Majd beteszem a fagyasztóba… Én kész vagyok, szóval mehetünk
- Okés. Hagyd csak, tolom én – mondta és szó szerint arrébb tett a kocsi mögül
- És hol fogtok szilveszterezni?
- Te nem tudsz róla? – állt meg hirtelen
- Miről is?
- Nálatok lesz buli – vigyorodott el
- Ezt meg honnan veszed??
- Pár napja kérdezte Rob, hogy mit tervezünk, mondtam, hogy még nem tudom, de nincs kedvem valami puccos elit partihoz, viszont a srácokkal szívesen bulizok. És akkor mondta, hogy akkor jöjjünk el
- Aha… És ezt miért nem mondtad a reptéren?
- Passz. Túl sok infó van a fejemben. Ez éppen elkavarodott – mutatott a fejére
- Nyilván… Akkor viszont nem kéne holnapra is vásárolni?
- Neeeem. Éhen halok. Majd holnap eljövünk – nyafogott egy ovis módjára
- Látom, hogy veled se lehet értelmesen beszélni, ha éhes vagy – nevetettem el magam

Igazából utálok vásárolni, túl sok kört kell futni, amíg az asztalra nem kerül a cucc. Be a bevásárlókocsiba, ki a szalagra, be a zacskóba, vissza a bevásárlókocsiba, be az autóba, fel a lakásba. Most viszont volt velem egy „erős ember”, aki a 6 zacskót vígan felhozta lakásba, mindenféle erőfeszítés nélkül, nekem csak a bőröndöm maradt.
-Érezd otthon magad. Addig én megfőzöm a vacsit – mondtam, de Kellan már a kanapén hevert és a távirányítót nyomogatta
- Köszi – mutatta fel vigyorogva a hüvelyujját
Gyorsan befűszereztem 5 szelet húst, ránézésre 4-et biztos el fog pusztítani… Aztán megcsináltam a többi kaját is. 1 óra alatt készültem el, közben csak 5-ször kérdezte meg, hogy mikor lesz már vacsora. Komolyan rosszabb, mint egy gyerek…
-Ha megterítesz, akkor hamarabb – mondtam az utolsó alkalommal
Nem kis csodálkozásomra azonnal felpattant, megkereste, hogy mi hol van és szó nélkül megterített, majd „jókisfiúvagyok” mosollyal leült és várta, hogy elé tegyem a vacsit.
-Húú, nagyon jó illata van
- Remélem finom is. Jó étvágyat!
- Beked bis – felelte teli szájjal
- Istenem, pont mint Rob… - csóváltam a fejem nevetve

Tévedtem, ugyanis „csak” 3 szelet húst evett meg, azt mondta, hogy kicsit rendetlenkedik a gyomra…
6-ra végeztünk is, úgyhogy gyorsan elmosogattam, Kellant lefektettem a kanapéra aludni én pedig tusolás után kipakoltam és szintén lefeküdtem egy kicsit.
Kicsiből sok kicsi lett, ugyanis 2 körül arra ébredtem, hogy valaki iszonyatosan lökdös.
-Héé, finomabban. Mi van? – kérdeztem kómásan
- Bocs, csak idő van
- Jajj, basszus. Oké. 2 perc és kész vagyok
Kimásztam az ágyból és kinyitottam az ablakot, hogy észhez térjek egy kicsit. Még mindig sajgott a vállam, ahol Kellan böködött. Hiába, akkora ereje van, hogy nem mindig tudja kezelni…Felkaptam magamra egy pulcsit és egy farmert, és mentem is ki a nappaliba.
-Ez tényleg 2 perc volt – bólogatott elismerően az asztal mellől, ahol a maradék husit is bepuszilta
- Megéheztem – rántott vállat vigyorogva
Mosolyogva húztam fel a csizmám, kabátom és a sapkám, majd miután minden kaját eltűntetett, Kellan is követte a példámat. A ház előtt a késői (korai) időpont ellenére is álldogált pár fotós, akik azonnal kattintgatni is kezdtek, amint kiléptünk.
-Most Mr. Lutz-cal vigasztalódik? – kérdezte az egyik firkász, amit nem tudtam mire vélni