Nászéjszaka és fotózás

El is készült a nászéjszakás rész, remélem tetszeni fog, mert elég nehéz volt megírni... Nagyon várom a komikat :D

80. rész

-Nem érzem a lábaimat – motyogtam magamnak 5 óra körül

Lerúgtam magamról a cipőmet és fáradtan kezdtem el masszírozni a talpam. Lassan mindenki kidőlt, kivéve Kellant, aki egyedül is folytatta a vonatozást körbe-körbe a teremben. Rob mellettem bambult az asztalra és a morzsákkal játszott, Tom és Dorina már egy ideje eltűntek, Krisztiék pedig egymáson aludtak. Jackson már gyakrabban nyúlt mellé az akkordoknak, mint sem, hogy a helyeset fogja le, úgyhogy abbahagyták a zenélést, megállásra kényszerítve ezzel szegény Kellant.
Nem tudom hogy csinálta, de ő még mindig részeg volt, belőlünk viszont már jó részt kiment az alkohol.

- Lassan fel kéne mennünk, nem? – kérdezte Rob hamiskásan mosolyogva
- De, szólok is a többieknek

Nagy nehezen felkeltettem a lányokat, de jobbnak láttam, ha elviszem őket a szobájukba, Rob pedig ugyanígy tett a srácokkal. A hotel folyosóján találkoztunk össze és természetesen megint felkapott, és már jóval ügyesebben vitt be a szobába, egészen az ágyig. Még sötét volt odakint, a kivilágított város pedig gyönyörű volt.

- Ki akarsz menni egy kicsit? – követte a tekintetemet Rob

Némán bólintottam, majd kézen fogva kimentünk a teraszra, mögém állt és úgy ölelt át. A hasam előtt fonta össze a kezünket én pedig a gyűrűjét simogattam, miközben ő a hajamat eltűrve puszilgatni kezdte a fülem mögötti részt és a nyakamat. Ismert már annyira, hogy tudja, ezzel teljesen megőrjít, pláne ha közben ennyire hozzám préseli magát. Ösztönösen homorítottam a hátam és az egyik kezemmel hátranyúltam, hogy még közelebb húzzam magamhoz a fejét. A fülem mellett hallottam és éreztem, ahogy egyre gyorsabban szuszog, ami végleg kiverte a biztosítékot. Azonnal hátrafordultam hozzá és úgy kaptam az ajkai után, mintha az életem múlna rajta. Őt sem kellett félteni, olyan hévvel csókolt vissza, hogy nekitántorodtam a korlátnak, de rögtön vissza is „pattantam”, mert beforogtunk a szobába. Fél lábbal berúgta az erkély ajtaját, egy lélegzetvételnyi szünetet se hagyva nekünk, majd együtt dőltünk rá a hatalmas francia ágyra. Szenvedélyesen gyűrt maga alá és kapkodva próbálta lehámozni rólam a harisnyát, ami egy hangos reccsenéssel adta meg magát. Én még csak az ingét húzkodtam kifele a nadrágjából, amikor ő már a bugyimat vette le rólam. Annyira vágytam már rá, hogy hagytam a fenébe a gombokat, inkább az övét kapcsoltam ki és húztam le róla a nadrágot. Feljebb tolt az ágyon én pedig a csípője köré fontam a lábam, őt is sürgetve. Perzselő tekintettel mért végig, majd újra csókolni kezdett miközben rám nehezedett. A gyönyörtől belekarmoltam a hátába, amivel még inkább felizgattam, ezért gyorsított a tempón én pedig úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok. Nem jártam messze az igazságtól…

Pár percig alig mozdultunk meg, csak pihegtünk egymáson, Rob pedig az arcomat nézte és mosolygott, amivel még mindig zavarba tudott hozni.
- Tetszik a házasélet – jegyezte meg vigyorogva
- Én se panaszkodhatom – nyomtam egy puszit a szájára, majd el kezdtem feltápászkodni
- Hé-hé, hova mész?
- Engedek egy kád vizet. Ott várlak - tettem hozzá mosolyogva
- Imádok férj lenni – kurjantotta és már jött is utánam

Mindketten elég fáradtak voltunk, kis híján elaludtunk a kádban, amire Rob dúdolása még rátett egy lapáttal. Nagy nehezen kikeltünk a jó meleg vízből és visszaslattyogtunk a hálóba és beestünk az ágyba.

- Elég fárasztó dolog megnősülni, de bármikor újracsinálnám – suttogta a fülembe, amire csak egy erőtlen „én is” volt a válaszom, utána teljes a képszakadás

Álmomban tovább buliztunk, amikor kopogás kúszott be a tudatomba, de nem tudtam eldönteni, hogy ez Jackson bandájának az érdeme, vagy valaki tényleg keres minket. Mivel Rob mozgolódni kezdett mellettem, rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság és ideje lenne felkeni, vagy minimum kinyitni a szemem, de egyik nehezebb volt, mint a másik. Inkább átfordultam a másik oldalamra és a fejemre húztam a takarót.

- Ki volt az? – kérdeztem, amikor éreztem, hogy besüpped a matrac
- Anyukád – dugta be a fejét a takaró alá ő is
- Mit akart?
- Hát már elmúlt 3 óra és érdekelte, hogy jól vagyunk-e – kuncogott és lehúzta rólunk a takarót
- Ami engem illet, én kicsattanok a boldogságtól
- Én is. 1 problémám van csak…
- Éhes vagy – fejeztem be helyette a mondatot nevetve, mire lesütötte a szemét
- Gyere, menjünk le és együnk valamit. Szólunk a többieknek is

Gyorsan összekaptuk magunkat és összeölelkezve mentünk végig a szobákon. Kellan és Jackson nem voltak sehol, állítólag „elmentek felbolygatni a várost”, úgyhogy csak a csajokkal és Jamie-vel mentünk le az étterembe, ahol zajlott még a romok eltakarítása, de azért persze le tudtunk ülni. Rob benyomott vagy két tányér levest, utána pedig még egy kis töltött káposztát is.

- Ez volt a legjobb esküvő, amin valaha voltam srácok – csicsergett Ashley vidáman
- Nekem is, imádom a magyar zenét – kontrázott Giorgia
- Annyira örülök, hogy ilyen jól éreztétek magatokat! Viszont a pálinka nem ütött ki annyira titeket, mint gondoltam
- Jajj, ne is mond. Reggel olyan rosszul voltam… alig bírtam kikelni az ágyból. Nem kis harcot vívtam magammal, hogy így nézzek ki – mutatott végig magán fájdalmasan
- Akkor visszaszívom – nevettem el magam én is
- Hello fiatalság. Jó volt a nászéjszaka? – futott be Kellan kicsattanó jó kedvvel
- Elképesztő volt – kacsintott rá Rob és lepacsiztak
- Akkor jó. Jay és én bementünk a városba, mert akartunk pálinkát venni, de nem tudtuk, hogy melyik a legjobb, úgyhogy mindegyikből vettünk – büszkélkedett és felmutatott két nagy zacskót
- Húha… tuti túlsúlyod lesz a gépen
- Ne félts te engem kislány – nézett rám lesajnálóan, majd elmentek a szobájukba aludni…
- Tudod, hogy 7-kor lesz a fotózásunk, ugye? – kérdezte Rob felfelé menet
- Jaj, tényleg. Megint magamra kell szenvednem az esküvői ruhát
- Majd segítek – rángatta meg a szemöldökét

Kitaláltuk ugyanis, hogy az esküvőnk másnapján újra felvesszük a puccos ruháinkat és beleugrunk egy szökőkútba néhány fotó kedvéért. Olyan uncsi kertben pózolósok úgyis készültek rólunk, ezeket majd eladjuk egy újságnak és a pénzt pedig egy alapítvány kapja. A fodrász és a sminkes kicsit rendbe rakott miután felöltöztem, utána pedig mentünk is a helyszínre, ahol már 3 fotós türelmetlenül várt ránk. Mivel csak egy „esélyünk” volt, mindannyian egyszerre fotózták, ahogy kézen fogva futunk a szökőkút felé, majd beleugrunk, egyenesen a vízsugárba.

Hangosan nevetve és csurom vizesen másztunk ki a kútból és mentünk is, hogy megnézzük a képeket. Határozottan megérte a dolog!
- Amikor visszaértünk, fel kell hívnom anyát. Elvileg intézi a cuccaim szállítását, de nem akarom az egészet ráhagyni
- Oké, de akár el is mehetünk hozzájuk. Kellan odavan anyukádért… pláne, amióta somlóit ígért neki
- Húú, nem készítettem fel az éhenkórászságára – nevettem fel- Na mindegy, de akkor is fel kell hívnom ha megyünk, hogy el tudja készíti neki
Miután bejelentettem anyának a kisebb vendégsereget, Rob átment hozzájuk a meghívással én pedig átöltöztem és indulásra készen vártam vissza.
- Jay, Kellan, Ash , Tom és Dorina jönnek csak, a többieket nem is találtam meg. 10 perc múlva találkozunk lent

Anya már az ajtóban várt ránk és olyan hévvel invitálta be elsősorban Kellant, hogy csak néztünk. Mosolyogva követtük őket, míg Rob Hubcit, a kutyámat próbálta lehámozni magáról. Nagyon nagy volt a szerelem köztük.
Kellan kivételével mindenki jött velünk a ház-nézőbe, ő a konyhában ragadt és főkóstolót játszott. A szobámba érve láttam, hogy anya gyakorlatilag mindent összepakolt és bedobozolt már, gondos leírással ellátva a csomagokat.
Este 8 óra fele aztán visszaindultunk a szállodába, mert a srácok másnap délben repültek vissza, mi pedig 2 nap múlva, mivel kicsit több, mint 1 hét múlva kezdek az új munkahelyemen.