Step 3.

Itt is van az extra hosszú esküvői rész:) Remélem tetszeni fog, mert elég nehezen született meg, de nagyonnagyon várom a komikat!
L

79. rész

-Nem pont így képzeltük, igaz? – sutyorgott Dorina a fülembe
- Mire gondolsz?
- Úgy 6 évesek lehettünk, amikor megterveztük az esküvőnket. A férj kiléte folyton változott, de a helyszín, a torta és a ruha állandó volt
- Fonyódon, az eldugott stégeknél, epres-csokis torta és apró virágokkal díszített hófehér ruha – idéztem fel mosolyogva
Minden nyarat együtt töltöttünk már 5 éves korunk óta a nagyszüleim balatoni nyaralójában és ha nem estünk bele 10 srácba minden évben, akkor egybe se.
- A tortáról nem sokat tudok, de másik kettő ha lehet még szebb, mint ahogy kitaláltuk. Ami pedig Robertet illeti… hát azt hiszem jobb választás, mint McCaluey Culkin – fejtegette nagy komolyan, mire mindketten felnevettünk
- És azt se terveztük meg, hogy a templom kordonokkal lesz körülvéve – néztem ki az ablakon
- Rob megmondta, hogy ez lesz – szólt közbe anya is követve a tekintetével a rengeteg „kívül rekedt fotóst”
- Tudom, nem is foglakozok vele – feleltem határozottan, majd kicsit megigazgattam a hajam és a sminkem, mert apa leparkolt a nagy faajtó előtt
- Mi betereljük a násznépet, ti pedig készüljetek el – pattant ki anya magával húzva Dorinát is

Szegény csap kapkodta a fejét és futott anya után, aki „Lesz még idő fényképezni” és „Utánunk is van egy esküvő” felkiáltásokkal irányította befelé a zavarodott rokonokat.
- Készen állsz kislányom?
- Azt hiszem – hebegtem
- Rendben lesz, Rob jó gyerek. Nem kell aggódnod – puszilta meg a homlokom, majd felvezetett az ajtóhoz

Megvártuk, hogy mindenki helyet foglaljon, majd a nászindulóval együtt mi is elindultunk. Leírhatatlan érzés volt lépkedni a rengeteg virág és mosolygó rokon között, bár pár pillanat után már csak egy valakit fixíroztam. Rob ott feszített fekete öltönyben, zselével megszelídített tincsekkel és észveszejtő mosollyal az oltár előtt, mögötte pedig kisfiús vigyorral Tom és a többi „koszorúslánya”. Egy gyors puszi után apa „átadott” Robnak, aki olyan erősen fogta a kezem, mintha az élete múlott volna rajta.

-Nem érzem a kezem – suttogtam a fülébe
- Jujj, bocs – lazított azonnal a szorításon, majd helyet foglaltunk
A szertartás angolul és magyarul folyt, de én annyira ideges voltam, hogy hiába tették fel magyarul a nagy kérdést, én egy béna kis „yes”-szel feleltem, mire Robból kibukott egy apró röhögés.
- Igen – ismételtem el már magyarul, bujkáló mosollyal
- Nagyszerű. Most önt kérdezem Mr. Pattinson – kezdett bele újra a pap

Ő persze egy szép, tiszta és érthető „Yes”-t harsogott, majd rám nézett és megrángatta a szemöldökét. Tudtam, hogy fergeteges esküvőnk lesz, de arra még én se számítottam, hogy már a szertartáson le kell nyelnem a feltörni készülő nevetésemet.
A pap újabb utasítására Tom lépett előre és átadta Robnak a gyűrűt, amit ő megpuszilt, majd felhúzott az ujjamra. Én is megismételtem ugyanezt, csak nekem Dorina adta oda egy Tomos összemosolygás után.

- Ezennel házastársaknak nyilvánítom Önöket. Csókolják meg egymást
- Végre valami, amit magyarul is értek – somolygott Rob és magához húzott

A szemtelenül hosszúra sikeredett csók után megfogta a kezem és majdhogynem ugrándozva kimentünk a templomból, ahol azonnal egy komplett rizs-esőben volt részünk. Mindenki tapsolt, éljenzett és egy emberként indult felénk gratulálni. Először a szülők, nagyszülők, testvérek majd pár barátnőmre való kacsintás után Kellan és a többiek.

- Hát haver, én nem szoktam ilyet mondani egy esküvőre, de ez kurva jó volt – vigyorgott és magához ölelte barátját
- Szerintem senki nem szokott ilyet mondani egy esküvőre, de köszi – nevette el magát ő is
- Te meg gyönyörű vagy kislány. Ne szöktesselek el? – suttogta a fülembe egy puszinak álcázva
- Te sosem komolyodsz meg, igaz? – löktem kicsit a fején
- Ezt nemnek veszem. Cserébe viszont táncolnod kell velem az esti bulin – kacsintott rám és arrébb sétált átadva a helyét a szipogó Ashley-nek
- Jaj gyerekek annyira örülök, hogy ez összejött. Szépek vagytok együtt – borult egyszerre a nyakunkba
- Köszönjük, pláne, mert nagy szereped van a dologban hugi – simogatta meg a hátát Rob
- Azt akarod, hogy megint elbőgjem magam, igaz? – takarta el szegény az arcát és arrébb tipegett

Épp Kriszti jókívánságait tolmácsoltam Robertnek, amikor megláttam egy erősen rózsaszín ingben vigyorgó szőke srácot a sorban

-Jamie – visítottam fel és ciki, nem ciki, odafutottam hozzá
- Hát helló csajszi. Elképesztő csini a rucid – csacsogta a szokásos arc-mellé puszikkal
- Köszi, de hogy kerülsz te ide?
- A félisten férjed hívott fel pár hete – simított végig Rob karján miután odaértünk hozzá én pedig visszaálltam a „helyemre”
- Nem hiszlek el –fordultam hozzá, mire ő csak hetykén megrántotta a vállát egy olyan mosollyal kísérve, amivel engem is és Jamiet is zavarba hozott

A rengeteg gratuláció után a szűk családdal elmentünk a házasságkötő terembe, hogy minden szempontból hivatalos legyen a nászunk. 4 óra körül már mindennel végeztünk, úgyhogy el is mentünk a szállodába. Anya úgyis ellenőrizni akart mindent a teremben és a konyhán. Újdonsült férjem oldalán araszoltam a lift felé, akinek be nem állt a szája, ráadásul az ajtó előtt kitalálta, hogy felkap és úgy visz be a szobába.

-Ezt nem csak a nászéjszaka előtt kéne? – kérdeztem nevetve a nyakába csimpaszkodva
- Nászdélutánt is tarthatunk, ha szeretnéd – ajánlotta pajzán vigyorral
- Ha nem telt volna 3 órába, hogy így nézzek ki, igent mondanék, de így…
- Akkor majd a buli után. Mit szoktak egyébként ilyenkor csinálni? – nézett szét tanácstalanul
- Ez az első esküvőm
- Nekem is – bólogatott nagy komolyan
- Mi volt az első gondolatod reggel?- kérdeztem hirtelen
- Hogy elaludtam a hajam – bukott ki belőle azonnal
- Ez komoly? Ezt? – nevettem el magam
- Kómás voltam még és jól akartam kinézni melletted – indult meg a „támadás”
- Cseles…
- Gyönyörű vagy. A ruhád…a szemed… a hajad… - sorolta apró puszikkal borítva a vállamtól indulva
- Te sem panaszkodhatsz… És a hajad is egész jó… volt – borzoltam össze nevetve
- Most ezt mért kellett? – kérdezte durcásan
- Túl jó volt a hajad. Féltem, hogy Jamie rád ugrik – magyaráztam ártatlanul
- Örülsz, hogy elhívtam?
- Nagyon, bár van egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nekem nem jutott eszembe
- Ne foglalkozz most ezzel, a lényeg, hogy itt van- simogatta meg az arcom

Kicsit még beszélgettünk fent a szobánkban, de anya hamar megjelent és közölte, hogy már szállingóznak a vendégek, úgyhogy jó lenne ha lemennénk.
Természetesen Kellanék voltak a „szállingózó” vendégek, mert unták magukat a szobában, úgyhogy nekiestek a csokiszökőkútnak és a gyümölcsöknek.
Szép lassan megtelt a terem mi pedig itallal a kezünkben sétálgattunk és köszöntük meg mindenkinek, hogy eljött. Miután már alig látszott üres szék, a pincérek el kezdték felszolgálni a vacsorát.

- Mielőtt nekifognánk az evésnek, szeretnék tósztot mondani – állt fel Rob és vele együtt apa is, nyilván a fordítás miatt
- Négy dolog miatt szeretnék köszönetet mondani. Az első te vagy, szerelemem –fordult felém- Köszönöm, hogy elviselsz, tudom, hogy nem könnyű. Nagyon szeretlek – mondta, majd lehajolt, hogy megcsókoljon
-A másodikak a szüleim és a folyton fecsegő nővéreim, akik sokszor az idegeimre mennek, de imádom őket. Szorosan mögöttük jönnek a barátaim, akikből ugyan nincs sok, de értük tűzbe mennék és tudom, hogy ők is értem. A negyedik köszönöm, pedig azért jár, mert eljöttetek. Érezzétek jól magatokat és jó étvágyat – emelte magasba a poharát a többiekkel együtt

Direkt néztem Rob rokonainak az arcát az első pár falat után, de úgy tűnt ízlik nekik. Mindenki nagyon jó kedvű volt, nevetés hallatszott az összes asztal felől, bár ebben lehet, hogy a házi pálinkának is volt része. Isten áldja.
Többször néztem a „fiatalok” felé is, főleg mert Tom és Dorina nagyon elmélyültem sutyorogtak, nyilván az ételekről, Kellan pedig csámcsogva mutatta fel a hüvelyujját, amikor találkozott a tekintetünk, Ashley összes nevelési szándékának ellenére. 2 óra evés után már mindenkin látszottak a fáradság jelei, úgyhogy ideje volt Jacksonéknak színpadra lépni. Megegyeztünk, hogy egy kicsit populárisabb, táncolhatóbb zenét fognak játszani, a könnyebb befogadhatóság érdekében.

-Jó estét mindenkinek, az én nevem Jackson és addig fogunk zenélni, amíg bírjuk a bulit – harsogta a mikrofonba, majd a húrok közé csaptak

Nem nagyon akartak mozgolódni az emberek, úgyhogy Robbal példát mutattunk és bevettük a táncteret. Ezt egy jelnek tekinthették, mert pár perc után már csőstül jöttek a srácok. Lehet, hogy a „menetrend” szerint még nem ennek kellett volna jönnie, de mi nagyon jól elvoltunk, és Kellan ígéretéhez híven úgy megtáncoltatott, hogy alig kaptam levegőt, Rob mentett meg.

- Mikor eszünk tortát? – kérdezte izgatottan
- Azt hittem meg akartál menteni Kellan kikészítő táncától, de te csak sütizni akarsz – dorgáltam meg nevetve
- Úgy tűnt élvezed
- Amíg kaptam levegőt, élveztem is – pontosítottam
- Oké bocsi. De akkor ehetünk tortát? Utána meg induljon a buli – vigyorgott töretlenül
- Lehet egy ilyen mosolynak ellenállni? – tettem fel a költői kérdést és a nyakkendőjénél fogva közelebb húztam, hogy megcsókoljam
Egy időre leállítottuk a bulit, hogy a pincérek betolják a hatalmas tortát, aminek Rob örömmel esett neki. Rekord sebességgel szeltük fel és osztottuk szét a szeleteket, majd visszaültünk az asztalunkhoz is mi is megettük a sajátunkat. Ki egy, ki négy szeletet…
- Csak azért ettem ennyit, hogy legyen mit letáncolnom – magyarázta komoly arccal Rob
- Egy szót se szóltam, de a szavadon foglak

Teljesen úgy éreztem magam velük, mint egy egyetemi bulin, kivéve,hogy mindenki nagyon puccos ruhát viselt és ott volt az egész rokonság…
Tom felvetette a buli-beindító pálinka ötletét, amit mindenki támogatott, de mi lányok inkább csak 1-1 mézes Fütyülőst kértünk. A srácok lehúzták az igazi magyar házi pálinkát és nem is álltak meg egynél. Még az elején le akartam tudni a rokonokkal való táncolást, úgyhogy sorba pörgettek meg a férfi rokonok. Ashely-ék tök jól elvegyültek és mindenkivel nagyon közvetlenek voltak, Kellan talán túlságosan is 1-2 lány ismerőssel…
Időközben Tom is beszállt énekelni, akinek pedig Dorina szállította az innivalót és mindig útba ejtett minket is, úgyhogy már a sokadik Fütyülőst húztuk le a csajokkal. Ahogy telt az idő egyre többen mentek haza, főleg az idősebb rokonok, de aki ott volt, az mind a táncparketten ropta. Kellan később még többször elkapott és szövetkezett Jacksonnal is, aki csak azért ott hagyta a mikrofont, hogy engem megtáncoltasson. Oda-vissza pörögtem köztük, míg Rob egy határozottnak szánt közbe lépéssel kiforgatott közülük és szorosan átölelt.

- Most jól csináltam?
- Tökéletesen – motyogtam az ajkait bűvölve
- A szemeim feljebb vannak – vigyorgott önelégülten
- Nagyon viccesek vagyunk – néztem rá szúrós szemmel, de fél pillanat után már azt se tudtam hol vagyok, olyan hévvel csókolt
- Ezt tartogassátok éjszakára, most gyertek táncolni – ragadott kézen Bobby és riszálva húzott minket a parkett közepére

Amikor aztán már tényleg csak mi voltunk ott, felmentünk Dorinával a szobába, hogy segítsen átvenni egy kényelmesebb rucit. Ahogy ezzel végeztünk, visítva futottunk le a lépcsőn, és egy, a bárpultról felkapott Fütyülőssel érkeztünk meg az épp körtáncot járókhoz. Hezitálás nélkül mentünk be a kör közepére Jamie-hez, aki táncos lányokat megszégyenítően riszálta a csípőjét.
Hajnali 2 fele megérkeztek Dorina barátai is, hogy egy kis magyar zenét játszanak a srácoknak, akik artikulálatlan üvöltéssel honorálták a dolgot és mielőtt bármelyik hangszerhez is hozzáértek volna, Kellanék már rég körbetáncolták őket.
Volt ott minden az Eddától kezdve az Illésen át egészen a Kispálig és a srácok egyiket jobban élvezték még a másikat, mi pedig a magyar csajokkal végig énekeltük az egészet. Időnként a pincérek is beszálltak a vonatozásba a hangulatot pedig már nem lehetett volna fokozni. Ez volt életem legjobb és legboldogabb bulija.

A terem és a bulizósabb ruha :)