Step 1.

Elég jó olvasottságot produkáltatok legutóbb, összesen 2 embernek nem jött be annyira a rész:) remélem, hogy ez már elnyeri az ő, és persze mindannyiótok tetszését!
Alice0218---ALice, te aztán jól nyomtad:D 4 nap alatt az egészet:) eszméletlenül jól esik, hogy ennyire izgalmasnak és szórakoztatónak találtad. Köszi széééépen!
L

77. rész
Fülig érő szájjal pattantam fel és igen-eket ismételgetve ugrottam a nyakába. A tapsvihar egészen addig tartott, amíg Rob le nem tett a földre és szembe nem fordultunk a felénk tóduló gratulálókkal.
Ki angolul, ki magyarul, de mindenki sok boldogságot kívánt, mintha már össze is házasodtunk volna.

-Mond csak kislányom. Gyűrűt, azt nem kapsz? – vont félre nagymamám
- De már kaptam nagyi, évekkel ezelőtt. Ez már csak formális lánykérés volt. A családnak – vallottam be pironkodva
- Ohh… ti fiatalok! Mindent túlbonyolítotok – csóválta a fejét mosolyogva

Természetesen egész este a házasságunk volt a téma, anya azonnal el kezdte tervezni. Furcsa volt ilyeneken gondolkodni, még akkor is, ha már régóta terítéken volt a dolog. Most valóságosabb lett, mint bármikor. Én magamtól már a helyszín kiválasztásánál elakadtam volna, de anya és Rob a legnagyobb egyetértésben mondták, hogy Magyarországon lesz.

-És a szüleid ehhez mit fognak szólni?
- Ők is beleegyeztek, meg egyébként is úgy szokás, hogy a lánynál van az esküvő – okoskodott vigyorogva, de neki jól állt
- Hú de sokat tud valaki az esküvőkről – löktem meg a vállát
- Még szép. Felelősségteljes férj leszek. Vagy mi… - tette hozzá, mire mindkettőnkből kitört a nevetés
Hajnali 1 óra körül aztán már kezdtünk fáradni, apa hazavitte a nagyszüleimet és a többiek is elindultak, bár egyik másik rokonom kicsit kótyagos volt…
-Ne vigyem haza őket? – ajánlotta Rob
- Hát, lehet, hogy jobb lenne. Megtennéd?
- Persze. Ha el tudják magyarázni, hogy merre laknak – nézett végig a falat támasztókon

Gyorsan kreáltam neki egy rajzot, de a biztonság kedvéért a legjózanabb embert ültettük előre, hátha tud majd használható infókkal szolgálni az utat illetően…
Amíg Rob sofőrt játszott, én segítettem elpakolni anyának, aki még mindig úgy pörgött, mint egy búgócsiga.
Az időpontról faggatott, és hogy milyen ruhát, meg tortát szeretnék.

-Szeretnénk egy elég közeli időpontot választani
- Miért? Terhes vagy? – kaptam rám ijedten a tekintetét
- Nem. Viszont megkaptam a munkát Angliában. Augusztus 1-én kezdek

Kis híján kiesett a kezéből a tál, amit épp törölgetett, annyira megdöbbent. Az arcán millió és egy érzés suhant át a felhőtlen örömtől a szomorúságon át a csalódottságig minden, de végül egy elérzékenyült mosoly nyert.

- Annyira büszke vagyok rád kislányom! Nem örülök, hogy ennyire messzire mész, ezt tudod. Én viszont azt tudom, hogy ez az álmod – ölelt magához könnyes szemmel
Igazság szerint pozitívan csalódtam a reakciójában, és hálát adtam az égnek, hogy nem mindenki előtt jelentettem ezt be. Anya nem szerette kimutatni az érzéseit, pláne ha sokan vannak ott.
- Na, akkor most szépen leülünk és el kezdjük tervezni a dolgokat – vette ki a kezemből a törölgető ruhát és az asztalhoz vezetett
- Anya, hajnali 2 van. Ez holnap is ráér – állítottam le szelíd mosollyal
- Igen, igazad van. De gondolkodj rajta légy szíves. Főleg a meghívókon, mert azokat muszáj postázni, mivel csak szűk 2 hónapunk van
- Rendben. Köszönök mindent – adtam neki egy puszit

A szobámban pakolásztam, amikor Rob is befutott és fáradtan rogyott le az ágyra. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy csak egymásra néztünk és tudtuk, hogy mit szeretne a másik. Színészet ide vagy oda, már egy tekintetéből tudtam, hogy most csak velem szeretne lenni, nyugodtan, csendben. Lekapcsoltam a lámpát és melléfészkeltem magam.

-Elmondtad anyukádnak a munkát? – kérdezte suttogva később
- Igen, és képzeld, örült neki
- Jaj de jó! De tudod, hogy így elég kevés időnk van az esküvőig. Mármint te is az előtt szeretnéd, hogy kiköltözöl, nem?
- De, persze. beszéltünk is erről vele. Izgatottabb, mint én, pedig az nem könnyű – mosolyogtam bele a sötétbe
- Ne is mond… Anya már vagy 2 hete meghívómintákat küldözget nekem e-mailben, hogy mutassam meg neked. Hiába mondtam neki, hogy nem tudsz a lánykérésről
- Jaj, de aranyos. Megmutatod őket? – ültem fel izgatottan
- Most? – nyögött fel fáradtan
- Naná. Hozom is a gépet – álltam fel választási lehetőséget se adva szegénynek
Egy pillanat alatt elillant az álmosságom, Robot pedig addig puszilgattam meg rázogattam, amíg úgy-ahogy, de ő is magához tért.
-Ez hogy tetszik? – mutatott az elsőre
- Hmmm… Nem vagyok az a rózsaszín típus… És ez?
- Nem vagyok az a…mi ez… vajszín típus – utánozott grimaszolva
- Kackackukac. Na és ez?
-Nem is rossz. Csak az a ronda selyemrózsa nem kéne rá – ingatta a fejét
- Akkor mi lenne, ha ilyen összetekertet küldenénk?
- Én inkább olyan hagyományosat szeretnénk.
- Oké. Húú, ez nagyon szép – mutattam a következőre
- Igen, ez az. Ilyennek kell lennie a meghívónknak – jelentette ki Rob
- Ez viszonylag könnyen ment – nevettem el magam megkönnyebbülten

Hajnali 5-ig biztos fenn voltunk és tortákat meg ruhákat nézegettünk a neten. Kicsit össze is kaptunk, mert én közöltem, hogy nem fogok hófehér ruhát felvenni, inkább valami halvány krémszínűt…

-Ne már! Ez olyan, mintha én szürke öltönyben lennék
- Van, aki nem feketében van…
- Felejtsd el, hogy szürkében legyek. Az sápaszt
- Mi? – nevettem fel
- Jól van na. Legalább az esküvőmön had ne nézzek ki hülyén
- Soha nem nézel ki hülyén – nyomtam puszit a szájára
A torták nézegetése közben Rob kijelentette, hogy éhes, reggel 5 ide vagy oda.
- Most akarsz kimenni enni?
- Biztos van valami maradék tegnapról – rángatta fel magára a nadrágot és kislisszant az ajtón
Pár perc múlva jött is vissza és egy emberesen megpakolt tányérral mellém feküdt.
-Aludj nyugodtan – csámcsogott vidáman
Néha olyan volt, mint egy nagy gyerek, de ha kellett akkor komoly és felelősségteljes volt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó férj lesz. Már csak 1, 5 hónap és kiderül.

Ilyen meghívót választottak (a neveket ne nézzétek :))