Ördög vs. Angyal

Bocsibocsibocsi a nagy szünetért, de nem sok időm van írni. Most viszont szakítottam rá időt, és valami egészen érdekes sült ki belőle 8)


72. rész

-Hogy érzed magad?
- Megvagyok, csak kicsit fáj a gyomrom – motyogta hamuszürke, izzadt arccal
- Pont úgy nézel ki… Menj, fürödj meg aztán feküdj le – terelgettem a kád felé
- Te se nézel ki túl jól – jegyezte meg miközben vetkőzni kezdett
- Csak azt akarod, hogy veled fürödjek – nevettem el magam
Erre csak egy pofavágás volt a válasza, aztán nyafogva beleült a hideg vízbe. Amíg ő a kádban „szenvedett” és hozattam fel egy kis gyomorkímélő ételt és sok teát, majd megágyaztam neki.

Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába és a távirányítót nyomogatva vártam, hogy kikászálódjon Rob a kádból. Szokás szerint semmi értelmes nem ment a tv-ben úgyhogy átültem a géphez, ahol aztán szembetalálkoztam magunkkal. Tömérdek mennyiségű fotó készült rólunk a strandon is és a városban andalogva is.

-Remek… - morogtam mérgesen
- Mi a baj? – jött ki Rob lila ajkakkal, tiszta libabőrösen
- Semmi, semmi. Huhh, szivi elég rosszul festesz. Feküdj le
- Minden pasi álma, hogy a barátnője azt mondja, hogy rosszul néz ki
- Nagyon viccesek vagyunk. Most pedig nyugton maradsz, iszol és ha holnap is ilyen rosszul leszel, akkor elmegyünk egy kórházba. Csst – fogtam be a száját még mielőtt ellenkezni tudott volna
Az este további részében őt őriztem, néha elbóbiskolt, de a gyomra nem hagyta aludni, óránként ment hányni.
-Olyan vagyok, mint egy másnapos tini – motyogta egy újabb wc-látogatás után, hajnali 3 fele a gyűrött arcát masszírozva
- Holnapra jobban leszel – feleltem kómásan

Reggel fáradtan nyitogattam a szemem, de örömmel láttam, hogy Rob mellettem fekszik. Lehet, hogy kicsit megnyugodott a gyomra és már tudott aludni egy kicsit. Nem szerettem volna még hazamenni, ráadásul biztos lelkiismeret furdalása lett volna, hogy „tönkretette” a nyaralásunkat. Kimásztam mellőle az ágyból és eltipegtem, hogy letusoljak. Mire visszaértem már ébren volt és a laptop billentyűit püfölte, egyre nagyobb hévvel.

-Látom jobban vagy – jegyeztem meg
- A gyomrom igen, de… láttad ezt a kibaszott sok fotót?! – lökte hanyagul felém a monitort
- Hé-hé, nyugi. Láttam őket, de semmit nem tudsz csinálni. Miért vagy ilyen ingerült?
- Bocs – felelte kurtán
- Mit szeretnél ma csinálni?
- Nekem mindegy – rántotta meg a vállát
- Olvastam, hogy van a közelben egy kastély, gyönyörű kerttel meg szökőkutakkal. Fél órás autóút
- Jól hangzik – erőltetett mosolyt az arcára
- Biztos minden rendben?
- Persze – válaszolta kicsit se meggyőzően

Gőzöm se volt, hogy mi a baja, de jobbnak láttam nem piszkálni, úgyhogy inkább elmentem felöltözni és összekészülni. 10 perc után is még mindig a gép előtt ült a haját markolászva és maga elé motyogva, de amikor kicsit közelebb értem, hirtelen összecsukta azt és felpattant, mondván, hogy mehetünk.

-Öhmm…pizsamában vagy
- Jah, igen, tényleg – nézett végig magán szórakozottan
Erős volt a kísértés, hogy felnyissam a gépet és megnézzem, hogy mi volt annyira titkos, hogy én nem láthattam, de Rob visszatérése megakadályozott ebben.
-Mehetünk? – kérdezte vidáman, mint akit kicseréltek
- I-igen, persze. Biztos minden oké?
- Naná!

Ha azt mondom, hogy dúdolva letáncolt a lépcsőkön, egyáltalán nem túlzok. Boldog boldogtalannak köszönt a hotelben is és az utcán is, amíg a taxira vártunk, majd a taxissal úgy beszélt, mint a legjobb barátjával. Egész úton a kezemmel játszogatott, és fülig ért a szája. A kastélyhoz érve aztán elég nagy sorral találtuk szembe magunkat, ami fél pillanat alatt elvette a kedvét mindentől.
-Persze, nyugodtan adja oda az összes apró pénzét, nehogy haladjunk is valahova! – jegyezte meg félhangosan a sorban állva

- Rob, mi a fene van veled? – néztem rá döbbenten
- Semmi, de mit kell itt szerencsétlenkedni?
- Nyugodj megy, nem sietünk sehova

Erre már nem szólt semmit, csak fintorogva rázta a fejét, de persze mindenki minket nézett, nekem meg égett az arcom.
1-2 gunyoros megjegyzés a pénztáros lánynak is jutott, aki alig akart magához térni a Rob okozta tripla sokktól.

-Ez meg mire volt jó?
- Láttad, hogy nézett rám? Mint egy űrlényre…
- Attól még nem kell leharapni a fejét. Örült, hogy látott téged
- Jah, tényleg nagy szám vagyok

Kitágult szemekkel, értetlenül néztem, ahogy unottan előre sétál, majd megáll egy szökőkút mellett, ahol 2 kisgyerek játszott. Gyorsan utána mentem, mert nem akartam, hogy őket is leordítsa valamiért, de legnagyobb meglepetésemre pont az ellenkezője történt. Leguggolt melléjük és mosolyogva beszélgetni kezdett velük. Az egyik kislány, olyan 7-8 éves lehetett és láthatóan felismerte benne a ’vámpírt’, mert elég tartózkodó volt vele és az arcát, fogait vizslatta.

-Ne aggódj, én nem vagyok vámpír- nyugtatgatta Rob kedvesen
- Nyilván nem vallanád be – feleselt a kicsi
- Hú de felvágták a nyelved – nevette el magát
- Nem is – nyújtotta ki a „bizonyítékot”
- Hmm. Tényleg egyben van. Akkor mondjuk fogd meg a kezem. Ha vámpír lennék, akkor hideg lenne, igaz?
- Igen – bólogatott buzgón, majd óvatosan megtapogatta a karját
- Na?
- Hideg – suttogta a kislány, majd elfutott, mire Rob zavartan simított végig a karján
- Jól vagy? – léptem hozzá
- Nem. Valami nagyon nem oké velem – rázta meg a fejét
- Jó, jó nyugi. Azonnal megyünk a kórházba – fogtam meg a jéghideg kezét