Puerto Vallarta

Meg is hoztam a folytatást a mexikói kis kalandról :) várom a megjegyzéseket;)
pusz

71. rész

10 perc múlva már a gépen ültünk és úgy vigyorogtunk mint két bedrogozott turista.

-Ez baromi jó volt – örömködött Rob a kezemet szorongatva
Úgy éreztem magam, mint egy anyuka, aki elvitte a gyerekét a vidámparkba és mindenre megengedte, hogy felüljön.
-Milyen filmes dolgokat szeretnél még csinálni?
- Hát valamelyikünknek muszáj lesz whiskey-t rendelnie, plusz van az a dolog a mosdóval… - vette halkabbra a hangját, de a vigyora töretlen maradt

Kellett pár pillanat mire leesett, hogy mire gondol, de reagálni már nem volt időm, mert kigyulladt az öv-becsatolását jelző lámpa, majd felszálltunk. A stewardessek feltűnően sokat keringtek körülöttünk, például muszáj volt 4 részletben odahozni nekünk a takarókat és párnákat, illetve az italokat sem sikerült egy fordulóval. Látszott Rob-on, hogy nem tetszik neki a dolog, egyszer szóvá is tette, hogy ha lehet, akkor a következő 5 órában ne zavarjanak minket, mert pihenni szeretnénk. Szerencsére az mp3-amat beledobtam a táskámba, úgyhogy előhalásztam, majd bedugtam a fülembe és Rob vállára hajtottam a fejem. Már éppen elbóbiskoltam, amikor elhalkult a zene én pedig riadtan néztem fel Rob-ra.

-Hallgathatom én is?
- Persze – motyogtam és kicseréltem a fülhallgatókat, hogy mindkettőnkhöz elérjen
- Nem mondod komolyan, hogy engem hallgatsz? – nézett rám fájdalmasan
- Beállítottam, hogy az össze számot játssza le és most épp te vagy soron

Fanyalgott még pár pillanatig, aztán megadta magát és ő is hallgatni kezdte. Szép lassan mindketten elaludtunk, aztán már sötétben ébredtünk fel, természetesen egy kedves kis stewardess közbenjárásával.
-Elnézést, nem akarom önöket zavarni, de meg kezdtük az ereszkedés, kérem kapcsolják be a biztonsági övet és húzzak fel a sötétítőt!
- Rendben, köszönjük
- És…
- Igen?
- Tudom, hogy nem szabadna ezt tennem, de… Mr. Pattinson, megtenné, hogy aláírja ezt nekem? – nyújtott felé remegő kézzel egy határidőnaplót
- Persze, de kérem ne reklámozza, hogy itt vagyunk
- Természetesen és köszönöm

Egyre izgatottabb lettem Mexikó miatt, úgyhogy be nem állt a szám, amin Rob csak jókat derült. Ahogy földet értünk, azonnal kicsatoltam az övem és vettem is a kabátomat.
-Figyelj csak, arra gondoltam, hogy el kéne mennünk egy másik városba, mert itt nincs tengerpart
- Ohh, én nem tudok sokat Guadalajaráról, úgyhogy követlek - nevettem el magam
- Akkor majd kint mondjuk a taxisnak

Ahogy kiértünk a reptérről, beszálltunk az első taxiba, ahol Rob megtárgyalta a sofőrrel, hogy másfél órára van Puerto Vallarta, aminek van tengerpartja is, úgyhogy odavitettük magunkat, majd egy szállodához.

-Nem mondod komolyan, hogy itt fogunk lakni? – kérdeztem pár perc hápogás után
- Bizony ám. A sofőr szerint ez a legjobb. Gyere, jelentkezzünk be.
Akárhány helyre is fogok eljutni Rob-bal, biztos vagyok benne, hogy az effajta fényűzéshez soha nem fogok hozzászokni. Harmadik szólításra sikerült csak odaadnom az útlevelem, majd felmentünk megnézni a szobát.

-Mi lenne, ha most megfürdenénk, utána bemennék a városba. Mondjuk már 9 óra van, de aludtunk a repülőn
- Jól hangzik
A fürdőszoba még elképesztőbb volt, mint a lakosztályunk többi része. A hatalmas pezsgőfürdős kádat függöny választotta el a fürdő többi részétől, ahol a padlótól a mosdóig minden márvány volt. Mindketten bemásztunk a kádba, ahol Rob azonnal simogatni kezdte a hátamat, mondván, hogy megmossa…
-Így soha nem fogunk bejutni a városba – kacarásztam, mert már csikizni is kezdett
- Van időnk – susogta a fülembe, majd megfordított, hogy szembe legyünk egymással és azonnal magához húzott Jóval akaratosabb volt, mint szokott, de az elmúlt pár napban már hozzászoktam ehhez. Erőszakosan vont magára és egy rövid előjáték után már rá is tért a ’lényegre’. Rövid, szenvedélyes és izgalmas szeretkezés volt.
Miután összeszedtük magunkat már 11 óra is elmúlt, de frissebbek voltunk, mint amikor megérkeztünk. Egy taxival a belvárosba mentünk és andalogva sétálgattunk a belvárosban. Elég késő volt, úgyhogy az éttermeken és bárokon kívül semmi nem volt nyitva, pedig szerettünk volna venni egy fényképező gépet és pár ruhát. Hajnali 2 körül már mindketten elfáradtunk, úgyhogy visszamentünk a szállodába és beestünk az ágyba.
Alig hittem a szememnek, amikor másnap felébredtem. A teraszajtó nyitva volt, a függöny hullámzott a lágy szélben és 100 ágra sütött a nap.
-Tetszik? – kérdezte egy mosolygós hang mellettem
- Elmondhatatlanul
- Gyere, mutatni szeretnék valamit. Voltam vásárolni és vettem neked pár ruhát
- Te? De miért? – fakadtam ki talán túlságosan is
- Azért, hogy amikor felkelsz, örülj neki, hogy van tiszta ruhád és azonnal mehetünk is be a városba. Zárjuk le ezt a témát légy szíves – nézett rám komolyan
- Ezt még visszakapod – eresztettem meg egy kis mosolyt

Kimentünk a nappaliba, ahol tömérdek zacskó állt egy kupacban. Ötletem se volt, hogy hánykor kellett felkelni egy ilyen bevásárló körúthoz, pláne, hogy utál ’shoppingolni’.
-Nézd meg őket, addig rendelek reggelit. Ha valamelyik nem tetszik, vissza lehet vinni
Izgatottan vetettem rá magam a zacskókra, elsőre egy szandált találtam, majd sorra jöttek a felsők,egy szoknya, egy nadrág és egy kis kabát. Az utolsó zacskón a ’Calzedonia’ felirat állt, mire elmosolyogtam magam. Biztos vagyok benne, hogy a fehérnemű vásárlást élvezte legjobban…
Összességében tetszettek a ruhák, egy elképesztően csicsás felsőt kivéve… Magának is vett néhány pólót és inget de nem vitte túlzásba, úgyhogy eldöntöttem, hogy holnap hasonló akciót hajtok végre és veszek neki még pár ruhát. Miután sok-sok puszival megköszöntem neki, megreggeliztünk, felöltöztünk és újra a nyakunkba vettük a várost.

Elég meleg volt, úgyhogy többször beültünk 1-1 bárba valami hideget inni és az ingyen lég-kondi miatt. Ebédre mindketten fajitas-t ettünk aztán lementünk a tengerpartra ejtőzni egy kicsit. Természetesen fürdőruhát is kaptam, úgyhogy átöltöztünk, és amikor már meg tudtunk mozdulni a sok kaja miatt, bementünk fürdeni. Pontosabban Rob felkapott és berohant velem a vízbe, amit én végigsikítottam. Nagyon jól szórakoztunk, gyönyörű volt a tengerpart és senki nem zavart minket. Délután 5 órakor indultunk vissza a szállásra, mert egyikünk se érezte magát túl jól…

Néhány kép a szállodáról, a tengerpartról és a Rob által vett ruhákról:)