Ő

Itt is van a folytatás, amiből kiderül, hogy ki is a nem annyira titokzatos látogató :D
Love

75. rész

-Roooooooooooooooooooooooooooob! – visítottam azonnal és leugrottam a lépcsőről, hogy a nyakába vethessem magam
Kicsit meg is tántorodott, de a kerítés megtartott minket, miközben össze-vissza csókolgattuk egymást.
-De te hogy? És mikor? És…és miért nem szóltál? – hadartam, de ő csak vigyorgott
- Angolul légyszi - nevette el magát
- Hoppsz, bocsi. Csak… Ne füttyögjetek már – kiáltottam fel a többieknek, angolul
- Mintha kicsit meg lennél zavarodva – állított a lábamra még mindig füli érő szájjal
- Csodálkozol? Azt hittem nem tudsz eljönni a diplomaosztómra
- Ki nem hagynám, de egyébként nem csak amiatt jöttem ám – rángatta a szemöldökét a végén
- Hanem?
- Nem tudom emlékszel-e, de megbeszéltünk valamit suli utánra
- Óó, az még tervben van? – tetettem a hülyét
- Hát, gondoltam rá, – ment bele a játékba – de majd meglátjuk. Itt maradhatok éjszakára? – nézett fel bizonytalanul a zenétől és lányoktól hangos kolira
- Ha azt mondom nem, visszamész Londonba?
- Nem, akkor is bemegyek, csak nem rejtőzködöm, és ahogy belépek, elordítom magam, hogy „itt van Robert Pattinson” – vázolta fel teljes természetességgel a második lehetőséget
- Ahh, értem. Hát mivel nem akarok vénlány maradni, azt mondom ne kiabálj, és velem gyere fel – kacsintottam rá, majd újra hozzábújtam
- Hiányoztál. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon – suttogta a fülembe
- Te is nekem. Épp buli van, de leléphetünk. Ki kell venni egy szobát, hogy a portás felengedjen – magyaráztam a bejárat felé menet
- Oké, de menjünk vissza a barátaidhoz. Kíváncsi vagyok rájuk
- Annyira szeretlek – öleltem át újra „köszi” puszival kísérve

Kedvenc portásom, Laci bácsi volt az éjszakás és miután végighallgattunk egy „Ki a fiatalember Zituska?” kezdetű életvezetési tanácsot, meg is kaptuk az egyik vendégszoba kulcsát.

-Készülj fel, hogy a társaság 90%-a teljesen be van állva, plusz nyilván lesz sikítozás is
- Megbirkózom velük, de azért ne menj nagyon messzire
- Attól nem kell tartanod – mosolyogtam rá
- Menj csak, én felugrok a szobába kicsit összekapni magam, meg lepakolni – szólalt meg Rob
- Ne viccelj már, nem fogják nézni, hogy hogy áll a hajad meg ilyenek - ráztam a fejem csodálkozva
- Tudom, de telefonálnom is kell. 5 perc és itt vagyok – nyomott egy csókot a számra, majd visszaszállt a liftbe

Fura volt ugyan, de Rob ilyen, úgyhogy egy vállrándítás után visszamentem a többiekhez és elmondtam, hogy ki jött, plusz megkértem őket, hogy lehetőleg angolul szóljanak hozzá…

-Elképesztő, hogy itt van – esett a nyakamba keresztbe álló szemekkel Kriszti
- Ne is mond. Még mindig nem hiszem el – vigyorogtam én is
- Na mesélj Zitús, ki ez a bájgúnár – nehezedett a vállamra Gabci
- Ne bájgúnározd le és angolul szólj hozzá, oké? – fektettem le az alapokat
- Oké, de csak mert úúúgy szereted – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, majd arrébb táncolt
- Hú, de kész vagyok csajok – állt meg a falnak támaszkodva Réka – Az előbb már Tök Robit halluztam – mondta a poharát tanulmányozva
- Nem halluztál életem, tényleg itt van, de kérlek ne rohand le – nevettem el magam
- Húú, ja mert, hogy ti…izé – mutogatott össze-vissza, majd jobbnak látta, ha „tart egy kis szünetet”

Öntöttem magamnak egy kis bort, Robnak pedig kerestem egy üveg sört.
-Láttad, hogy egy csaj alszik a lépcsőn? – lépett mögém Rob félénken
- Kifeküdt tőled – bólogattam, majd a kezébe nyomtam a sört
- Nagyszerű… Szóval, ki-kicsoda? – nézett szét
- Krisztiről már meséltem neked – húztam magam mellé zavartan pislogó barátnőmet
- Szia, Kriszti vagyok. Bocs, de nem túl jó az angolom – rebegte és nem is cáfolt rá a kijelentésére, de ez volt a legkevesebb
- Semmi baj. Rob vagyok. Örülök, hogy találkoztunk – nyújtott kezet kedvesen
- Oké, azután ott van Gabci, Ádám, Marci, Benji, Szilvi, őőő a többieket nem látom. Réka pedig a lépcsőn alszik – néztem arra nevetve
- Igaz, hogy az első névnél elvesztettem a fonalat, de majd belejövök – vette el a sörét nevetve és elindult
-Hé-hé-hé, Mióta lettél ilyen szociális? – nyúltam utána
- Ez taktika életem. Láthatóan sokakat csak fél óra választ el a taccstól, azelőtt szeretném megismerni őket, hogy utána veled lehessek egész éjjel – magyarázta egy szenvedélyes csókkal nyomatékosítva a dolgot
- Huhh – ennyit sikerült kinyögnöm

Nem tudtam, hogy ennyire könnyen fog menni neki, de tök simán odament a többiekhez, akiket gondolatban nagyon megölelgettem, mert kedvesek voltak hozzá. Az pedig, hogy egyik másik nem beszélt angolul csak még jobbá tette a hangulatot.
Ahogy elnéztem a régóta hiányolt páromat, egyre nagyobb hülyeségnek tűnt a buliba-való visszamenetel, amit eléggé zavarba hozóan, de tudtára is adtam. Épp egy ismeretlen sráccal beszélgetett a folyosón, amikor odamentem hozzájuk és pimaszul flörtölni kezdtem vele, szerencsétlen gyerek azonnal le is lépett.
-Te aztán nem vesztegeted az időt – nézett elismerően rám
- Mi lenne, ha lelépnénk? – kérdeztem halkan a mellkasát simogatva
- Ó, vagy úgy. A kisasszonynak tervei vannak velem…
- Neked is velem, ha jól tudom – néztem fel rá abbahagyva a gallérja babrálását
- Gyerünk – fogta meg a kezem és futva mentünk a szobánkba
Hangosan csapódott mögöttünk az ajtó és pont úgy estünk egymásnak, mint ahogy arra számítani lehetett…