Oliver Paul Pattinson

Hát ennyi volt lányok, megérkezett az utolsó fejezet is. Amikor el kezdtem írni a történetet, kb. 20 részt akartam írni, azokat is csak a magam szórakoztatására. Ehhez képest 85 fejezet lett, és 78 rendszeres és ki tudja hány szállingózó olvasója a blognak, aminek elképesztően örülök. Ahogy feltettem 1-1 részt, fél óránként felnéztem, hogy lássam a kommenteket. :D Nagyon érdekelt és még mindig érdekel a véleményetek, úgyhogy ne fukarkodjatok! ez az utolsó rész, úgyhogy, aki csak egy részt is olvasott, azt nagyon szépen kérem, írjon pár szót :)
Írtam, hogy lesz másik blogom, erről majd később írni fogok itt.
L

85. rész

Rob-bal úgy döntöttünk, hogy a bölcsit kihagyjuk, de oviba mindenképpen beíratjuk Lily-t. Rém izgatott volt az első napja előtt, 10-szer pakolt ki-be a kis táskájába.

- Mami szerinted lesz ott színes ceruza vagy elvigyem a sajátom?
- Biztos lesz, de elviheted, ha szeretnéd
Visszarohant a szobájába és folytatta a pakolászást, amit még este sem akart befejezni, amikor bementem, hogy lefektessem.
- Kész van már a táskád kiscsillag, gyere, feküdj le
- Itthon van a papa? – kérdezte álmosan pislogva
- Nincs, de reggel együtt viszünk majd az oviba
- Rendben. Szeretlek mami – csimpaszkodott a nyakamba
- Én is téged kicsim. Mit szólnál, ha lenne egy kistestvéred?
- Ideköltözhet Joey? – nézett rám csodálkozva
- Jajj, dehogyis. Joey-nak is van anyukája – nevettem el magam
- Hát, ha aranyos lenne, akkor örülnék
- Biztos olyan édes lenne, mint te – pusziltam meg a homlokát
- Akkor rendben. Holnap meg is érkezik?
- Örülnél neki?
- Igen, mert akkor ő is jöhetne velünk
- Hát holnap még nem, ez kicsit több idő, de megmondom a papának, hogy ennyire várod
- Ő biztos elintézi

Mosolyogva néztem, ahogy koncentrál pár pillanatig, majd lassan lehunyja a szemét és elmerül az álmaiban.
Rob éjfél körül ért haza, és mivel még ébren voltam elmondtam neki, hogy „megkaptuk Lily áldását”, sőt még örült is neki, velünk együtt…
Reggel a kislányunk ébresztett minket, mivel annyira izgatott volt, hogy nem bírt aludni. Felugrott az ágyunkra és addig nyüstölte először Rob-ot majd engem, míg reggel fél 7-kor felkeltünk és reggelit készítettünk.

- Izgulsz, kicsim? – kérdezte tőle Rob a kocsiban
- Csak egy picit
- Biztos nagyon élvezni fogod – simogattam meg az arcát

Leparkoltunk az ovi előtt, majd megfogtuk Lily kezét és besétáltunk. Ahogy közeledtünk az ajtóhoz, egyre kisebbeket lépett és próbált mögém bújni.

- Ne félj kicsim, gyere menjünk. A többi kisgyerek már biztos benn van
- Nem szeretnénk bemenni – suttogta a nyakamba csimpaszkodva

Rob úgy ahogy megértette, amit mondott és az arcát látva azonnal kitalált valamit, majd rám kacsintott és bement.

- Hova lett a papa? – nézett körül riadtan
- Szerintem bement játszani
- Visszadobnád a labdát, kicsim? – szólt ki Rob az ovi udvaráról egy gyerekkel a nyakában

Lily tágra nyílt szemekkel nézte az apját, majd félénken felvette a labdát és odacsámpázott hozzájuk. Tudtuk, hogy innentől már nyert ügyünk van, Rob letette a nyakában lévő kissrácot, aki azonnal el kezdett játszani Lily-vel.

- Mi most elmegyünk akkor, jó kismacska? – becézgette az apja
- Rendben, de majd jöttök értem, ugye?
- Persze, hogy jövünk. Gondolod itt hagyunk? – nevettem el magam
- Hát, ha intézitek a kistesómat, akkor lehet, hogy sok dolgotok lesz
Döbbenten néztünk egymásra, majd kitört belőlünk a nevetést.
- Nem lesz sok dolgunk, ne aggódj. 3-kor itt várunk a kapuban – mondtam még mindig nevetgélve, majd adtunk neki 1-1 puszit
Integetett nekünk egy utolsót, majd megfogta az óvónő kezét és bement vele.
- Félelmetes kislány – mondta büszkén Rob
- Volt honnan örökölnie
- Mit szólnál, ha hazamennénk még meló előtt?
- Ezt hogy érted? – vontam fel a szemöldököm

Pimaszul rám mosolygott, majd kihasználva a piros lámpát áthajolt hozzám és úgy csókolt, hogy azt hittem az ülésbe olvadok.
- Meggyőztél – nyögtem szaporákat pislogva

Egész út alatt zavarba ejtően simogatott és puszilgatott, de engem sem kellett félteni. Alig állt meg a kocsi, máris kiugrottunk és kézen fogva rohantunk a házba, mintha legalábbis tilosban járnánk és minél előbb végezni akarnánk. A szenvedély a házban sem csökkent, sőt…
Annyira belefeledkeztünk a másikba, hogy Rob nem ment el dolgozni, és majdnem az oviból is elkéstünk… Sietve kapkodtuk magunkra a ruhákat, majd padlógázzal mentünk Lily-ért.
Kiderült, hogy egyáltalán nem késtünk el, még javában játszott az udvaron egy másik kislánnyal és annak ellenére, hogy láthatóan élvezte, amikor meglátott minket, azonnal hozzánk rohant.

- Mi újság kiscsillag? Jó volt az első napod? – kérdezet Rob felemelve őt
- Igen, nagyon. Bár az egyik gyereknek az anyukája elég fura volt velem – motyogta az apja ingjének gombját piszkálgatva
- Ezt hogy érted?
- Tudta, hogy ki vagy és sikítozni kezdett
- Jajj – csak ennyit tudott kinyögni, úgyhogy inkább én mondtam el neki
- Tudod kicsim, a papa sokat szerepel filmekben, mert színész. Nyilván az az anyuka is látta már valahol és szereti őt
- De én még nem láttalak a tv-ben
- Gondoltuk, hogy majd csak ha nagyobb leszel
- Már nagy vagyok – mondta durcásan
- Rendben, ha akarod ma megnézzük az egyik filmjét – adtam be a derekam, mire Rob fájdalmasan felnyögött

Utálta, ha az ő filmje ment otthon, sőt azt se szerette, ha moziban néztem meg a barátnőimmel. Viszont Lily-nek nem tudott nem-et mondani, amit sokszor ki is használt…
Ahogy szép lassan átálltunk az ovis időbeosztásra, kezdtem unatkozni otthon, mivel miután elvittem Lily-t oviba, hazamentem, ebédet főztem és rendet raktam, de még mindig csak dél volt. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy visszamegyek dolgozni, igaz csak 4 órában, de ez így volt tökéletes. Meló után mentem a kicsiért, utána otthon játszottunk és vacsorát főztünk Rob-nak.

- Mami?
- Igen kicsim?
- Mi van a tesómmal? Jön már? – kíváncsiskodott Lily
- Hát, lehet – feleltem bizonytalanul, mert tény, hogy éreztem valamit, de még nem voltam biztos benne
- Miért? Messziről jön?
- Nem jön messziről, tudod lehet, hogy itt van a hasamban
Hatalmas nyílt szemekkel nézett rám majd a hasamra, és láttam rajta, hogy totálisan össze van zavarodva.
- Az meg hogy lehet?
- Te is itt voltál ám
- És hogy jöttem ki?
- Hát az elég bonyolult, majd egyszer elmondom – már rég megbántam, hogy bele kezdtem ebbe a témába..
- De hogyhogy nem tudod, hogy van-e benn valaki vagy nincs?
- Mert még nagyon pici és nem érzem
- Mikor fogod? – tette fel az ezredik kérdést
- Pár hét múlva, de legyen elég ennyi, jó kicsim? Gyere, folytassuk a főzést

Hétfő reggel épp az oviba készültünk, amikor hányingerem lett, úgyhogy ott hagytam az ajtóban ácsorgó Lily-t és beszaladtam a mosdóba. Szegény eléggé megijedt, de egy szót sem szólt, csak türelmesen várt.
Este a fürdőből kijövet láttam, hogy Rob és Lily az ágyunkban fekszenek, és nagyon sutyorognak valamin.

- Mi ez a susmus?
- Semmi – pattant fel a kislányunk és huncut mosollyal kiszaladt
Bebújtam az ágyba és Rob-ra függesztettem a szemem.
- Hiába nézel így, nem mondom el. Ígéretet tettem
- Rendben, akkor jó éjt – mondtam durcásan és lekapcsoltam a kislámpát

Fél perc se telt belé és éreztem, hogy hátulról átölel, majd a hasamra teszi a kezét. Nem szólt egy szót sem, csak puszilgatni kezdte a nyakamat, majd szembefordított magával és mosolyogva megcsókolt.
Lily volt a legizgatottabb a kistesója miatt, ragaszkodott hozzá, hogy eljöhessen velünk ultrahangra, mert még mindig nem hitte el, hogy ő is ott volt benn.
- Le se tagadhatná, hogy a te lányod - mondtam Rob-nak nevetve
- Na hol van? – térdelt fel egy székre Lily, hogy közelebbről láthassa a monitort
- Engem ne kérdezz drágám, én téged se láttalak
A doki jobbnak látta, ha beszáll a dologba, úgyhogy mutogatni kezdte a kicsi testrészeit, teljesen feleslegesen.
- És ha jól látom, ezúttal egy kisfiú. Gratulálok
- Köszi doki – mondtam bárgyú mosollyal

Rob nagyon lányos apa volt, leste minden kívánságát és gondolatát, úgyhogy Lily is sokszor felé húzott, amiért néha féltékeny is voltam rá… Éppen ezért duplán örültem egy fiúnak, bármennyire is butaság volt.
Már rutinosabb voltam a terhességem alatt, éppen ezért jobban is viseltem. Átalakítottuk a vendégszobát gyerekszobának és közben neveken gondolkoztunk.
- Mit szólsz a Jake-hez?
- Hát… - húztam a szám
- Brian? William? John?
- Ezeket csak viccből mondod, ugye?
- Igen, persze – felelte morcosan
- Jól van na, bocsi. Csak nagyon fáj a bokám és nyűgös vagyok
- Gyere, üljünk le. Megmasszírozom a lábad
Az egész estét kettesben töltöttük, miután lefektettük Lily-t, és végül megegyeztünk a névben is.

Ő is hamarabb jött, mint ahogy ki voltam írva, az egész család elég öntörvényű volt… Szeptember 7-én, elég hosszú vajúdás után megszületett Oliver Paul Pattinson, szőke hajjal és kék szemekkel.
Lily először csak furcsán méregette és naphosszat durcázott, mondván hogy mindig csak Oli-val foglalkozunk, de ettől függetlenül nagyon is kíváncsi volt rá. Egyszer láttuk, hogy este átment hozzá, amikor azt hitte már alszunk és beszélgetni, játszani kezdett vele.
Rob átölelt az ajtóban állva és a fülembe súgta a legszebb 2 szót, amit egy férj és apa mondhat:
- Szeretlek Titeket