Átlóg 3 hajszálad

Ígéretemhez híven meghoztam az új részt, remélem tetszős lesz! Ha mégsem, akkor írjatok komit légyszi, meg persze akkor is, ha tetszik:) Hét vége fele várható az új rész:)
Pusz


51. rész

-Mi? Mi meleg? – kérdeztem halkan utána „kiáltva”’ de már rég kinn volt a házból
- Mit kérdeztél szívem? – nézett rám Clare
- Csak, hogy mit segíthetek – füllentettem, de még mindig azon az egy szón járt az agyam.
Szerencsére Rob anyukája nem csak a kezemet, hanem az agyamat is lefoglalta az állandó kérdéseivel és történeteivel. Minden érdekelte velem illetve velünk kapcsolatban. Mivel a konyha és a nappali egymás mellett voltak, egy légtérben, fenyőillat volt mindenhol, amitől még karácsonyibb lett a hangulatom, ráadásul egy karnyújtásnyira volt tőlem a fa is, amit időközben Liz-ék el kezdtek feldíszíteni, de előtte persze már alá hordták az ajándékokat. Egész nap be voltam fogva a konyhába, amit nem bántam, de jól el is fáradtam estére. Körülbelül 80 embert tudtunk volna jóllakatni szerintem, de amikor ezt megemlítettem csak sorra kinevettek.
-Hidd el, hogy minden el fog fogyni – bizonygatta nevetve Victoria
- Hányan leszünk pontosan?
- Hát anya, apa, Rob, Liz, Te, nagyi és sokszor beugranak Rob barátai, Tom és Marcus. Őket ismered?
- Marcus-t igen, de Tom-ot nem
-Ohh, édes pofa, imádni fogod – mosolygott Vic
Vele még sohasem beszélgettem, de most már vagy egy órája ültünk a nappaliban a kanapén és forralt bort ittunk. Sokkal komolyabb, mint Liz, de ezt imádtam benne. Robert még mindig az apjával kószált valahol, de már 3 sms-t küldött, amikben sorban ez állt: „Nagyon”, „Nagyon”, „Szeretlek”
-Az öcséd nagyon tudja, hogy hogyan vegye le a nőket a lábukról – mosolyogtam elismerően Vic-re az utolsó sms után
- Az öcskös? Ne viccelj! Olyan esetlen, mint egy kölyökkutya – kezdett hangos nevetésbe
- Az lehet, de annyira édes is – olvadoztam
- Mit írt, amire így reagáltál? – kíváncsiskodott, mire megmutattam neki sorban az sms-eket
- Hmmm… Lehet, hogy fejlődött valamit, de hidd el, hogy ezt is te hoztad ki belőle. Előtted még csak ránézni se mert arra a lányra, aki tetszett neki, meg semmi ilyesmi. Liz-zel már azzal kezdtük ugratni, hogy meleg – vigyorodott el
Nekem persze beugrott Rob utolsó szava…
-Min gondolkozol ennyire?
- Ma délután Rob azt mondta, hogy van meglepetése számomra, de nekem kell kitalálnom, hogy mi az és azt is, hogy hol van. Aztán , amikor ott hagyott anyukáddal a konyhában, annyit súgott a fülembe, hogy „meleg”, majd elment. De nem tudtam rájönni, hogy mit akart ezzel
- Nála sose lehet tudni… Elég összetett és kreatív ember, szóval gőzöm sincs mit akart – rántotta meg a vállát
- Majd kiderül…
Ennyiben is hagytuk a dolgot, mert hazaért a család feje az egyetlen kicsi fiával, akin kb. 10 évet fiatalított a piros mintás bojtos sapka, ami a szeméig volt húzva. Szokás szerint ledobálta magáról a cuccokat, bár kivételesen a kabátját sikerült felakasztania, majd azonnal hozzám spurizott és megcsókolt.
-Hol voltatok egész nap?
- Ajándékokat vettük meg ilyesmi
- Legközelebb nem kéne ilyen sokáig távol lenned tőlem – mondtam viccesen dorgálva
- Sejtheted, hogy nem az én ötletem volt – fintorgott, majd felugrott és odament Clare-hez
- Drága egyetlen imádott anyukááám – hízelgett neki és átölelte
- Rosszul kezdődik – nevetett Clare
- Van valami vacsorára?
- Persze. Van ott kenyér és mindenféle zöldség és felvágott a hűtőben
- És mi van azzal a husival a sütőben?
- Az holnapra van Rob. Tudod jól
- Jajjjj, ne máár. Csak kicsit ennék belőle – nyafogott
- Jah, persze.
- Oké, akkor sokat – nevette el magát
- Jajj, olyan lehetetlen vagy – rázta meg a fejét Clare és kivette a tepsit, majd vágott neki egy elég emberes szeletet
- ÚÚÚgy szeretlek anyukám – mondta nevetve és nyomott egy nagy cuppanós puszit Clare arcára
- Én is kisfiam
- Héé, ő miért ehet belőle?! – puffogott Liz, amikor meglátta, hogy Rob két pofára eszik
- Te is ehetsz belőle drágám. Majd sütök másikat – csitította a lányát
- Jah, mostmár ehetek, de amikor én kérdeztem, akkor nem engedted – vágódott le durcásan egy székre
- Nem boltál elég rámenős – mondta teli szájjal Rob
- Elég legyen ebből! Mindenki asztalhoz, aki éhes! – zárta le Clare és kipakolta a tányérokat.
Végül természetesen az egész hús elfogyott, amin már csak mosolyogni tudott Clare. A vacsora végeztével mindannyian aludni mentünk. Amíg Rob húzott maga után a lépcsőn, egyre csak azt ismételgette, hogy „hideg, hideg” és végül a szobájába érve megfagytam.
-Nagyon rejtélyes vagy – dörmögtem
- Tudom, ez a lényege. Megyünk fürdeni? – vigyorgott töretlenül
Mosolyogva megráztam a fejem, majd követtem a fürdőszobába.
-Hol akarsz aludni? – kérdeztem miután visszamentünk a szobájába
- Melletted – karolt át hátulról
- És ezt mégis hogy képzelted?
- Te-tessék? – fordított szembe magával döbbenten
- Jajj, nem úgy értettem. Hanem, hogy egyikünknek az ágyon kell aludni – mondtam nevetéstől fuldokolva
- Ne hozd rám a frászt! – rogyott le az ágyra
- Bocsi, bocsi, bocsi, bocsi – nyomtam apró csókokat az arcára
- Kiveszem az ágyamból a matracot és leteszem a másik mellé
- Hogy neked mennyi eszed van! – bólogattam elismerően talán kicsit túlságosan is az előző „incidens” miatt
- Jaaaaaj, nem kell a puncs – gúnyolódott és hirtelen az ágyra döntött
Kicsit megilletődve pislogtam a tőlem 2 centire lévő csillogó szempárba, majd lehunytam a szemem, várva, hogy megcsókoljon. Ám a szám helyett a fülemhez hajolt és ennyit súgott: „Nagyon várom a holnap estét”, majd kaptam pár csókot a nyakamra és felhúzott az ágyról?
-Ennyi? – kérdeztem csodálkozva
- Mert mit szeretnél még édesem? – húzta fel a szemöldökét és el kezdett lepakolni az ágyról, hogy kivehesse a matracot
- Először is több infót. Valami konkrétabbat. Másodszor pedig minimum vagy 100 csókot
- Mindkettőt meg fogod kapni – felelte huncutul Rob
- Mikor? – faggattam tovább, miközben az ágyneműt húztam fel a paplanokra
- Ne legyél ilyen kíváncsi!
- Nem félek a ráncoktól – nyújtottam ki rá a nyelvem, majd látszólag bevágtam a durcát
Tüntetően nem rá nézve másztam be a takaró alá, gondosan ügyelve rá, hogy semmim ne érjen át az ő matracára.
-Öhmm… életem?
- Igen?
- Átlóg 3 hajszálad – mondtam elfojtott nevetéssel Rob
- Kac-kac-kukac! – öltöttem rá megint a nyelvem és még jobban összehúztam magam
- Ne csináld már, gyere ide! Tudod, hogy így nem tudok aludni – jött át mellém és szorosan magához ölelt
- Mond el – kértem durcásan
- Nem tudsz várni egy napot? Ne csináld már! – adott egy puszit a vállamra
- Hát jó, akkor én se mondom el, hogy mit kapsz
- Nem is kértem – nevette el magát
- Tudom. Ő már nagyon várja… - ejtettem el egy megjegyzést direkt
- Ő?
- Hoppá – vigyorogtam
- Ne hoppázz, mond el, hogy mi vagy ki az… Ez elég bizarr – jegyezte meg magának
- Na, most ugyanazt érzed, amit én.
- Oké, tudod mit? Hagyjuk a témát. Inkább megadom a 2. dolgot, amit kértél- susogta a fülembe és már meg is fordított, hogy megcsókoljon
Nem kellett sok idő és mindkettőnknél filmszakadás lett.
Reggel már elég korán felébredtem, de nem akartam kibújni a meleg takaró és Rob karjai közül, úgyhogy jobban szemügyre vettem a szobáját, amihíven tükrözte őt. Semmi flanc, csak a legfontosabbak rengeteg cd-vel és bakelittel kiegészítve. Volt pár poszter a falon, de leginkább lemezborítók és egy gitár. A fal világoszöld volt és egy sötétkék csík húzódott végig rajta, az ágya fölött pedig rengeteg lemezborító volt szépen sorba téve. Volt még egy kis éjjeliszekrény, egy gardrób és egy asztal, de ez minden. Viszonylag kicsi volt a szoba, látszott rajta, hogy ritkán lakják.
-Hogy tetszik? – kérdezte álmos hangon Rob, kicsit össze is rezzentem
- Azt hittem alszol
- Máshogy veszed a levegőt, amikor nem alszol és ezért felébredtem – rántotta meg a vállát nagyot ásítva
- Ez komoly?
- Mármint mi? – nézett rám álmosan
- Hát az, hogy azért ébredtél fel, mert máshogy vettem a levegőt
- Lehet, hogy nem csak ezért, de feltűnt – mondta a legnagyobb természetességgel
- Téged szeretlek a világon a legjobban – motyogtam elérzékenyülve és hozzábújtam
- Én is téged kicsim. Boldog karácsonyt egyébként – puszilta meg a hajam
- Neked is. Mit kapok? – szegeztem neki a kérdést, hátha elkotyogja meglepetésében
- Majdnem belesétáltam – kacsintott egyet, majd lerántotta magáról a takarót és kibattyogott a fürdőbe
- Hát jól van, csak kibírom – mérgelődtem magamban és gyorsan felöltöztem, rendbe szedtem magam
- Nem vársz meg? –kérdezte, amikor kinyitottam az ajtót
- De. Majd lent – nevettem rá
- Jó. Mondjuk akartam mondani újabb dolgot a meglepiről de akkor… - rántotta meg a vállát
- Oké, megvárlak – csuktam be azonnal az ajtót és angyali arccal vártam
- Szóval ez a valami eléggé…kicsi – mondta és átbújtatta a fejét a pulcsin
- Igen és?
- Kicsi és…. szép
- Nem mondod…? – grimaszoltam rá
- De. Esküszöm – vigyorgott tovább, mert hihetetlenül élvezte a helyzetet
- Kösz, így sokkal előrébb vagyok
- Örülök, hogy segíthettem, na gyere – húzott maga után a lépcsőn
- Most nem mondod, hogy meleg? – ironizáltam
- De, mindjárt
- Remek…
- Na, itt már forró – mondta a fa mellett megállva

Ilyennek képzelem Rob szobáját