Az első nap

:) köszönöm (:

81. rész

Másnap reggel én még hazamentem, hogy segítsek anyának pakolni. Nehéz és egyben fura is volt összedobozolni gyakorlatilag az életem, és ahogy ürült a régi szobám úgy kezdtem el nosztalgiázni is. Pontosan emlékszem rá, amikor 14 évvel ezelőtt apáék elhoztak ebbe a dohos, koszos és régi házba, majd közölték, hogy megvették. Tele ütött-kopott bútorokkal és az egyik kanapé kiszakította a nadrágom. Elképzelésem se volt, hogy mit láttak benne, azon kívül, hogy jó helyen volt.

7-8 hónap alatt viszont olyan gyönyörű házat varázsoltak belőle, hogy alig hittem a szememnek. Nyáron költöztünk be, a nappaliban még nem volt parketta, csak beton, de nekem feltétlenül szülinapi „bulit” kellett tartanom.
Apa dolgozószobája az enyém mellett van, és amikor kicsi voltam mindig megkértem, hogy maradjon ott, amíg el nem alszom. Imádtam ezt a házat, de ideje tovább lépnem és „önálló életet” kezdenem.

Az egyetemen keresztül fogok kedvezményesen bérelni egy lakást, állítólag egész közel van hozzá és nem is drága. Úgy egyeztünk meg Robbal (pontosabban én kijelentettem), hogy majd ha spórolok annyi pénzt én is, akkor felesben veszünk egy házat. Házat bizony, mert gondolunk a jövőre…
Anya kitalálta, hogy eljön velünk, hogy segítsen berendezkedni, úgyhogy teljesen tele volt az autó Ferihegyre menet, ami meg is látszott a tempóján…
Apát még soha nem láttam sírni, de úgy tűnik ennek is eljött az ideje. Ez amolyan férfias, eltitkolós sírás volt, de nagyon jól esett, hogy ennyire hiányozni fogok neki.

Londonban már várt ránk a kocsi és persze rengeteg paparazzi is, de már nagyon rutinosak voltunk, csak anya szorult néha egy kis segítségre. Rob-nak ott kellett maradnia 2 napra, de megígérte, hogy amint tud, ő is jön Cambridge-be. A házinénit előre megkértem, hogy engedje be a költöztetőket, szóval már az összes cuccom a lakásban várta, hogy kipakoljam. Az első gondolatom, miután beléptem, azt volt, hogy ez irtó pici. A konyha és a nappali együtt volt akkora, mint az oxfordiban csak a konyha, ezen kívül volt egy kicsi, de nagyon világos hálószoba és a fürdő. Új és modern lakás volt, összességében tetszett is, csak meg kell szoknom.

A legszükségesebbeket kipakoltuk anyával, aztán elmentünk vacsizni, mivel nemhogy kaja, de még hűtő sem volt otthon. Az ilyen elektronikai cikkeket holnap fogja Rob elküldetni az oxfordi lakásból, pláne, mivel el akarja adni azt.
Fizikailag 3 nap alatt beköltöztünk, Rob is áthozta pár cuccát és szinte már meg se lehetett mozdulni a kis lakásban.

- Nyugi, meg fogod szokni. Természetes, hogy még kicsit fura – simogatta a hajam 1 hét után
- Annyira gyorsan történt minden, én meg csak sodródtam a dolgokkal. Elköltöztem otthonról, esélyes, hogy örökre a férjemmel. Minden annyira idegen még – motyogtam és éreztem, hogy nő a gombóc a torkomban
- Tudom, de meg tudsz vele birkózni és én is itt vagyok. Velem is ugyanolyan gyorsan történt minden, mint veled, ráadásul tudod, hogy milyen tesze-tosza tudok lenni, de bennünk biztos vagyok és abban is, hogy imádni fogod a munkát, ezért nem aggódok – húzott fel az öléből
- De mi lesz, ha…
- Csss… Nincsen de – szólt közbe, mire grimaszolni kezdtem
- Ne vágj pofákat, mert úgy maradsz – bölcselkedett vigyorogva
- Így kell beszélni a feleségeddel?
- Őő… még nincs 2 hete, hogy elvettelek. Majd beletanulok – pillogott rám ártatlanul

Az évek során egy hajszálnyit, mintha csendesedett volna a Rob körülötti felhajtás, de az esküvővel újraélesztettük, akaratunkon kívül persze.
Annak viszont örültem, hogy az első munkanapom reggelén csak Margaret nénivel találkoztam és nem 15 fotóssal. Összeszűkölt gyomorral, kiöltözve sétáltam az egyetem felé, ami tényleg közel volt, kb 10 percre a lakástól. A portán megkérdeztem, hogy merre van a Nemzetközi iroda, majd követtem az utasításokat és egy nagy levegő után bekopogtam.

- Jó napot, maga lesz az új koordinátorunk, igaz? A nevem Ryan Johnson, én vagyok ennek a részlegnek a vezetője. Ez lesz az asztala, ő Susan, neki kell majd a keze alá dolgoznia. Jó munkát
Meg se tudtam szólalni, annyira lerohant ez a pasi. Amint beléptem az ajtón kezet fogott velem és darálni kezdett, miközben ment körbe az irodában, hogy aztán végül megálljon az asztalomnál és ott hagyjon
- Szia, Susan vagyok. Nyugi, nagyon jó fej, csak mindig siet valahova – nyújtott kezet barátságosan a „főnököm”
- Szia, Zita. Az feltűnt…
Az egész nap azzal telt, hogy leendő Erasmus-os diákokat hívogattam mindenféle papír kitöltése miatt. Izgi volt…

Fáradtan estem haza, Robnak Londonban volt dolga, úgyhogy egyedül álltam neki a vacsorának és egy mosást is betettem.
- Szia szívem, milyen volt az első napod? – hívott fel Rob
- Szia. Hát elég pörgős. Megismerkedtem a főnökeimmel, aztán meg telefonáltam egész nap
- Nem volt jó? – kérdezte halkabban
- De, csak fáradt vagyok. Mikor jössz holnap?
- Három interjúm is van, úgyhogy csak este. 10 fele
- Oké. Nagyon várlak
- Biztos minden oké? Ne menjek haza?
- Ne, nem kell. Intézd csak a dolgaid, holnap úgy is találkozunk – bizonygattam, pedig legszívesebben vele lettem volna
- Rendben, de szólj, ha bármi van. Szeretlek
- Én is szeretlek. Szia
Miután befejeztem a vacsorát és a tv-t is meguntam, nekiálltam internetezni. Épp Giorgiával skype-oltam, amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen, tessék?
- Szia Zita, Susan vagyok. Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy érezted magad az első napon. Remélem nem rettentettünk el nagyon
- Szia, de aranyos vagy, hogy felhívtál. Egyáltalán nem, és gondolom úgyse csak telefonálni fogok egész nap – mondtam azért reménykedve
- Nem hát, ez csak az elején van így. Csomó programot fogsz majd szervezni a srácoknak, plusz lesz nyilván egy kis papírmunka is, de az természetes. Biztos vagyok benne, hogy jól együtt tudunk majd működni
- Én is, nagyon tetszik az egész iroda és a többiek is jó fejek
- Ennek örülök! Akkor holnap találkozunk és jó éjt!
- Neked is és köszi még egyszer, hogy felhívtál!

Ez a második hívás végképp feldobta az estémet, dúdolva mentem el fürdeni, de a fáradtság hamar eluralkodott rajtam, úgyhogy rövid úton az ágyban kötöttem ki.
Valamikor hajnalban kulcszörgésre riadtam fel, de mire kikászálódtam volna az ágyból már nyílt is az ajtó és Rob kócos feje jelent meg.
Nyilván nem vette észre, hogy fent vagyok, mert óvatosan lépkedve pakolta a ruháit a szekrényre.

- Mit settenkedik itt Mr. Pattinson?
- Azt hittem alszol. Jobban vagy?
- Azért jöttél haza, mert nem volt olyan jó kedvem a telefonban? – kérdeztem meghatódva
- Ilyen egy jó férj, nem? – terült el egy nyugodt mosoly az arcán és magához ölelt