RPattz Napló

Egy újabb bloggal jelentkezem, ahol Robert kamaszkori napló bejegyzéseit olvashatjátok, legalábbis ahogyan én képzelem :) Nézzetek be, ha kiváncsiak vagytok!

www.roblapjai.blogspot.com

Önreklám

Egy kis önreklám következik:D

Már egy ideje megy az új blogom, aminek ugyan nem Rob a középpontja, de ő is fel fog bukkanni,nem is olyan sokára, más színészekkel, énekesekkel együtt! Ha gondoljátok nézzetek be:)
xx

www.abitoaroma.blogspot.com

Díjak **Frissítve**

Megint csak köszönöm Sabyna drágám:):*

Tegnap fedeztem fel Gicus16 blogját, amely Szerelem az ellenségbőlcímet viseli, én imádom,mindenkinek ajánlom: http://rebekakreidl.blogspot.com/
A másik ember pedig továbbra is Szasza :D


Sabyna, elkényeztetsz :D de nagyon szépen köszönöm
Szaszának és Klau-nak adnám tovább de rengetegen megérdemlik :)





Szabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írnom kell magamról hét dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat másik hét blogtársamnak!
6. Be kell linkelnem Őket!
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

Köszönöm szépen Sabyna! :) Ha tudnék linkelni, megtenném :D http://rpattzfanfictions.blogspot.com/

A függetlenség napján születtem,amikor apa kint volt Amerikában. Kis koromban azt mondta,miattam van ott akkora banzáj. Csont nélkül elhittem:)
Fél évet Hollandiában éltem, imádtam és bármikor visszamennék.
Olaszul tanulok éppen...
Jövőre diplomázok és valahova külföldre szeretnék menni utána
Van egy kutyám, Hubci, aki egy padon alszik a párnákon, ha nem látjuk
Imádok írni és a kávét
Zenemániás vagyok

Azok a kedvenceim,akiket olvasok, mindannyian megérdemlik a díjat!

Új blog!

Ééééééés igen!
Elkészült az új blogom, felkerült az epilógus is, hogy kicsit többet tudjatok meg a sztoriról.Hamarosan jön az első rész, csak írok még néhányat, hogy bebiztosítsam magam:D
Íme a cím: www.abitoaroma.blogspot.com

xx

Meglepetés :)

Semmi értelmeset nem tudok írni, csak azt, hogy Köszi:) és imádlak titeket!

-Siessetek már! Rég a templomban kéne lennünk! – kiabált fel Rob mérgesen, majd levágódott a fia mellé a kanapéra
- Ne sürgess – torkollta le Lily higgadtan, majd folytatta a „sminkelést”

Ma van Kristen esküvője, és Rob lesz a tanúja. 2 éve találkozott Ryan-nel, aki az egyik filmjének volt valami technikai munkatársa. Egészen aranyosak voltak együtt, bár szemmel látható, hogy nem a fiú hordja a nadrágot.

Az évek során egészen megkedveltem őt, főleg mivel a gyerekek oda voltak érte. Éppen ezért az esküvőn Oli fogja vinni nekik a gyűrűt, Lily pegig Kellan-ék kislányával és még valakivel együtt lesz a koszorús lány. Bizony, az örök nőcsábász is lehiggadt és elvette AnnaLynne-t. 1kislányuk született, de szegény lány végig veszélyeztetett terhes volt, mert alig hízott néhány kilót. Éppen ezért a széltől is óvták Holly-t, de mindketten nagyon jó szülők voltak.

Robert-tel az elmúlt 7 évben volt egy nagyon mélypont a házasságunkban, az én hibámból. Amikor Anne, a főnököm elment szülni, én vettem át az egész céget és jó formán éjjel-nappal dolgoztam. Sokszor éjszaka mentem haza, amiért elképesztő lelkiismeret furdalást éreztem, viszont rengeteg munkám volt és igazából élveztem is.
Minden egy szerdai napon kezdődött, amikor egy újabb hosszú éjszaka elé nézve, pizzát rendeltem az irodába. Már ismertem a futár srácot, úgyhogy mindig beszélgettünk mielőtt elment volna. Rob-bal kicsit eltávolodtunk, mert nem volt időnk egymásra, ez a srác pedig látványosan flörtölt velem, ami akkor nagyon jól esett és egy gyengébb pillanatomban elcsábultam.
Csókolóztunk. Vadul és szenvedélyesen, de más nem történt. Nem mondanám, hogy hamar, de észbe kaptam és leállítottam, de ez már semmin nem változtatott. Kipateroltam az irodából és lerogytam a székemre. Először csak üres szemekkel meredtem magam elé, majd sírni kezdtem. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, ezért hazamentem és bebújtam Rob mellé az ágyba, aki már nagyban aludt.

Nem tudtam és nem is akartam elmondani neki, ami történt. Tükörbe és a szemébe persze nem tudtam nézni, ezért reggel már korán felkeltem és a gyerekeket is elkészítettem oviba és iskolába. Lily kérdezte, hogy mi a baj, mondván, hogy az apján is látja, hogy nincs valami rendben.
- Nem beszélgetünk mostanában annyit és ezért szomorúak vagyunk
- De miért nem? Ha 10 perccel később indulunk ma, akkor is beérünk és ő is felébred – mutatott rá a kislányom
- Majd megoldjuk. Ne aggódj – zártam le a témát, majd leparkoltam a suli előtt és bekísértem

Az irodában újra rám törtek az előző este történtek, de nem foglalkozhattam ezzel, mert úsztam a munkában. 5 esküvőm futott szinkronban, azt se tudtam hol áll a fejem. Rob ilyen körülmények között hívott fel, aminek nyilván megint veszekedés és „minden fontosabb nálam”-féle puffogás lett a vége. Ahogy kezdett besötétedni, mindenki hazaszállingózott, csak én görnyedtem egyedül az asztalom felett ülésrendeket böngészve és mandulákat csomagolva. 8 óra lehetett, amikor valaki kopogott az ajtón. Nagyot nyújtózva eltipegtem arra, de az üvegen keresztül már messziről láttam, hogy Henry, a futár az.

-Mit keresel te itt?
- Gondoltam megbeszélhetnénk a tegnapit. Bemehetek? – kérdezte, majd választ se várva megkerült és besétált
- Figyelj tegnap már mondtam, hogy… szóval hogy hiba volt ez az egész. Ki voltam borulva. Ennyi
- És már nem vagy? – állt fel és a derekamra tette a kezét
- Hagyd ezt abba – állítottam meg a mellkasánál, de késő volt
Az ajtó hangosan kicsapódott és a nagyon dühös Rob trappolt be rajta.
- Vedd le a kezed a feleségemről és takarodj innen- ordította és kilökdöste Henry-t az ajtón
A szeme szikrákat szórt, amikor rám nézett én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna.
- Én… sajnálom – nyögtem ki
- Ennyi? Megcsalsz, nekem és a gyerekeidnek is hazudsz és te csak sajnálod? – üvöltötte magából kikélve, majd belerúgott a görgős székbe
- Ha kicsit lehiggadnál, elmondanám, hogy mi történt
- Hihetetlen, hogy még most is kioktatsz – horkantott fel
- Nem csaltalak meg. Soha nem tenném, mert szeretlek. Csak annyira rossz most minden. Ő pedig tette nekem a szépet és… hülye voltam. De csak 1 csók volt. Tegnap. Semmi több – fejeztem be halkan, majd kicsit közelebb léptem
- Meg kell tudnunk oldani ezt az egészet. Nem tudnál szabadságra jönni?
- Tudod, hogy nem. 5 hét mire lemennek a mostani esküvők
- És nem tudsz valakit beszervezni magad helyett? Nem igaz, hogy mindent neked kell csinálni – méltatlankodott, teljesen jogosan
Olyan ember voltam, aki csak a saját munkájában bízott, mindent egyedül akart megcsinálni, hogy tökéletes legyen.
- Majd… majd kitalálok valamit – ködösítettem
- Nem, ez nem elég mert semmi nem lesz belőle. Holnap elutazunk valahova, mi ketten. Kristen-ék úgy is itt forgatnak, majd vigyáznak a srácokra
- De..én…
- Nincs de. Ha én megoldom, akkor te is. Viszont ha nem, akkor nem is érdekel téged ez az egész – adta meg a kegyelemdöfést
- Hogy mondhatsz ilyet? Persze, hogy érdekel és én is meg akarom oldani
- Jó. Akkor gyere, menjünk haza – húzta egy nagyon halvány mosolyra a száját, majd megfogta a táskám és a kabátom, hogy még csak véletlenül se tudjak ellenkezni

Idegesen pillantottam az asztalomon tornyosuló papír halomra, de végül igazat adtam Rob-nak, hagytam az egészet a francba és kimentem utána.
- Szeretlek – mondtam a kocsiban miután alig szóltunk egymáshoz

Nem mondott semmi, csak megfogta a kezem és belecsókolt a tenyerembe.
Ötletem sincs, hogy hogy csinálta, de másnapra minden el volt rendezve. Kristen reggel 8-kor már csöngetett, elvitte a srácokat, és a délutánra is szervezett programot, mi pedig szintén elindultunk, de nem tudtam hová.
Rob folyton titokzatoskodott és csak annyit mondott, hogy nem megyünk messzire. 2 óra múlva le is parkolt egy vidéki kis ház előtt, ami mint kiderült Kellan-ék hétvégi, „bujkálós” háza volt.

4 napig voltunk ott, sokat beszélgettünk és újra olyanok voltunk, mint a friss szerelmesek. Lopott csókok, pirulások és szeretkezések töltötték ki az utolsó 2 napunkat.
Lily minden nap felhívott minket és az öccsével egymás szavába vágva mesélték, hogy mi mindent csináltak aznap. Nagyon hálásak voltunk Kristen-nek.
A nagy kibékülésünknek más bizonyítéka is lett a fülig érő szánkon kívül. Nora most 3és fél éves, kiköpött apja, külsőre és belsőre is, Rob abszolút szerelme, de persze mindegyik gyerekéért odavan, a nagyszülőkkel együtt.
Szóval most éppen „Kristen néni” esküvőjére megyünk, habos babos ruhában, a kicsik angyalnak öltözve, míg a srácok a macsó vonalat képviselték. Oli haja pont úgy állt, mint az apjáé, egyik helyesebb volt a másiknál és a lányok már most imádták. Holly-val az élen.

Olyanok voltunk, mint a Mézga-család, de nagy nehezen sikerült elindulni, minden plüss nyúl, kistáska benn volt az autóban, az összes gyerekkel együtt. A templom környékén már hemzsegtek a fotósok és a vendégek is, mi pedig megpróbáltunk elvegyülni, ami 3, 3 irányba szaladó rosszcsonttal viszonylag nehéz. Oli azonnal kiszúrta Jackson-t és a szokásos pacsi-sorozatot csinálták, Lily Ashley-vel csacsogott, míg Kellan azonnal Nora-t pörgette a levegőben. Robert-tel összemosolyogtunk, majd ölelkezve elindultunk a többiek felé. Nem sokára elindult a tömeg befelé, mivel megállt egy gyönyörűen díszített hófehér autó.
Mivel az összes gyerekemre szükségük volt, Jackson-nal és a többiekkel mentem be, míg Rob kinyitotta a kocsi ajtaját. Csak egy pillantást vetettem Kristen-re, de nagyon szép volt és elképesztően boldog.

Kinőtte az igénytelen és flegma korszakát, profi és nagyon keresett színésznő volt. Egyedül az állandó figyelemmel nem tudott megbarátkozni, de majd Ryan segít neki. Ahogy én is tettem Rob-bal.

Az a bizonyos hétvégi ház :P


Utólag egy kép Ryan-ről :)

Meglepetés

Igazából nem gondoltam volna, hogy a sztori vége után is élni fog a blog, gyarapszik a rendszeres olvasók és a látogatók száma is:) nagyonnagyon jól esik, és mivel imádlak titeket, 100.000 főnél lesz egy kis meglepetésem Nektek!

Oliver Paul Pattinson

Hát ennyi volt lányok, megérkezett az utolsó fejezet is. Amikor el kezdtem írni a történetet, kb. 20 részt akartam írni, azokat is csak a magam szórakoztatására. Ehhez képest 85 fejezet lett, és 78 rendszeres és ki tudja hány szállingózó olvasója a blognak, aminek elképesztően örülök. Ahogy feltettem 1-1 részt, fél óránként felnéztem, hogy lássam a kommenteket. :D Nagyon érdekelt és még mindig érdekel a véleményetek, úgyhogy ne fukarkodjatok! ez az utolsó rész, úgyhogy, aki csak egy részt is olvasott, azt nagyon szépen kérem, írjon pár szót :)
Írtam, hogy lesz másik blogom, erről majd később írni fogok itt.
L

85. rész

Rob-bal úgy döntöttünk, hogy a bölcsit kihagyjuk, de oviba mindenképpen beíratjuk Lily-t. Rém izgatott volt az első napja előtt, 10-szer pakolt ki-be a kis táskájába.

- Mami szerinted lesz ott színes ceruza vagy elvigyem a sajátom?
- Biztos lesz, de elviheted, ha szeretnéd
Visszarohant a szobájába és folytatta a pakolászást, amit még este sem akart befejezni, amikor bementem, hogy lefektessem.
- Kész van már a táskád kiscsillag, gyere, feküdj le
- Itthon van a papa? – kérdezte álmosan pislogva
- Nincs, de reggel együtt viszünk majd az oviba
- Rendben. Szeretlek mami – csimpaszkodott a nyakamba
- Én is téged kicsim. Mit szólnál, ha lenne egy kistestvéred?
- Ideköltözhet Joey? – nézett rám csodálkozva
- Jajj, dehogyis. Joey-nak is van anyukája – nevettem el magam
- Hát, ha aranyos lenne, akkor örülnék
- Biztos olyan édes lenne, mint te – pusziltam meg a homlokát
- Akkor rendben. Holnap meg is érkezik?
- Örülnél neki?
- Igen, mert akkor ő is jöhetne velünk
- Hát holnap még nem, ez kicsit több idő, de megmondom a papának, hogy ennyire várod
- Ő biztos elintézi

Mosolyogva néztem, ahogy koncentrál pár pillanatig, majd lassan lehunyja a szemét és elmerül az álmaiban.
Rob éjfél körül ért haza, és mivel még ébren voltam elmondtam neki, hogy „megkaptuk Lily áldását”, sőt még örült is neki, velünk együtt…
Reggel a kislányunk ébresztett minket, mivel annyira izgatott volt, hogy nem bírt aludni. Felugrott az ágyunkra és addig nyüstölte először Rob-ot majd engem, míg reggel fél 7-kor felkeltünk és reggelit készítettünk.

- Izgulsz, kicsim? – kérdezte tőle Rob a kocsiban
- Csak egy picit
- Biztos nagyon élvezni fogod – simogattam meg az arcát

Leparkoltunk az ovi előtt, majd megfogtuk Lily kezét és besétáltunk. Ahogy közeledtünk az ajtóhoz, egyre kisebbeket lépett és próbált mögém bújni.

- Ne félj kicsim, gyere menjünk. A többi kisgyerek már biztos benn van
- Nem szeretnénk bemenni – suttogta a nyakamba csimpaszkodva

Rob úgy ahogy megértette, amit mondott és az arcát látva azonnal kitalált valamit, majd rám kacsintott és bement.

- Hova lett a papa? – nézett körül riadtan
- Szerintem bement játszani
- Visszadobnád a labdát, kicsim? – szólt ki Rob az ovi udvaráról egy gyerekkel a nyakában

Lily tágra nyílt szemekkel nézte az apját, majd félénken felvette a labdát és odacsámpázott hozzájuk. Tudtuk, hogy innentől már nyert ügyünk van, Rob letette a nyakában lévő kissrácot, aki azonnal el kezdett játszani Lily-vel.

- Mi most elmegyünk akkor, jó kismacska? – becézgette az apja
- Rendben, de majd jöttök értem, ugye?
- Persze, hogy jövünk. Gondolod itt hagyunk? – nevettem el magam
- Hát, ha intézitek a kistesómat, akkor lehet, hogy sok dolgotok lesz
Döbbenten néztünk egymásra, majd kitört belőlünk a nevetést.
- Nem lesz sok dolgunk, ne aggódj. 3-kor itt várunk a kapuban – mondtam még mindig nevetgélve, majd adtunk neki 1-1 puszit
Integetett nekünk egy utolsót, majd megfogta az óvónő kezét és bement vele.
- Félelmetes kislány – mondta büszkén Rob
- Volt honnan örökölnie
- Mit szólnál, ha hazamennénk még meló előtt?
- Ezt hogy érted? – vontam fel a szemöldököm

Pimaszul rám mosolygott, majd kihasználva a piros lámpát áthajolt hozzám és úgy csókolt, hogy azt hittem az ülésbe olvadok.
- Meggyőztél – nyögtem szaporákat pislogva

Egész út alatt zavarba ejtően simogatott és puszilgatott, de engem sem kellett félteni. Alig állt meg a kocsi, máris kiugrottunk és kézen fogva rohantunk a házba, mintha legalábbis tilosban járnánk és minél előbb végezni akarnánk. A szenvedély a házban sem csökkent, sőt…
Annyira belefeledkeztünk a másikba, hogy Rob nem ment el dolgozni, és majdnem az oviból is elkéstünk… Sietve kapkodtuk magunkra a ruhákat, majd padlógázzal mentünk Lily-ért.
Kiderült, hogy egyáltalán nem késtünk el, még javában játszott az udvaron egy másik kislánnyal és annak ellenére, hogy láthatóan élvezte, amikor meglátott minket, azonnal hozzánk rohant.

- Mi újság kiscsillag? Jó volt az első napod? – kérdezet Rob felemelve őt
- Igen, nagyon. Bár az egyik gyereknek az anyukája elég fura volt velem – motyogta az apja ingjének gombját piszkálgatva
- Ezt hogy érted?
- Tudta, hogy ki vagy és sikítozni kezdett
- Jajj – csak ennyit tudott kinyögni, úgyhogy inkább én mondtam el neki
- Tudod kicsim, a papa sokat szerepel filmekben, mert színész. Nyilván az az anyuka is látta már valahol és szereti őt
- De én még nem láttalak a tv-ben
- Gondoltuk, hogy majd csak ha nagyobb leszel
- Már nagy vagyok – mondta durcásan
- Rendben, ha akarod ma megnézzük az egyik filmjét – adtam be a derekam, mire Rob fájdalmasan felnyögött

Utálta, ha az ő filmje ment otthon, sőt azt se szerette, ha moziban néztem meg a barátnőimmel. Viszont Lily-nek nem tudott nem-et mondani, amit sokszor ki is használt…
Ahogy szép lassan átálltunk az ovis időbeosztásra, kezdtem unatkozni otthon, mivel miután elvittem Lily-t oviba, hazamentem, ebédet főztem és rendet raktam, de még mindig csak dél volt. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy visszamegyek dolgozni, igaz csak 4 órában, de ez így volt tökéletes. Meló után mentem a kicsiért, utána otthon játszottunk és vacsorát főztünk Rob-nak.

- Mami?
- Igen kicsim?
- Mi van a tesómmal? Jön már? – kíváncsiskodott Lily
- Hát, lehet – feleltem bizonytalanul, mert tény, hogy éreztem valamit, de még nem voltam biztos benne
- Miért? Messziről jön?
- Nem jön messziről, tudod lehet, hogy itt van a hasamban
Hatalmas nyílt szemekkel nézett rám majd a hasamra, és láttam rajta, hogy totálisan össze van zavarodva.
- Az meg hogy lehet?
- Te is itt voltál ám
- És hogy jöttem ki?
- Hát az elég bonyolult, majd egyszer elmondom – már rég megbántam, hogy bele kezdtem ebbe a témába..
- De hogyhogy nem tudod, hogy van-e benn valaki vagy nincs?
- Mert még nagyon pici és nem érzem
- Mikor fogod? – tette fel az ezredik kérdést
- Pár hét múlva, de legyen elég ennyi, jó kicsim? Gyere, folytassuk a főzést

Hétfő reggel épp az oviba készültünk, amikor hányingerem lett, úgyhogy ott hagytam az ajtóban ácsorgó Lily-t és beszaladtam a mosdóba. Szegény eléggé megijedt, de egy szót sem szólt, csak türelmesen várt.
Este a fürdőből kijövet láttam, hogy Rob és Lily az ágyunkban fekszenek, és nagyon sutyorognak valamin.

- Mi ez a susmus?
- Semmi – pattant fel a kislányunk és huncut mosollyal kiszaladt
Bebújtam az ágyba és Rob-ra függesztettem a szemem.
- Hiába nézel így, nem mondom el. Ígéretet tettem
- Rendben, akkor jó éjt – mondtam durcásan és lekapcsoltam a kislámpát

Fél perc se telt belé és éreztem, hogy hátulról átölel, majd a hasamra teszi a kezét. Nem szólt egy szót sem, csak puszilgatni kezdte a nyakamat, majd szembefordított magával és mosolyogva megcsókolt.
Lily volt a legizgatottabb a kistesója miatt, ragaszkodott hozzá, hogy eljöhessen velünk ultrahangra, mert még mindig nem hitte el, hogy ő is ott volt benn.
- Le se tagadhatná, hogy a te lányod - mondtam Rob-nak nevetve
- Na hol van? – térdelt fel egy székre Lily, hogy közelebbről láthassa a monitort
- Engem ne kérdezz drágám, én téged se láttalak
A doki jobbnak látta, ha beszáll a dologba, úgyhogy mutogatni kezdte a kicsi testrészeit, teljesen feleslegesen.
- És ha jól látom, ezúttal egy kisfiú. Gratulálok
- Köszi doki – mondtam bárgyú mosollyal

Rob nagyon lányos apa volt, leste minden kívánságát és gondolatát, úgyhogy Lily is sokszor felé húzott, amiért néha féltékeny is voltam rá… Éppen ezért duplán örültem egy fiúnak, bármennyire is butaság volt.
Már rutinosabb voltam a terhességem alatt, éppen ezért jobban is viseltem. Átalakítottuk a vendégszobát gyerekszobának és közben neveken gondolkoztunk.
- Mit szólsz a Jake-hez?
- Hát… - húztam a szám
- Brian? William? John?
- Ezeket csak viccből mondod, ugye?
- Igen, persze – felelte morcosan
- Jól van na, bocsi. Csak nagyon fáj a bokám és nyűgös vagyok
- Gyere, üljünk le. Megmasszírozom a lábad
Az egész estét kettesben töltöttük, miután lefektettük Lily-t, és végül megegyeztünk a névben is.

Ő is hamarabb jött, mint ahogy ki voltam írva, az egész család elég öntörvényű volt… Szeptember 7-én, elég hosszú vajúdás után megszületett Oliver Paul Pattinson, szőke hajjal és kék szemekkel.
Lily először csak furcsán méregette és naphosszat durcázott, mondván hogy mindig csak Oli-val foglalkozunk, de ettől függetlenül nagyon is kíváncsi volt rá. Egyszer láttuk, hogy este átment hozzá, amikor azt hitte már alszunk és beszélgetni, játszani kezdett vele.
Rob átölelt az ajtóban állva és a fülembe súgta a legszebb 2 szót, amit egy férj és apa mondhat:
- Szeretlek Titeket