A táncoló-éneklő-vetkőző mikulás

Bocsibocsibocsi a késésért, de mostanra tudtam eléggé összekaparni magam. Csütörtökön újfent gólyabálban voltam, ami cseppet kiütött:D de nem is fecsegek többet, jó olvasást, várom a véleményeket!
pusszantáss

49. rész

- Ugye nem gondolod, hogy komolyan mondtam azokat a hülyeségeket tegnap? – kérdezte félelemmel a szemében
- Nem tudom mit higgyek, de nyilván nem véletlenül mondtál olyanokat – ráztam a fejem szomorúan
-Ne, kérlek ne gondolj ilyenekre - térdelt elém és megfogta a kezem – Tény, hogy mostanában kicsit hanyagolva éreztem magam de teljesen megértem az okát, ezért se tettem szóvá. Bolondulok érted és ezért esett kicsit rosszul, amikor nem viszonoztad a közeledésem, de nem… szóval soha nem bántanálak meg – fejezte be a vallomását
- Jó, persze… Megígéred, hogy ilyen nem lesz többet? – kérdeztem kicsit talán önző módon
- Nem mondom azt, hogy soha többet nem fogok inni, mert ez nem igaz. De azt megígérem, hogy nem fogsz többet ennyire elázva látni és nem fogok ilyeneket hadoválni
- Megegyeztünk – ráztunk kezet mosolyogva, majd magához húzott és megölelt
Hosszú percekig csak szuszogott a fülembe és szinte éreztem, ahogyan emészti magát belülről.
- Nagyon szeretlek – mondta a hajamba fúrva az arcát
- Én is szeretlek – feleltem egy kis szünet után
- Hogy sikerült a vizsgád?
- Kettessel átcsusszantam…
- Segítettek Zac tételei? – kérdezte egy kis fintorral
- Egy kicsit igen
- Akkor jó…
- Most jut eszembe, tegnap hívott Ashley és elmondtam neki mindent. Azt mondta, hogy hívd vissza, amikor hazaérsz
- Miért érzem úgy, hogy le leszek osztva? - kérdezte letörve és a mobilja után nyúlt
- Nem mintha nem érdemelnéd meg – tettem hozzá epésen, majd elvonultam a konyhába, hogy összeüssek valami ebédet
- Szia, én vagyok…Hé-hé-hé higgadj le…Tudom, ezt aláírom, de utólag már nem tudok semmit tenni…Egyedül…Nem, Zac kísért el egy darabon…Jah…Igen, megbeszéltük…Tudom jól…Oké... Igenis anyuuuuu…Szia – tette le Rob a telefont
- Na, le lettél osztva? – kíváncsiskodtam a konyhából
- Azt mondta, hogy összetehetem a két kezem, hogy minden marhaságom és ballépésem ellenére is velem vagy és, hogy egy balfék vagyok, amiért ilyet csináltam
- Jól látja a dolgokat – helyeseltem mosolyogva
- Tudom – búgta halkan
- Akkor jó. Nem sokára kész a kaja, addig megterítesz? – adtam neki egy kis feladatot, hogy ne érezze még magát teljesen nyeregben
- Persze
A tésztát kevergetve elnézegettem, ahogy Rob pakolja a tányérokat és hajtogatja a szalvétákat, aztán hezitál az evőeszközökkel, amivel újfent mosolyt csalt az arcomra
-Villa balra a szalvétára – segítettem nevetve
- Tudtam én – kapcsolt látszólag azonnal
- Kérsz még? – kérdezte Rob miután letettem az evőeszközeim
- Nem, köszi
- Okés, akkor megyek és elmosogatok – pattant fel
- Hogy mit csinálsz?
- Mosogatok – felelte enyhén kérdő hangsúllyal
- Akkor elsőre is jól értettem
- Rögtön sejtettem – vigyorodott el
- Hát jó, addig én gépezek – álltam fel az asztaltól
- Várj, várj, várj – kapott utánam
- Igen?
- Kéne egy kis „erő” a mosogatáshoz – célozgatott
- Mi van a szupererőddel? – kérdeztem ártatlanul, miközben egyre jobban magához húzott
- Ne kínozz! – rándult grimaszba az arca, majd olyan hévvel esett nekem, hogy nekiütköztem az asztalnak
- 2 tányért és egy lábost kell elmosogatni. Ahhoz elég ennyi, nem? – kérdeztem pajkosan egy levegővételnyi szünetben
- Tévedésben élsz életem – zihálta a fülembe és újra rám akart mászni, de leállítottam
- Előbb a munka, utána a szórakozás – vigyorogtam rá, majd fenék riszálva átmentem a nappaliba
- Szadista – kiáltott utánam Rob, majd nekifogott a mosogatásnak
Átfutottam az e-mailjeimet, aztán msn-eztem egy kicsit Dorinával. Rob kb. 10 perc után, csurom vizes pólóval ült le mellém és bekapcsolta a tv-t.
-Nagyon kis ügyes vagy – dicsértem meg, mint egy kisgyereket
- Tudom – húzta ki magát büszkén
- Be kellene csomagolnunk az ajándékokat, már csak pár nap és karácsony van – mondtam boldogan, mivel imádtam ezt az ünnepet
- Jobban járunk, ha én csak nézem a dolgot, de azt szívesen. A lakást is feldíszítjük majd, ugye? – kérdezte izgatottan
- Persze! Viszont akkor kellene venni pár karácsonyi dekorációt. Mondjuk holnap?
- Oké, mehetünk. Akkor viszont miénk az egész délután – kezdett mocorogni mellettem, majd miután látta rajtam, hogy ugyanarra gondolunk, birtokba vette az ajkaimat

Biztos vagyok benne, hogy bizonyítani akart nekem is és magának is. Én legalábbis ennek tudtam be a végtelen figyelmességét, ugyanakkor hevességét is. A kanapén kezdődött, de egymásba gabalyodva araszoltunk át a hálóba, bár mindketten elég nehezen bírtunk magunkkal. Miután beértünk, rálöktem az ágyra és lovagló pózban ráültem, hogy próbára tegyem mindkettőnk türelmét. A kis „játékom” nem tartott sokáig, pár pillanaton belül ledöntött magáról így fölém kerülve és onnan már nem volt megállás.
Boldogságtól csillogó szemmel, halkan pihegve feküdtünk egymás mellett, ő az arcom minden egyes pontját végig simította és végigcsókolta.

-Ugye mi is állítunk karácsonyfát? – kérdeztem másnap reggel indulás előtt
- Hát, nem igazán leszünk itthon karácsonykor, nem?
- Nem baj, légysziiiii – kérleltem kislány módjára
- Képtelenség neked nemet mondani – csóválta a fejét mosolyogva
- Tudom – vigyorogtam
- Szilveszterre van valamilyen terved?
- Hát van valaki, nem tudom, hogy ismered-e, Rob-nak hívják és imádom. Nem tudom, hogy neki vannak-e tervei, de nagyon remélem, hogy velem akar lenni… Bár pasi, úgyhogy ki tudja mit akar…- magyaráztam nagy komolyan
- Nem ismerem, de ha nem veled akar lenni, akkor biztos egy idióta
- Mondasz valamit… Ha ő nem ér rá, akkor együtt töltjük?
- Ez minden vágyam – súgta a fülembe hatalmas mosollyal
- Akkor jó. Hol kezdjünk? – kérdeztem a bevásárló utca elején szétnézve
- Vegyünk mikulásokat meg angyalkákat – húzott egy bódéhoz

A főutcán a tömérdek mennyiségű bolt mellett most karácsonyi vásár is volt, egymást érték a csicsábbnál csicsább ünnepi dolgokat áruló bódék.

-Ugye nem olyan táncolós-éneklős-vetkőzős télapót akarsz? – kérdeztem visszafojtott nevetéssel
- Dehogynem! Marcusnak poénból – világosított fel vigyorogva és nyúlt is a tárcájáért, hogy kifizesse
Nem sokan ismerték fel, mert a szeméig húzott sapka mellett kapucnival és sállal is takarta az arcát. Andalogva sétáltunk végig a bódékon, vettünk több fajta égősort, angyalkákat, mindenféle karácsonyi dekorációt és Rob ragaszkodott a fagyöngyhöz is. Nem is tudom miért…
1 óra után annyi csomagunk volt, hogy haza kellett ugranunk lepakolni, hogy utána újra belevessük magunkat. Elmentünk ebédelni Rob egyik kedvenc éttermébe, ahol természetesen hamburgerek voltak a legkülönfélébb ízekben. Leültünk egy viszonylag eldugottabb asztalhoz, majd Rob elém tolta a menü kártyát és rábökött egy hamburgerre.
- Esélytelen – ráztam mega fejem miután elolvastam az „ÜnnepBurger” összeetvőit
- Hidd el, hogy isteni és csak decemberben lehet kapni - bizonygatta
- Hát jó, de rendelhetek mellé mást is, hogy ne haljak éhen? – kérdeztem nevetve
- Majd meglátjuk ki marad éhen… - vigyorgott vissza és intett a pincérnek

Miután leadta a rendelést megfogta a kezem és csak nézett, amivel még mindig teljesen zavarba tudott hozni
- Mi az?
- Semmi – felelte mosolyogva
- Ha zavarba akarsz hozni, akkor sikerült – mondtam szemlesütve, mint egy tini az első randiján
- Annyira aranyos vagy, amikor így elpirulsz – gügyögte kedvesen és áthajolt az asztalon, hogy megcsókoljon
- Örülök, hogy örülsz… - motyogtam
- Mi a …. – morogta bosszúsan Rob és nyúlt is a kabátjáért és a kezemért
- Mi tört… - kezdtem bele, de azonnal megértettem, amikor vagy 20 paparazzi nyomult be a kis étterembe, elállva az egyetlen kijáratot
- Ne haragudjatok srácok, de nem tudtam kint tartani őket – szabadkozott a tulaj
- Van egy tippem, hogy honnan tudták, hogy itt vagyunk – vetette oda Rob, majd megpróbáltunk áttörni a tömegen
A sok villanás teljesen elvakított, csak mentem Rob után kifelé, majd futva valami kis utcába.
-Mi ütött ezekbe? – kérdeztem lihegve miután megálltunk
- Fogalmam sincs, itt még soha nem volt ilyen. Valami nincs rendben. Felhívom Scott-ot
Amíg telefonált én időnként kilestem az utcára megnézni, hogy tiszta-e már a levegő, de minden alkalommal láttam még 1-2 lézengő fotóst. Rob egyre ingerültebben beszélt és folyton a levegőt csapkodta sűrű szitkozódások közepette.

-Megjelent Kristen-nel egy interjú, amiben azt nyilatkozta, hogy miattam szakított a pasijával, mert azt ígértem neki, hogy együtt leszünk – préselte ki a szavakat a fogai közt miután letette a telefont
- Hogy mi van??
- Hogy van pofája ilyet mondani? Soha nem mondtam neki semmi ilyet és nagyon jól tudja, hogy veled vagyok. Felhívom
- Várj egy kicsit. Nem lehet, hogy csak az az újság forgatta ki a szavait?
- Nem érdekel, hogy mi történt, ilyet nem mondhat
Annyira elvakította a méreg, hogy üvöltött a telefonba. Mindennek lehordta Kristen-t és azt mondta, hogy neki nincs szüksége ilyen barátra, aztán elcsapta a telefont. Pár percig csak fújtatott gyakorlatilag, aztán kézen fogott és elindultunk haza.
-Ne haragudj ezért, de nagyon felhúzott – mondta nyugodtabb hangon miután hazaértünk
- Semmi baj, de szerintem egy kicsit durva voltál Kristen-nel – feleltem halkan
- Lehet, de megérdemelte… Elég rég óta ért ez a „beszélgetés” köztünk
- Hát jó, te tudod, de… - nem tudtam befejezni, mert megcsörrent a telefonon
-Igen?
- Szia, beszélhetnénk egy kicsit? – szólt bele egy hang, amitől földbe gyökerezett a lábam